Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-11-19 / 47. szám

találták opportunusnak lelkük felbuzdulásának nemes indokait elárulni. Mi nem látjuk a fenyegető veszély sötét felhőit, mi bátran publicáljuk, hogy az est jövedelme a pápai honvédszobor javára fordittatik, s bátran adjuk tudtára polgártársainknak, hogy áldozatkészségükkel mily ügynek szolgáltak. A dolog annyival érthetetlenebb előttünk, mert a hangversenyben szereplők működése határozottan a pápai honvédszobor javára kéretett ki, sőt a helyi lapok is igy lettek értesítve, és csak később a falragaszok utján nyertek tudomást a hirtelen színváltozásról. Ha jól tudjuk a közreműködők közt két 48-as honvédtiszt is szerepelt, ők lettek volna hivatva első sorban is magyarázatot kérni a cél változtatás iránt, s közreműködésüket megtagadni. E nemes és lelkesítő s mindenek felett hazafias cél elpalástolásának indokát nem értjük s meg nem foghatjuk. Csak sejtjük, de nincs biztos támpontunk, arra nézve mik lehetnek ama szempontok és különös tekintetek, melyeknek e büszke cél nyilvánítása áldozatul esett. Két feltevés merülhet csak fel, melyek egyikében e kérdésnek megoldását okvetlenül fel kell lelnünk. Nem habozunk mindkét megoldást leplezetlenül, de tartózkodva minden szenvedélyességtől, tárgyilagos módon a közvélemény Ítélete alá bocsátani. A szabadgondolat és szabadsajtó földjén valóban nehéz elhinnünk, hogy lehetnek még független, magyar polgárok, kik resteljék, vagy szégyeljék ama dicső cél megnevezését, melynek szoros összefüggésben kell lenni, minden igaz magyar honfi érzületével, avagy attól féltsék hangversenyünknek az eszme mellett silányan-eltörpülö anyagi sikerét. Nagy tévedésben vannak e jó urak! Jó magyar népünk sokkal jobban át van hatva a hazaszeretet és királya iránti hűségtől, közönségünk hazafias ügyek iránt sokkal nagyobb érdeklődést tanusitott, filléreit pedig szívesebb áldozatkészséggel vitte mindannyiszor az eszmék oltárára, semhogy ily olcsó komédiára volna szüksége. Avagy talán attól féljünk, hogy polgárainkról „Conduit Liste"-t vezetnek, a melyben megrovásként jegyeztetnének be, hogy valaha hangversenyt rendezett és áldozatot hozott — horribile dictu — a honvédszobor javára. Hátra volna még az a föltevés, hogy e szándékos leleplezése a célnak, csak arra való volt, miszerint honvédtiszteinknek is alkalom adassék hozzájárulni a magasztos cél kiviteléhez. E föltevés motívuma azonban oly gyönge alapon nyugszik, hogy ezt önérzetes, független magyar polgárnak indokul elfogadni, soha semmiféle körülmények között nem lehet b nem szabad. De nem folytatjuk tovább. Cikkünk immár csak eső után való köpönyeg, mert a hangversenyt hirdető műsort csak e hét folyamán láttuk először s igy soraink nem tiltakozásul, hanem csak intő tanuságul szolgáljon gyanútlan s mit sem sejtő közönségünknek a jövőre nézve, hogy tagadják meg pártfogásunkat nem az eszmétől, a céltól, hanem az ilyen névtelen rendezőség önmagának tetszelgő diplomatikus és opportizmus szerepkérdéseitől. Korcsolya-egyleti közgyűlés. — Nov. 15-én. — Szerdán d, u. 2 órakor a varosháza nagytermében tartotta meg a pápai korcsolyázó egylet évi rendes közgyűlését Körrnendy Béla elnöklete alatt és több érdeklődő hölgy b ur, mint egyleti tag részvétele mellett. Tudósításunk a közgyűlés lefolyásáról a következő: Elnök üdvözölvén a megjelenteket, a közgyűlést megnyitja, a jkv. hitelesitésére bizottságot választat, ideiglenes jegyzőül Körrnendy Sándort kéri fel és felolvasta a jkveket. Beszámol ezután egylet mult évadi működéséről és örömmel jelezi, hogy az 1886/87 évad — vagyis 7 év — óta a legutóbbi évadban volt legtöbb tagja (281) és legtöbb pénzkészlete (296 frt 75 kr) az egyletnek. Jelenti, hogy ez évadra 45 rendes tag iratkozott be; á jégpályára viz már rá van eresztve. Az egyleti vagyon gyarapodásához járult a f. év jan. 21-én a Pápa város és vidéke fiatalsága által az egylet javára rendezett korcsolya-bál 100 frt tiszta jövedelme is. Indiiványára első sorban a bál rendező bizottság elnökének báró Bothmer Béla nyug. honv. huszár századosnak, ugy a bizottság többi tagjainak jkvileg fejezi ki őszinte köszönetét a közgyűlés áldozatkész, szives fáradozásaikért. Köszöeet szavaztatott még Battenberg Lajosnak Pápáról eltávozott titkárnak 4 évi buzgó működéséért. Számvizsgálók által felülvizsgált mult évadi zárszámadás szerint az egylet bevétele 707 frt 46 kr, kiadása 410 frt 71 kr volt; eszerint a pénztármaradvány 296 frt 75 kr, mely a pápai takarékpénztárba van elhelyezve. A számadás elfogadtatván Freiszberger Gyula pénztárnok, a számadás felelősségének terhe alól felmentetik. Elnök tiszttársai nevében leköszönvén, a tisztikar és választmány következőleg alakult meg a 7. évadra. Egyhangúlag megválasztattak, elnöknek: Körmendy Béla, alelnöknek: Vaszary Béla I főhadnagy, titkárnak: Körmendy Sándor, pénztárnoknak: Kis Tivadar, felügyelőnek: Pakróc Kálmán urak. A 18 tagról 28 tagra felemelt választmány tagjai lettek: br. Bothmer Béláné urnő, Báron Janka, Barthalos Olga, Berger Anna, Ferency Irma, Hanauer Margit. Hanauer Sarolta, Horváth Ilona és Margit, Kiss Vilma, Pentz Mariska, Voyta Ilona, Wittmann Irén, Wittmau Irén ée Űnger Izabella úrhölgyek; Barthalos István, br. Bothmer Béla ny. százados, dr. Fenyvessy Ferenc, Fürst Sándor, Giay Károly, Gyulassy Gyula főhdgy., Kacskovics Benő főhdgy., Kazal Zsigmond, Koller Kálmán, Kramaszta Imre, Madarász Elemér hdgy., Pántz Alajos főhdgy., Serényi Antal és br. Wimffen Iván őrnagy, urak. Számvizsgálokul be választattak : Krancsák József, Kunte János, ifj. Paál István, üeguly Dpzső és Varga Rezső urak. Rendes tagsági dij 3 frtban, a kedvezményes idényjegy ára a nem korcsolyázó kísérőknek és a tanuló ifjúságnak 1 f'rtbau állapíttatott meg. Elhatározta a közgyűlés elnök indítványára, hogy a ref. fógymn., a bencés r. kath. gymn. és a polg. iskola tanulói közül a szegénysorsu jó tanulóknak — osztályonként kettőnek — ingyenes korcsolyázó jegyeket ad az egylet, miről az illető tanintézetek igazgatóságai átiratilag fognak értesíttetni. Tárgyaltatott a költségvetés előirányzat ez évadra, egyleti szolga évi fizetése (40 frt) és más kevésbé jelentékeny ügyek. Végre elnök ujolag megköszönve a jelen voltak szives figyelmét és érdeklődését a gyűlést bezárta. KARCZOLAT. A mtiBf hétről. Szinte borsódzik a hátam, ha visszagondolok a mult hét tortúráimra. Nem is tudják önök elképzelni mily tortúrákon kell keresz^ tül menni egy vidéki szerkesztőnek, mig vasárnap lapja megjelenik. Azok az átkozott kéziratok! Hisz azokat valahogy csak el tudná az ember készíteni, ha eseménydús hetekben bővelkednék, de ilyen borult esős időben, még ha volnának is események, azokat is a sutba vágják, mig jobb idő lesz. Nos most hát mit írjak a mult hétről ? Borús esős idő volt. Evvel tökéletesen jellemezve volna a mult hét s talán önök nem is aprehendálnának reám, ha ezt megírnám, de az a Dezső gyerek az borzasztó. Nem elég, hogy az egész héten kéziratokért futkos hozzám s ha már azt hiszem, hogy leráztam a nyakamról, akkor kéri csak jó előre a „Karcolat" kéziratot. Szerencsétlenségemre oly szedőgyerekkel rendelkezem, ki az egész lapból nem olvas mást, mint a „Karcolat"ot s folyton ezt a kéziratot hajszolja nálam egész héten. Az úgynevezett „Lapunk térszüke miatti" kifogást akartam e héten mentségül alkalmazni s ki is jelentettem ezt neki, de 8 evvel nem elégedett meg, hanem kinyilatkoztatta, hogy 8 külön jelentést tesz a közönségnek a szedő megjegyzések között, hogy biz ez tőlem csak restség! Hiába mondom neki, hogy nincs anyag, nincs thema, nem történt semmi, ő csak megmaradt álláspontján. Meg kellett Ígérnem, hogy másnap reggelre lesz „Karcolat." Csak jöjjön el lakásomra. Ugy látszik azonban már jól ismeri a Dezső gyerek az ily másnap reggeli Ígéreteket, mert jól tudja, hogy ilyenkor reggel soha sem talál otthon. Inkább nem is megyek lakásomba, mert ha nem váltom be igéretemet 8 nincs kézirat, addig lármáz, mig kiveri az álmot szememből. Ugy-e irigylendő egy állapot! Pedig vannak sokan, kik irigylik állapotomat. Kérdezzék meg csak a Dezső gyereket, majd megmondja ő. Alig, hogy az ő tortúráit lerázom a nyakamról, kezdetét veszi a nyomdatulajdonos elölről. A nyomdába ritka vendég vagyok, oda csak akkor megyek már, ha az elkerülhetlen. Itt a szemrehányások egész árját kapom. Az egész heti posta ott vár reám. Húszan kerestek, harmincan nem leltek. Nincs tükör, nincs korrektura, nem lehet a lapot összeállítani, mindent az utolsó nap . . . stb. Hiába mondom, hogy ez már betegség a mi gárdánknál, de ő csak tovább fújja a nótát, én meg járom. Nem szólhatok ellene, mert igazsága van. De mit is tehetek én róla, hogy már mi erről leszokni nem tudunk. Nem is esik jól nekem, ha nem hajszolnak kéziratért, nem is érzem jól magamat este, ha nem tudom, hogy reggel a szedő gyereket be tudom csapni. Jobban izlik az ebéd, ha tudom, hogy a nyomdában mérgelődnek és várnak reám mint a Messiásra. (Jobban veszi ki magát otthon. Szed ő.) Az igaz, hogy nekem is kijut szombaton, de mi ez a tenger sima tükréhez képest, Ok egész héten járják, én meg csak szomba; ton izzadom, ezt is sokszor csak — affektálom. Csodálatos a dologban csak az, hogy ! mindig a „Karcolat" rovat adja az impulzust a folytonos hajszára. A többi kéziratokat csak valahogy kicsikarják (ezen kifejezést a nyomdába használják.) De a karcolatnak megírásához fedezet szükséges. Ily fedett állapotban voltam e héten is. Egyik napról a másikra halasztottam. Pénteken reggel estére Ígértem. Este másnap szombat reggelre. Szombat reggel megérkezett a várva várt kis angyalom. Alig, hogy bejött hozzám, már tudta, hogy hiába jött. Furcsa is az,