Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-12-10 / 50. szám

50. szám. ' -iK í JtöSV KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN YASARNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 írt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések éa Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereslcedésében. A pápa-csornai vasút ügye. Ezen vasutforgalom érdekében jóllehet már több izben szólaltunk fel, mindazonáltal azt hisszük indokoltnak fogja tartani olvasó közönségünk, hogv ezzel újra foglalkozunk. Az elmúlt hétfőn a megy egy ülésnek egyik főtárgyát képezte a Pápát Csornával összekötő vasút létesüléséhez még szükséges törzsrészvények jegyzése. Már lapunk mult számában előre jeleztük ezen gyűlés fontosságát és azon reményünknek adtunk kifejezést, hogy megyénk értelmiségének sikerülni fog oly modus vivendit tálalni, mely méltányos kívánalmainknak minden tekintetben eleget fog tehetni. Reményünkben nem is csalódtunk. Megyénk bizottsági tagjai a kért 40000 azaz Negyvenezer forint újbóli hozzájárulásával a még hátralevő törzsrészvények jegyzését biztositották. Ezen összegnek majdnem egyhangú megszavazásával manifesztálták, hogy a szük látkörü partikularizmus nívóján felül emelkedve Pápa város és ezzel a megye érdekeinek szempontjából indultak ki. Igy állván most a pápa-csornai vasút ügye, hivatásunknak megfelelőleg kötelességünknek vélünk eleget tenni, midőn az ügy jelenlegi stádiumában fel akarjuk kelteni az érdeklődést ezen városunkra nézve fontos és kiható vasútvonalra, s felszóllalásunk meghallgatásra találjanak azok körében, kik hivatva vannak most már a vasút, kiépítését szorgalmazni. Tagadhatlan az, hogy a vasútvonal most már a megvalósulás stádiumába lépett, s alapos reményünk van, hogy a vasút kiépítése már tavasszal kezdetét veszi. Köztudomásu dolog, hogy a pápacsornai vasnt sikeres létrejöttében az oroszlánrész Fenyvessy Ferenc orsz. képviselőt illeti meg. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal, hogy — midőn a város és megye érdekében tett üdvös és fárad ha tlan buzgólkodásaért — itt e helyen az elismerés adóját lenerójjuk. De nemcsak mi, hanem városunk minden egyes polgárának be kell látnia, hogy e vasútvonallal ép ugy jártunk volna, mint annak idején a kiscelli gócpont és a pápa-keszthelyi vasút ügyével, ha Fenyvessy orsz. képviselő nem vette volna ezt pártfogásába. Nem akarunk ez alkalommal viszszatérni a múltban elkövetett könnyelműségeinkre, de igenis éppen most nem mulaszthatjuk el, hogy ujolag fel ne hívjuk a hivatott közreműködő tényezőket az áldozatkészségre. Mert még most is hangoztatják egyesek városunkban, hogy a pápa-csornai vasút által városunk nem hogy nyerne, de ellenkezőleg városunk kárára less. Nos ily nyilatkozatokat hallottunk akkor is, midőn a keszthely-pápai vasút iigye forgott napirenden, most, midőn ettől elestünk, kezdünk jeremiádákat hangoztatni. Ugy vagyunk most a pápa-csornai vasútvonallal is. Ezért tehát ily dolgokban nem szabad az elfogultságnak annyi tért engedni, s nem kell várni azt, hogy áz ily vállalat mindjárt létesítése után hozza TÁRCZ A. Jennyhez. Mi lesz vége hál ez őrült szenvedélynek, Mely szivemben lánggal, lobog<íssal ébredt ? A 'pokol keserve lesz az osztályrészem, Vagy szerelmem napja virrad majd Jel nékem ? Mit bánom én mi lesz, mit döntött a végzet ? Szép ragyogó szemed engem megigézett; Es bár kimondhatlan, amennyit szenvedek, — Mégis csak azt mond tm: imádlak, szeretlek. LANTOS. EToédiTLél— Epizód a házaséletből. — K. Béla elegáns ebédlője a pazar világításban ragyogó képet nyújtott. A gyönyörűen fölteritett asztal, a régi massiv, monogrammos ezüst evőkészlettel, a sevresi porcellán ós a kristál virág- és gyümölcstartók, melyekről a hófehér asztalteritőre virágfüzérek és levélkék hullottak alá, egy ilyen asztal csupa poézis, még a katarhusos betegnek, a teljesen jóllakottnak is s még a blazírtnak szemet lelket gyönyörködtető látvány. A háttérben az ó német, gazdagon faragott étszekrény, komoly ellentétet képezett ezzel a csillogó pompával. Óriási ezüst és majolika edényektől megrakva csak ugy görnyedezett az értékes tehertől, A domborműves vázák oldalain csataképek, nymphák s mythosi alakok hivalkodtak művészi plasztikájukkal. A magas ablakok az üvegfestészet remekeivel büszkélkedtek s a nap aranyos sugára különféle szinü üvegeken át juthatott át csak be a terembe, megtörve, bágyadtan. Olyan jól esett az a félhomály a szemnek, s ott az ablakfülkében, abban a széles, mély zsöllében ugy szeretett elmerengeni az ábrándos szépségű Ilona grófnő. S az egyik ablakkal szemben állott a hatalmas méretű, ó-német kandalló, rajta egy gyönyörű müvü barok-órával. Két arany angyal tartotta az órát, s szinte visszatükrözött arcukon a félelem, hogy leejtik a drága jószágot. Körülöttük ezer csecsebecse, szeszélyes japáni és kinai figurák, mindenféle színben, alakban és anyagból készítve. S a teremben könynyü párafelhőként úszott a levegőben a gyönge ibolya-parfüm. Most megnyilik a nagy szárnyas ajtó, s kart karba öltve belép egy pár. Derék stálas férfi s egy bájos fiatal asszony hullámos aranyszőke hajjal s csillámló, kacér, frou-frou fürtökkel, melyek minden mozdulatánál türelmetlenül összeverődnek s minden légáramlatnál mint pillangók röppentek föl. Béla vezeti fiatal nejét, kivel csak egy féléve, hogy megesküdtek. Fölülteti az első helyre, maga pedig mellette balról foglal helyet. Szeretetreméltósága kifogyhatatlan áz ebéd alatt, mely most veszi kezdetét. „8zivecském! szabad ebből kérnem, vagy parancsolsz emebből?" Vagy: „Még egy darabot ebből a fácánból édes Ilonkám!" És igy megy ez a tányér és villák zörgése közt mindvégig. S Ilona boldogan mosolyog és hálásan tekint mindannyiszor az ő édes uracskájára, s bársonyos kezeivel titokban megszorítja férje jobbját, de ugy, a felszolgáló Jean mit sem vehet észre. De még Charles sem, a ki a champagnit öntögeti. Yégre azonban a dessertnél^tartanak s a szolgák eltávoznak. Jean az ajtóhói még látja, a mint a karcsú pezsgős poharak összekoccan-