Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-11-05 / 45. szám

tényt konstatálni, mint a baj okait elhárítani. Évek nehéz fárasztó munkáját kívánja ez meg, melyben egyesülni kell a társadalom minden rétegének, de első sorban épen azoknak, kiket az iparos osztály vezetöjeül tart s bizalommal fogad. Ezeknek kell őket a létért való komoly harcban az eredmény tudatával ellentállásra serkenteni, a fejlődés útjára terelni. A mig a csüggeteg lemondás helyét, bizalom nem tölti be, addig azt hisszük, azon munkát, melyet a kisipar érdekében folytatunk, siker nem kisérheti. Kétségtelen, hogy a társadalom más rétegeiben is megcsappant az önbizalom s a nehezebb sorsalapitás, tehetség és képesség kipróbáló munkájától fáznak. Tapasztalhatjuk e sajnos tünetet a társadalom majd minden rétegében. Általában a peszszimismus szelleme pusztítja nálunk a kitartást, az igyekezetet. Nemcsak az iparos, de más foglalkozási körben is visszariadnak az élet küzdelmeitől, melyeket — kétségtelenül igaz — jobban érezünk mi, az átalakulás korszakának egyénei, kik nem kaptuk tradícióul azon erős kitartást, mely minden pályán szükséges. E korszak egyénei tradícióul csak azt örökölték, hogy a megélhetés könnyebb volt, mint napjainkban. Csak azt tudja a kisiparos is, hogy iparága a korábbi időkben a vagyont, jólétet biztosított, a mit korunkban csak küzdelem, a konjukturák kedvező alakulata mellett érhet el. Hagyományokból tudja, hogy a vásárok jók voltak, azoknak látogatása eredményes volt a kisiparosra nézve. S nem számolva a fejlődés törvényszerű hatásaival, a megváltozott viszonyok dacára is ugyanazon módon, eszközök és képzettség mellett remél sikert. S mivel ez nem mindig s nem oly gyorsasággal következik be, mint reméli, megcsappan önbizalma s állapota okait nem kutatva, hatását oly külsőségnek tulajdonítja, melyekkel az összefüggés nem belső, csak látszólagos. A fejlődés fokozatosságának meg vannak saját követelményei. A művelődéssel uj találmanyok, uj eszközök kerülnek használatba ; az összes életviszonyok szinte szemmel láthatólag változnak meg, s szeszemeink előtt folyik le oly processus, mely elsodorja a gyengébbet, azt, ki a szükséges külső s belső eszközökkel nem áll ki s nem folytatja a létért való komoly küzdelmet. A társadalom minden rétegenek bele kell törődnie a kor átalakító lényegébe. Meg kell szokni azt, hogy a fejlődés törvényei mást-mást kívánnak korszakonként. Hogy a mi helyes és célravezető volt tegnap, teljesen helytelen és céltalan lehet ma. Hogy elvégre is bármiként rajongjunk a boldog gyermekkor aranyos derűje után, az soha többé vissza nem tér s akaratunktól függetlenül halad el felettünk az idő. S midőn az egész társadalom panaszszal félelemmel van telve a jelen bajai s a jövő kiszáinithatlan esélyei miatt, nem csodálkozunk, ha éppen a kisiparos — kit az átalakulás legsúlyosabban érint — lesz csüggeteg s bizalmatlan. A jelen társadalomnak jutott ki osztályrészül, hogy hazánk közgazdasági átalakulásának nehéz korszakát átélje. Éppen most nem lehet s nem szabad bizalmatlannak, csüggetegnek lenni, midőn a magyar faj fenntartó képességének legintenzívebben kell nyilvánulni, az uj évezred küszöbén. Bele kell törődnünk abba, hogy a boldogulás a munka utjai sokban, igen sokban megváltoztak s számunkra uj járatlan ösvények jelöltettek ki, melyen előre kell törnünk. Erre vezetni a kisiparost a kor legnagyobb feladata, melynek egészséges megoldásától nemcsak az iparos osztály fentartásának nagy kérdése, de társadalmunk összhangzatos emelkedése függ. A kisipar egyéneivel meg kell értetnünk, hogy léte nem a régi eszközök alkalmazásától függ, hogy a jövő harcait nem az idejét mult, elavult, hanem a kor kívánta fegyverekkel lehet elérni. Hogy az anyagi küzdelmekben a jövőt, a divatját leélte mult elvei s eszközei alapján, teremteni nem lehet. Alkalmazkodnunk kell a kor igényeihez, hozzá simulni a követelményekhez, a viszonyokhoz, ha elmaradni nem akarunk, mert az elmaradás anyagiakban a pusztulással egyértelmű. KARCZOLAT. A mult hétről. Folyton azt halljuk említeni, hogy Pápán nincs társadalmi élet, unalmas egy fészek, boldog az, kinek nem muszáj Pápán lakni s. t. b. Ily kifakadások napi renden vannak, pedig helytelenül. Nem vagyok optimista, de figyelemmel kisérve a pápai társadalmat azon tapasztalatra kellett jutnom, hogy Pápa határozottan kellemes tartózkodási hely s minden tekintetben megfelel a kisebb városok társadalmi jellegének. Pápa társadalmát egy igen jó közmondással lehet jellemezni „8 z e g é n y e k vagyunk de jól élünk." Alig múlik el hét, hogy mulatság, társas összejövetel, névünneplés és Isten tudja miféle „muri"-k nem tartatnak meg. Hogy a nagy közönség nem bír ezekről tudomást, az csak annak tidajdonitható, hogy az illető rendezők a hasznost a célszerűvel egyesitik. Kis apparatussal dolgoznak, de biztosan. Pápa azok közé a városok közé tartozik, hol a „kaszt" rendszer uralkodik s ez az oka annak, hogy mig a fennt jelzett kifakadások sok helyen tényleg okadatolva vannak, addig az elkülönített osztály jól érzi magát s éli a világát. A mnlt héten is hallottam ily panaszokat, pedig a Griff szálloda dísztermében reggeli 4 óráig szólt a zene és járta a tánc. Speciális jellegű volt a mulatság. A pápa és vidéki agarász egylet versenyt rendezett. A versenyen résztvevők közös megegyezéssel elhatározták, hogy a verseny után társas vacsorára gyűlnek egybe. A társaság már a versenytéren kezdi a mulatságot. A szabadban „Batyubál"-t rögtönöz izlelőül, hogy annál nagyobb kedvet kapjanak a folytatólagos esti mulatságra. Este a Griff be gyűltek egybe. Az agáisport kedvelők teljes számban. Ez az a bizonyos társaság, mely minden sportnak hódol, korcsolya, lóverseny, agárverseny, ott látni őket teljes számban. Legjobban kedvelik azonban a sport műfajok közül a „táncsportot." Mig a többi sportok iránt csak néhány órai szenvedélyt mutatnak, addig ez utóbbi sportban kifáradhatlanok. Hogy mily edzettek és mily szívós természettel bírnak a sport e neme iránt, fényes bizonyítékot nyújt a következő eset: A sport társaság egy lelkes és kiváló tagja a verseny előtt való napon a terep szondirozásával és tagjainak trainirozásával levén elfoglalva, másnap reggelig áldozott e nemes sportnak mig az indulás lóra nem késztette. Megdűlve bár, de törve nem, végig lovagolta a versenyt s a „táncsportnál" első dijat nyerte el. A társaság reggeli négy óráig hódolt Terpsychorének s avval a kívánsággal távozott, hogy bárcsak többször adna Hubertus találkát Terpsichorének. Nos és ki meri állítani, hogy Pápán nem mulatnak kedélyesen? A ker. ifjúság önképző körének fiatalabb tagjai már régóta összeesküdtek a jelenlegi vezetőség ellen s rendkívüli közgyűlés egy behívását kérelmezték. Az összeesküvők teljes számban jelentek meg. Kifent torokkal és öldöklő tekintettel jelentek meg a gyűlésre, de ugy jártak mint Szt. István király gyilkosai. A kritikus pillanatban elállott a lélegzetük s megfutottak. A főmajsterek, kik a helyzet eriteriumát voltak hivatva jellemezni s döntő fordulatokkal a tarthatlan állapotokra hivatkozni, az elnök barátságos és szánalmas arcát látva, megijedtek, bocsánatot kértek az alkalmatlanságért s kölcsönös „boldog uj év" kívánságok között a rendkívüli érdekesnek ígérkező gyűlés feloszlott. Nagy köszönettel tartozik az egylet tisztikara az elnöknek, ki a folytonos „jó kivánatok" és „vezeklési" modorával az összeesküvőket a buktatási szándékuktól eltérítette. Meg kell még jegyeznünk, hogy az önsegély zés eszméje — az elnök indítványára — a kártya játékkal nem hozatott ellentétbe és az a néhány zsák lencse mit a terembe találtak elkobozni rendeltetett. Mindkét határozat jegyzőkönyvbe vétetett. A bab nem tiiri meg a lencsét! Szűkebb körű konferenciánk is volt a városház nagytermében e héten. A polgármester benfenteseit hívta össze tanácskozásra a villamvilágitás ügyében. Mint rendesen örömmel üdvözli a szép számmal megjelenteket s a helyett, hogy mint az értekezlet egybehivója előadná az értekezlet célját, leül és hallgat az értekezlet berekesztéseig, mely magától oszlik el. I)e hát mit is küzködik már ilyen dolgokkal. Babérokat itt már ugy sem arat, sokkal több méltánylásban részesül a vadászatokon mint szakács, hol a gulyás, vagy pörkölt elkészítését magára vállalja. Ebben a mesterségben felülmúlhatatlan és pótolhatatlan. Kiki saját mesterségét folytassa. Steinberger volt az előadó. Ezt hallotta, azt hallotta, ebben a társaságban, abban a társaságban, de hogy mit hallott maga sem tudja. Nem vélünk túllőni a célon, ha azt hisszük, hogy ő más társulattal szándékszik a villamos világítást berendezni. A „Gescháft" az első. Barthalos mint a város szivhordozója a berendezést házilag óhajtja kezeltetni. Oly nagyon érdeklődik a város anyagi jólétén, hogy kilátásba helyezte az értekezletnek, miszerint a ref. főiskola építésénél a város által adományozott 30000 forintnyi segélyre — több mint valószínű — nem lesz szükség s minden befolyásával oda fog hatni, hogy ezen összeg a városnak köszönet nyilvánítás mellett visszautaltassék. Beszédje végén a közbeszólókkal élcelődik s végül kinyilvánítja hogy a gőz- és kádfürdő részvényekből még 10 darabot jegyezni fog. H a n a u e r a viz kérdését óhajtja legelső sorban is tárgyalni. A villamos világítás nem oly sürgős, hogy e miatt külön konferenciát tartsanak. Várjunk sort. Fenyvessy talán nem is emelt volna szót, de Hanauerrel szemben erkölcsi kötelességének tartja felszólalni. Direkte nem reflektált szavaira, csak erősen kardoskodott a villamos világítás mellett. Fenyvessy és Ha-