Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-02-26 / 9. szám

egylet belszervezete oly erővel gya­rapodott, melynek jótékony hatását már több izben volt í>lka!nmnk ta­pasztalni. A midőn ezen a'juisitiohoz gtatulálunk, adjuk a közgyűlés rész­leges lefolyását. Penez József elnöknő hosszas vá­rakozás után megnyitja a közgyűlést és sajnálatának ad kifejezést az egyleti tagok részvétlensége és közönye fe­lett. Felhívja a tHkár urat jelentés tételre. Galamb József titkár felolvassa a mult évi ülés jegyzőkönyvét v és az évi titkári jelentését, melyből kitűnik hogy az egylet ugy erkölcsileg mint anyagilag gyarapodott. Az egylet va­gyona 1517 frt 93 kr, mely takarék­pénztári könyvekben van elhelyezve. Az egyleti tagok szána 195. A mult évben 50 frital a felvidéki Ínségeseket segélyezte, ugyszinte helyben 108 frt értékű fát osztatott ki 98 szegény család részére. A folyó évben megtar­tott jelmezbál tiszta jövedelme 240 frt volt A titkári jelentés felolvasása után Néger Ágoston elnök jegyőkönyvi köszö­netet kór szavaztatni Penez Józsefné el­nök ós Galamb József titkár urnák, kik az egylet virágzása és gyarapodása körül határt nem ismerő fáradozással és oda­adással működnek. (Általános éllenzés.) A tárgysorozatba 10 választmányi tag kisorsolása és azok helyébe uj tagok választása, volt felvéve. Kisorsoltattak : Horváth Lajos, Kör­mendi/ Béla, Barihalos István, Kaposi Lucián dr. Mathia János dr. özv. Kreis­lerné, dr. Koritbrhoner Lipótné, Kluge Károlynó, Penez Eliz, Weber Rezsőné, kik mindanyijan eg}h iii f cul&g újra bevá­lasztattak a választmányba. Penez Józsefné elnök indítványozza, miszerint a választmányi tagok száma kettővel szaporitassók ós ezen két állásra, özv. Szirmay Józsefné ós Latinovits Bó­láüó úrhölgyeket melegen ajánlja. Néger Ágoston nagyon üdvösnek tartja az elnöknő ezen indítványát, mert nézete szerint az egylet választmánya e két urnő közreműködése által nagy len­dületet nyer. A közgyűlés ezen indítványt nagy tetszéssel fogadta. A midőn még Penez Józsefné és Ncger Ágoston elnökök külön-külön jegy zökönyvi megrovással kérik az egyleti tigokat a közgyűlés iránt tanúsított kö­zöny ós rószvótlensigórt illotni, az ülést az elnök befejezettnek nyilvánítja. A néptanítók Eötvös-alapja. A mit törvény és egyes iskolai ha­tóságok megtagadnak a néptanító któi, pó­tolni igyekeznek azt maguk a néptanítók, az önsególyezés gyakorlása által ; segít­ségökre van a müveit társadalom is. Az „Eötvös-alap országos tanítói egyesület", melyet Péterfy Sándor ezelőtt 18 évvel kezdeményezett s melyet a nép­tanítók java-sava lelkesen felkarolt s tőle telhetőleg támogat, fennáiii.sa ota 470 tanítói család gondjait enyhítette, 33.875 frtot adván részint ösztönd^k, részint segéljek alakjában a hozzá folyamodók­nak. Ily módon 199 róm. kath., 102 ev. ref., 82 ág. ev., 10 gör. kath,, 8 unit. és 69 izr. tanitó, tanítónő és tanító gyermeke szeméből törülte le a nélkü­lözés okozta könyüket. Ezen kivül a „Ta­nítók orsz. Árvaházának" a költségeihez 1910 frtot gyűjtött, saját alapjára pedig 48.937 frtot tőkésített. Vau az egyesületnek 30 tiszteletbeli, 750 pártoló, 1450 rendes, 32 alapító ós 88 örökös tagsági dijat fizetett tagja. A mult évben befolyt adományokból 454 frt, taniió-egy letek évi járulékai — ado­mányai - - és gyűjtéseiből 226 frt, egyes iskoláknál elhelyezett perselyekből 35 frt. közigazgatási hatóságok gyűjtéseiből 80 frt, egyób adakozásokból és gyűjtésekből 1365 frt: összes bevétel 12.480 frt, kiadás 9195 frt. A mult évi tiszta jöve­delem 3285 frt ; ebből ösztöndíjakra és segélyekre fordít 1500 frtot, a Tanítók orsz. Árvaházának alapjához ad 294 frtot, betegségben siulődő rendes tagoknak nyújt 250 frtot, a beteg tanítók menedékháza alapjára tőkésít 150 frtot, a magyar Ta­nítók Házának alapjához csatol 150 frtot, a Rökk Szilárd, Rökk Pál, Gyertyánífy, Lcderer, Zírzen, Békey, örley, ó3 Póterly­féle alapítványok kamatai fejében kioszt 370 frtot; az egyesület tőkésített vagyo­nához pedig 551 Irtot csatol. Bármily szépnek lássék is az ered­mény, mit a néptanítók „Eötvös-alapja" felmutat, még ma sem felelhet meg az igényeknek, melyeket a szegény tanítók és jelesen tannló gyermekeik irányában támaszthatnak. A tanítók tömegesebb támogatására és a müveit közönség párt­fogására van szüksége. Az „Eötvös-ajap orsz. tanítói egye­sület" feladatai közé tartozik az is, hogy létesítse a fő- és szókvárosban a ma­gyarországi tanítók házát, melyben az egyesülat tagjainak felsőbb iskolákban, egyetemekben tanuló, fiai részben ingyen, részben pedig mérsékelt díjért szállást kaphassanak, hogy otthona legyen a ma­gyarországi néptanítók fiainak, ha a szülei házból, a család köréből idegen emberek között kell óltiiök, hogy hajlékuk legyen Budapesten az országos jellegű tanítói egyesületeknek, a melyben tanácskozá saikat megtarthassák Ennek a tanítói háznak a felépíté­sére a magyar nemzet ezredéves fennállá­sának az ünnepét akarjuk felhasználni. Ha nem állíthat a nemzet, az állam az ezredéves ünnep alkalmára ezer népiskolát es kisdedóvodat, illő, hogy segítsék felé­píteni a tanítók házát, mely áldásthozó, maradandó emlék lesz hazánk ezredéves történeimében és azt bizonyítja, hogy a magyar nemzet méltán foglal helyet a kulturállamok sorában. Más országok fővárosaiban, pl. Becsben, Zágrábban, Berlinben is van­nak ily tauitóházak es szegénysorsu ta­nulókról gondoskodó intézetek ; illő, hogy legyen Magyarország fővárosában is. A tauiiók azonban, általánosan ismert nyo­morúságos anyagi helyzetöknél fogva, a maguk erejével nem képesek ezt a ma­gasztos eszmét megvalósítani, kénytelonek az állam, a törvényhozás, a hatóságok ós a nagyközönség jótékonyságára appel­lálni. Ha van egyesület vagy testület, mely a társadalom támogatását megérdemli bi­zonyára a magyar tanítóság az, mely minden erejet, összes tehetségeit a nép nevelésének, oktatásának szenteli s arra munkál, hogy vallásos, erkölcsös, munkás és müveit legyen minden magyar ós ál­taluk virágzó, hatalmas és dicső az „imádott haza". Lakits Vendel. Állítsunk honvédemléket! Alulírottak elhatároztuk, hogy az országos honvódemlókre 1893. május 21-én művésziesen készült bronz babér­koszorút helyezünk, a koszorú tervezé sóre és elkészítésére hózánk jeles szob­rászát Zala Gryörgy urat, a szalagra vé­sendő fölírat fogalmazására Horváth Glyula orsz. képviselő urat kértük föl. Előre látható, hogy ez a terv — a melynek végrehajtására a magyar höl­gyek körében országszerte gyűjtést indí­tottunk — olyan helyesléssel ós párto­lással fog mindenfelé találkozni, hogy a befolyó pénzből a költségek fedezése után tekintélyes összeg fog fenmaradni. Ezt az összeget is hazafias czélokra szántuk, egyik feléből „Honleány" ala­pítványt létesítünk, melynek kamatai évente kétszer és pedig Budavár bevéte­lének ós a királyi pár megkoronáztatá sának évfordulóin — május 21-én es junius 8-án fognak valamely hazafias czélra fordíttatni. Másik részéből pedig abban az év­ben, melyben Hazánk fönáliásának ezre­dik évét ünnepeljük, négy pályadíj fog kitüzetni, egy-egy olyan irodalmi, festé­szeti, szobrászati ós zenészeti alkotásra, mely egy hazáját, annak függetlenségét ós szabadságát rajongásig szerető nem­zet érzelméinek hű kifejezője. Hazánk hölgyeihez intézett alább olvasható fölhívásunkat azzal kéréssel közöljük, hogy azt terjeszteni s a haza­fias czéira való gyűjtést támogatni mél­tóztassék. Honleányok ! Magyar nők ! A szabadságért lelkesedő honfiúi kegyelet az 1848/49-beu elesett honvé­dek dicső emlékének megörökítésére szobrot emelt a fényes történelmi multu ős Budavár dísz-terén. Van-e honleány, kinek szivébe ne lenne vésve a negyvenöt év előtti idő magasztos emléke! melybe mindenkinél fájdalommal kevert édes öröm és büsz­keség érzete vegyül ? Vun-e magyar nő, kinek lelkében szabadságharezunk hősei iránt érzett hálás tisztelet ne honolna ? Yan-e ki e szobrot oltárként, ne tisz­telné ? Hozzátok szólunk honleányok, hozzátok kiknek keblében magyar szív dobog, mely tud tűrni és szenvedni ; de mindenekfelett hazát szeretni és ügyéért lelkesedni. És különösen hozzátok, kik e nagy eseményeket láttátok, hozzátok, kik nagy részt vettetek ki a búból, re­megve a szerető atya, ferj, flu és test­vér drága életéért, nagy részt a fájda­lomból ós könynyekből is mikor megtud­tátok, hogy ők nincsenek többé ! Hozzá­tok szólunk, kik a hazátok iránt érzett szereim ^tekert kimondhatatlanul sokat szenvedtetek ós minket mégis hazasze­retetre tanítottatok,

Next

/
Oldalképek
Tartalom