Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-12-10 / 50. szám

Peternits Teréz, Barras Constáuz 25—25 kr. Koller Teréz, Gaál István, N. N., Klein Mórné, N. N., Pápai Kálmánné, Tarczi Dezsoné, Herz Dávidné, N. N., N. N., Kiss Gyula, N. N., Lőwinger Rafael, A. IVné, Yatmon (őreg,) Fleischner Berta, Mányoky László, Zsoldos Balázs, Löfflcr, Sámuel, N. N., N. N., N. N., Lukonits József, Szente Mari, Kertész Józsefné, Srogh Katalin, Dukay Irma, Horváth Matild, Horváth Flóra, Pandúr Ida, Vranesovits, Deim Sándorné, Szalay Józsefné, Fakó Ferencné, özv. Polgár Jánosné, Rác Gyula, Dienstmann F, Lukáts Károly, özv. Szirmayné, Dr. Hirsch Vilmosné, N. N., F. R. csendőr, másik csendőr, N. N., özv. Wohlmuth Ferencné, Szeglethy Józsefné, Farkas Júlia, Szente J., Bettenberg Klára, Jankó Mihályné, Hofiinann János, Schneller Lajos, N. N. 20—20 kr. Szely Erzsébet, Szely Anna, Happ Ferenc, N. N., Laluk Antalné, Klein Vinczéné, Eperjes István, Yackó Mihály, Renner Ferencné, Hannig Lajos, N. N., özv. Veszelii Jánosné, Pál Imre, Csépi Mihályné, Németh Terézia, Kutrovác Józsefné, Füstös N., Némethné, Ábrahám József, Somogyi N., Koberáné, egy csendőr, Madarász Árpád, Bella Irén, N. N., Jack István, Neumann J., dr. Rechnitz Edéné, Jasenszky J., N. N., H. B., Berlovesky K.-né, N. N., Pados J., Légrádi József, G* J., F. V., N. N.. N. N., K. D., K. L.-né, Cs. D., Szabadi Gizella, N. N., N. N., N. N., N. N., N. N. 10—10 kr. Barca Zsigmond 6 kr, N. N. 6 kr, J. I. Cs. Gy, Szalay J., N. N. 5—5 kr, J. D., N. N., Kaporné., Kellner J., S. P. 4—4 kr. N. N. 3 kr, N. N., Visáné, Ráth J.-né, Horváth J-né 2—2 kr, Szőllősy Pálné 3 kr. Fő összeg: 183 frt, 92 kr. — Ezen kivül adományoztak: Stark Lajos 17 m. különböző ruhamaradékot. Lőwy Lajosné 4 pár téli harisnyát, 2 kötött reklit. Steiner Ignác 20 meleg fejkendőt. Kertész Dezső G kis karmantyút. 4 doboz kötő pamutot, 6 pár harisnyát, sok gombot a szegények ruháira. Altstádter 3 pár magas cipőt. — Fogadják a nemeslelkű jótevők az intézet igazgatóságának hálás köszönetét a szegény gyermekek nevében. — A közönség ámítása ellen. Az üzleti köröket igen közelről érdeklő kérdésben hozott a kereskedelmi miniszter közelebb elvi jelentőségű határozatot. Kijelentette, hogy az iparhatóságoknak nem kötelességük a végeladások, árverések és más tömeges és gyors vásárlásra ingexiő módon való eladások tartására kért engedélyt minden esetben feltétlenül kiszolgáltatni; még akkor sem, ha a kérvényező egyébként birja is a törvény által megkivánt kellékeket. A törvény az elárusitásnak e módját — mondja a miniszter — épen azért tette az iparhatóság engedélyétől függővé, hogy oly esetekben, midőn a hatóság a fennforgó körülmények alapján azon meggyőződésre jut, hogy a végeladás, vagy árverés megtartása bárminemű visszaélésre vezethetne, ugyancsak ürügyül szolgálhatna arra, hogy egyes cégek áruikat a közönség ámitására alkalmas módon bocsássák áruba s ezáltal a helyi iparosok és kereskedők rendes keresetét érzékenyen károsíthatnák, az iparhatóságoknak módjában álljon a kért engedély megtagadása által az elkövethető visszaélésnek elejét venni. — Nem kell doctorátns. Az egységes jogi állam vizsgálatokra vonatkozó tö vényjavaslat s annak indokolása a vallás és közoktatásügyi minisztériumban, a mint azt a félhivatalos lapok közlik, már teljesen elkészült s legközelebb le fog tétetni a képviselőház asztalára. Ha e törvényjavaslat életbe lép, ugy a doctoratus elnyerése tisztán ambiciózus törekvéssé válik. — Kinevezések. Az igazságiigyminiszter Hann Béla kir. törvényszéki joggyakornokot a veszprémi kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki. — A győri kir. ítélőtábla elnöke Gallus Sándor ügyvédjelöltet és Freund Antal végzett joghallgatót a győri kir. ítélőtábla kerületébe díjas joggyakornokká nevezte ki. C-S A RN O K. ÜapUé töredék. (Ajánlom Mignonnak.) Valljon igazán létezik-e az ember sokszor emlegetett szabad akarata? Az ész befolyásolja-e a szivet, vagy az érzelem a gondolatot ? S mit követ az akarat? Azt-e mit az ember agya kigondol, vagy azt az érzelmet amit szive érez? Szerintem a gondolat a szorosabb értelemben vett életbölcsészet, megfejthetőbb mint a sziv, vagyis lélekbölcsészet. Daczára annak, hogy előttem is majdnem megfejthetlen talányként áll mind a kettő, mégis azt mondom, hogy nincsen szabad akarata az embernek; vagyis azt befolyásolja mintegy megkötve tartja egyik másik nemes vagy nemtelen szenvedély. Ösztönnek nevezhetném el inkább mint szabad akaratnak. Ésszel van felruházva minden ember, s az agynak szálai vékony erecskékkel vannak a szívhez forrasztva. Váljon előbb érzi-e az ember a benyomást, vagy előbb az agy veszi fel assimilálja s csak ugy képes érezni, mikor már tud valamit? Hiába hangzott ol Selonnak bölcs törvénye ; „Ismerd meg tenmagadat" ha erre képes volna az ember, akkor meg tudná fejteni a talányokat, melyek szorosan az „én"nel vannak összefüggésben. Hogyan lehetne az ember boldog, hogyan lehetne bölcs, — hogyan volna képes emberinél magasabb dolgokat, eszméket fölfogni, mig azt, mi legemberibb, mi hozzá legközelebb áll maga magát felfogni, megérteni nem tudja? Kevés ember van, ki szivét az ész által tudja vezéreltetni, —• kevés kinek szive az észnek mint élő szónak mindenben engedelmeskedik, — a szívnek ilyen korlátok közötti tartására nemcsak önerejére van az embernek szüksége, kell ahoz vérmérséklet, hajlam, sőt a gyermek első nevelésénél fontos vigyázat, fejleszteni mindenkor jobban az értelmet mint az érzelmeket. En nem ösmerem magam tökéletesen, de tapasztalataim arra a tudatra ébresztettek, hogy nálam az akaratot, melynek következtében jó vagy rosz tettet viszek végbe, — agyamnak gondolatait mind az érzelem befolyásolja, mely szivemben él. S váljon egy és ugyanazon érzelem képes-e elveszni, s újból felébredni s ha képes, lehetséges-e, hogy a második, mondjam hajtása egy félig kiszáradt fának, nemesebb és szebb gyümölcsöt teremhessen? Például szerettem egy férfit, igyekeztem eszméimet azonosítani az övéivel, — e férfi elfogulatlanul ítélve, könnyelmű meggondolatlan, nem természete a dolgok s állapotok mélységes tanulmányozása, csak szeret, — én is megtagadva önmagamat, feledem, hogy életem költészet volt eddig, — a gyermekség poesisa, szeretek, felületes, meggondolatlan szerelemmel, melyet megörökíteni az elfogulatlan szemlélő nem tart érdemesnek. Sőt magam is, habár megtagadtam érte önmagamat, s rabja lettem az érzelemnek, fölfogtam s éreztem, hogy nincs szerelmemben semmi eszményi, ösztön, — szészély, — mely a körülmények változtával bizony elég hamar megváltozott — elenyészett. S ugyanazon sziv túlesve a változáson ismét szeret, — szeretek egy férfit a szó legnemesebb értelmében, ki eszménye lehet bárkinek, szeretem szívből igazán, s boldogságáért mindent eldobnék, mindent feláldoznék. Az eszmény megkívánja, hogy az érzelem melylyel szivéhez közeledni ideális legyen. Mily könnyű ezt megtenni?! Komolylyá váltam, csak szépért s jóért lelkesülök én, ki pár év előtt csak könynyelmü kacérkodás eredményeül tekintettem a viszonzott szerelmet. Erős és forró a vágy hozzá hasonló lenni, s érzelmeimet általa viszonozva látni. Az érzelem, mi évekkel előbb nem volt képes komoly gondolatokra s tettekre ösztönözni, ma már annyira befolyásolja az én szabad akaratomat, hogy kedvesem egyetlen szavára kész vagyok papírra tenni gondolataimat naponkint. Mi azelőtt talán nevetséges lett volna előttem, ma egyike legkomolyabb törekvésemnek. Örömmel teljesítem kérelmedet édes Kedvesem! Ezzel bebizonyítom, hogy az ember szabad akarata mennyire megvesztegethető s mivel minden embernek vau egy csillaga s ennek egy társesillaga, ennek fénye elhat szivünkbe, megvilágítja az érzelmeket, melyek teljesen azonosak amazéival. Naplót kezdek irni, magamnak tartozom a mentegetődzéssel, miután elvem ellen volt eddig a naplóírás, ma már meg vagyok győződve, hogy a legkellemesebb és legnemesebb foglalkozások egyike, mely nemcsak szórakozást, de élvezetet is nyújt. Elég prózai gondokkal küzd az ember agya, szüksége van a léleknek, hogy külön világa legyen, külön élete, melyet az ábránd teremt, éltet és tart fönn. — S váljon az ábrándnak mi az éltető eleme? Az érzelem, mely növekszik, nemesbül, ha látja, hogy viszonoztatik. * * * Ugy képzelem, hogy az érzéketlen, kemény szívű embernek, ha nem is éreznek valami nagy boldogságot, de nem is fogékonyak a bánat iránt sem. Lelkületük, mely leginkább phlegmaticus vérmérsékletüknél fogva többnnyire nyugodt, nincsen minden apróbb benyomásnak alávetve. Kedélyem nem tartozik e szerencsések közé. A mit egy vidám őszi nap jó kedvre, elevenségre tud hangolni, annyira borússá, szótalanná leszek, ha a szél fagyos zúgását hallom. Elátkozott lelkek rohamos futásának veszem ezt a zúgva üvöltő szelet, millió és millió lélek, mely mind különböző okból lett arra kárhoztatva, hogy fusson az egész világon keresztül mindig, — s ugy képzelem, hogy mig futnak, zúgva, üvöltve beszélik el egymásnak, miért lettek elátkozottak. Élénk phantasiám aztán előmbe hozza a lelkeket, kiknek egyike vagy legtöbbje a legjobbat, a legnemesebbet akarta cselekedni, s jótétté miatt lett örök futásra kényszerítve. Csalódott szerelem, érdemetlenre pazarolt vagy viszonzatlan szerelem űzte ki őket a nagy világba. A lágy esti szellő üzenet lehet kedvesemtől, de a zugó szél intelem: vigyázz lelkedre, nehogy futni legyen kénytelen Imádom a természetet, ez vezet legjobban Istenhez, ez az én templomom, — ha bánat szomorúság ér, szeretem azt a földnek elpanaszolni, ha öröm ha boldogság érzete tölti be szivemet, s érzem mily könnyű volna ebből másnak is adni, — sietek azt minden fűszálnak, minden bogárnak, vagy az Isten alkotta tarmészet remekeinek, hegynek, völgynek, erdőnek, mezőnek elsuttogni. Sietek mikor az idő engedi, a szabad természet lágy ölébe, már hó födi a bérotetöt, de a napsütötte völgyecskében még zöld fü kandikál elő, jelentve hogy még csak szunnyad de nem alszik a természet, jóllehet igen nagy szüksége van arra a pihentető álomra, mely után miudig ujult erővel tárja elénk kincseit. HAMUPIPŐKE.