Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-12-24 / 52. szám

kísértete üldözzön, más városba helyezkedtem át s igy egész héten nyugtom van s csak egy nap támasztják mindkét oldalamat. Nagyszerű egy állapot is az, midőn az ember egy oly nyomdába lép, hol nem is­merik még a firmát. Kíváncsian néz az egész nyomdaszemélyzet az uj kéziratadóra, bizva abban, hátha ez nem o!y lusta szerkesztő? mint az eddigiek. Mert szerintük a szerkesz­tők mind lusták. Neki is fogtam a kézirat adáshoz, tet­szett is nekik eleinte, de már a vége felé Bem volt oly renomém, mint kezdetben. De nem is volt csuda. Eddig a kézirataimat csak gyorsan ették de itt el is tűntek egy­szerre. Öt-hat kimustrált, kipróbált szedő kap, kodta a kutyanyelveket előlem. Hisz nem egy ember, de egy 5 lőerejü gőzgép sem képes annyit fabrikálni, mint amennyit ez az éhes had tőlem megkivánt. Cerberusként állottak a hátam megett s lestek mint egy prédára. Látva, hogy cse­berből vederbe estem, a régi szokáshoz fo lyamodtam, mely eddi"; soh' sem hagyott cserben, szivarral kínáltam meg őket s ez itt is használt. Egyszerre eltűntek a hátam mögül s rö­vid ideig nyugodtan írhattam. A gyorsraj­zoló nem tud oly bravoursebességet kifejteni, mini a hogy az én uj szedőim a szivar el szivásban produkáltak. Náluk a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Ők urak nemcsak a saját pénzükből, de ha szükség kívánja a más pénzéért. A fél szivart ők szijják, a másik felét a szedőgyerekek foly­tatják. Szerencsémre hogyha nyomdavezető tigye­lemmel kisérte a kéziratok elégségét, mert ha ő meg nem szólal, hogy „ezzel a megkez­dett kutyanyelvvel elég lesz a szedés," ugy a szomszéd trafiknak a főtrafikhoz kellelt volna folyamodnia szivarokért, ha én ugyan pénzzel győztem volna. De hála Istennek, még vau Nemezis 1 A nyomdavezető igen jó képű uri ember, Végre megszólal egy ércztelen szelíd hang. A fájdalmában elmerült nő hogyan is­merne rá ! — Leányom ! tévedni emberi, de önké­nyüleg elvetni magunktól az eltévesztett éle­tet : gyávaság s lázadás a legfőbb biró ellen, ki legjobban tudja, mennyi terhet bírunk el. Ha betelt a mérték, ismét leveszi azt vál­lainkról kegyesen. Higyj és bízzál ! A hiven betöltött kötelesség tudata megnyugtat és föl emel. Iparkodjál eljutni a lelki nagyság ama magas fokára, midőn elenyésznek saját szen­vedéseink a mások javát munkáló nemes tö­rekvésben ; Vagyon és befolyás adatott ke­zedbe, használd azt embertársaid boldogitá­sára. Tévedésedért legméltóbban igy veze­kelsz ! E földi élet csak rövid átmenet egy dicsőbb örökkévalóságba. Élj ugy, hogy le­gyen jogod remélni, hogy visszanyered amott, mit itt elvesztettél ! S keze áldólag nyugszik egy pillanatig a lehajtott szép főn. S amint a hölgy lassan távozik, a meghatottság könyeivel szemében borul térdre a szerzetes : bocsánat és béke tért szivébe s fölmagasztosult lélekkel ve­gyül a hivők énekébe: — Békesség a földön az embernek ! F. M. ugy látszik meg is sajnált már ; ő maga nem szivarozik s igen jó bánásmódja van. Legjobban is éreztem magam, ha ő volt kö­zelemben. Mikor i\ kéziratokkal végeztem, akkor kezdtem csak jól érezni magam a nyomdá­ban. Akkor vetteni észre, bogy a háttérben hölgyek is vannak jelen. Egész fővárosi modorban berendezett nyomda. Ezekkel nem került az ismeretség pénzembe sem s még jól is éreztem magam. Nem mertem ugyan kérdezni tőlük, val ion czigarettáznak-.^, mert a kása már meg­égette a számat. Majd máskor. Elég lesz még a jóból, mert, hogy lesz, az bizonyos. Oly jól éreztem utólag magamat s oly kedé lyesek ezek az én szedő barbáraim, — ha nem állanak a hátam megett, — hogy rövid idő múlva egészen megfeledkeztem a szivar­pumpról s egész otthoniasnak éreztem magam az uj „otthon"-omban. Mielőtt eltávoztam volna, még a gép­mesternek is beakartak mutatni, de én egye­lőre nem reflektáltam a bemutatásra, mivel igen egészséges arczunak mutatkozott s a gyomor képességéről nem kaptam meg a minősitvényét. Erre is lesz még jó idő. De csakhogy már túl vagyok az első próbán. Higyjék el ugy érzi magát az em­ber egy nyomdában, mintha először lép fel a színpadra. Olyan kis lámpaláz-féle história ez is. Ne nevessenek ki kérem! Nincs kriti­kusabb elem, mind a szedő. Minden egyes czikket megbírál, s rögtön ad tetszésének vagy nem tetszésének kifejezést. Ha ked­vére irnak, sokkal több ambitióval szed, mintha contra megy az ügy. Hát még az író személyét hogyan kri­tizálják meg-? Legény legyen az a talpán, kit ők jó „Conduite listá-"val látnak el. 3 Én rólam talán még most nem fognak rosszat mondhatni, de hogy egy két hét múl­va milyen lesz a vélemények, arra jó előre nem vagyok kiváncsi. Rossz benyomást nem tehettem reájuk, mert nagyon szívélyesek voltak hozzám, ez pedig náluk jó jel. Hogy meddig fog ez tartani, azt majd : Vederemo! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, bogy egy városi hiva­talnok azon hir hallatára, hogy 'fize­tésök csak 5°/ 0-al lesz javitva, dob­hártya-sérülést szenvedett. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányok mindegyike — tekintettel a rosz időjárásra — fejelést kapott. Az hirlik, hogy a „Fületlen Új­ság" redaktiója örömünnepet ült, mi­vel a munkatársak jó értesitőt hoztak haza a vakácziőra. Az birlik, hogy a mult héten a Tapolcza egy halva született gyer­meket hozott napfényre. Az hirlik, hogy péntek este ren­desen jókorább eresztik haza az isko­lás gyerekeket biliárdozni. Az hirlik, hogy a tizfilléresek forgalomba hozása óta a czigányok nagyon is józanok. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányok részére a minősitvényt a rendőrkapitány állítja ki. Az hirlik, hogy Pápán elhatároz­ták, miszerint a renonce-adót pofon­nal fogják büntetni. Az hirlik, hogy a mult héten egy helybeli trónt férfi-utód foglalta el, — de csak rövid időre. Az hirlik, hogy Pápán sokan „fütyty"-re tánczolnak. Az hirlik, hogy utóbbi időben a kassziros frajIáknak nagyon is kiáll a rudjoic. Az hirlik, hogy a villamos vilá­gitásnál a memorandum hozza meg a hasznot. Az hirlik, hogy a próba-ásatások­kal ugy fog járni a városi tanács, mint ama bizonyos kis leány. Az hirlik, hogy Barthalos valami­nagyban törheti a fejét, mivel nem hallani róla semmit. Az hirlik, hogy miután Pápán a mulató vendégek kezdenek e jó szo­kásukról lemondani, a kávéháztulaj­donosok zóna-tarifát szándékoznak életbe léptetni. Az hirlik, hogy a városi tisztvi­selők között borzasztó szép egyetér­tés uralkodik. Az hirlik, hogy a vízvezetékkel ott vagyunk, ahol — a mádi zsidó. Az hirlik, hogy az „Ágnes-forrás" karácsonykor ki lesz világitva. Az hirlik, hogy az unokatestvérek „laufpass"-t kaptak. Az hirlik, hogy a főtéren már minden a rendes kerékvágásban halad. Karácsony-ünnep. Holnap este köszönt be hozzánk a karácsony estéje. Bizonyos ünne­pélyes hangulat uralkodik már na­pok óta az egész keresztény világon. Minden egyes család várva várja a karácsony estéjét, melyen a Megváltó emlékét ünnepli. Holnap éjfélkor kondulnak meg a harangok az éjféli misére. Hivó szavára százankint özönlenek a hivők a templomba. Ifjak és vének egyenlő lelkesedéssel sietnek az Ur házába, az éjféli misére. A fényesen kivilágított templom elragadja a lelkeket s csodás öröm­érzet fogja el az embert, midőn az orgonának sejtelmesen búgó hangjai megszólalnak, ajka önkénytelenül énekre nyilik és epedő lélekkel zen­gedezi : „A Hozsánnát". — Boldog ünnepeket lapunk ösz szes olvasóinak, munkatársainak és pártfogóinak ! — Véghely Dezső megyénk alispánja hétfőn délután Takáia Ádám árvaszéki el­nök kíséretében városunkba érkezett, mely alkalommal a városi árvaszéki pénztárt vizs­gálták meg. Mindent a legnagyobb rendben találva, szerdán a déli vonattal visszautazott Veszprémbe. — A pápai korcsolya bál elnöksége a rendező.bizottsági tagságra felkérő sorait a mult héten küldte szót az illetőknek és a tekintélyes számú rendező bizottságot is meg­alakította. A január 13-iki korcsolya bál di­szes meghívói a „Pallas részv. társaság" fő­városi nyomdájában készülnek és igy azok csakis az ünnepek után küldethetnek szét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom