Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-10-29 / 44. szám

kerrel permetezve, hogy legalább a levelek egy része megmentetett, melynek élettani működése a vesszők beérését biztosította. Hasonlóképen óvakodjanak OthelJó, de különösen Jaquez sima vesszőt besze­rezni; mert ez utóbbi az, a hol a pero­noszpora legkönnyebben tanyát üt és ál­landó vendég lesz. Azért tehát a jelen évben a vessző értékében nagyban fog különbözni egymás­tól, mert mig például egyezer permetezett beérett kadarka vessző megér G—8 frtot, addig a nem permetezettért nem érdemes épen semmit sem adni, s nem lesz alkal­mas másra, mint a tűzre. Igy leszünk az Othello- és különösen a Jaquezveszőkkel. Ellenben a ripáriáknál a peronoszpora épen semmi kárt neiu tesz; azért ennél ez nem is jöhet számításba. A filloxera által sújtott gazdánknak jó lesz ezen körülményt erősen megfigyelni. KARCZOLAT. A mult hétről. Amióta időjárásunk köpönyeget fordí­tott s az esték hűvösek kezdenek lenni, vá­rosunk társadalmi életében, óriási változást tapasztalok, ha ugyan ezen életet társadalmi­nak lehet nevezni. A mostani állapot emlékembe idézi vissza az augusztusi „holt idéuy"-t. Iparo­sok, kereskedők, kávéházulajdonosok mind panaszkodnak az üzlet pangásról s bemondá­sai után itélva emberemlékezet óta nem ta­pasztaltak ily retográd hanyatlást. A mi fachunkba is készül beleütni a tespedés és unalom. Mig a „holt idény "-ben, legrosszabb esetben, az aszfaltra szorulhattunk most már oda is hiába járunk, üres, kihalt minden. Kávéházak, esti 9 órakor konganak az ürességtől. Mulatságok nem rendeztetnek, társas összejövetelekről pedig álmodni sem szabad. A mostani állapot olyan se hideg, se meleg. Az idő is egész Április bolondját j járatja velünk. Ha igy tart sokáig, a karco­| lat rovat kénytelen lesz moratoriumot kérni 1 néhány hétre, addig talán majd csak befagy. A fagyos időjárás majd csak meghozza a mi ! szüretünket is. Ezen felfordult időjárás, az ember élet­módjára is nagy befolyást gyakorol. Igy tör­ténik meg a/, is, hogy mig rendes körülné­nyek között az esteli órákat a kávéházban töltöttem, most társaság hiányában az ággyal kell felváltanom s mig máskor reggel későn szoktam felébredni, most már a reggeli órá­kat az utcán töltöm. Most már nem is sajnálom, hogy élet­módomban ezen változás megtörtént, mert alkalmam volt egy oly pápai specialitás felől meggyőződni, mely tárgyul szolgál a megem­lékezésre. Nem újdonság ez — mint értesültem — ez régi bevett szokás, de engem meglepett s azt hiszem sokak nem birnak tudomással a pápai reggeli korzóról. A reggeli korzónak egész más képe van, mint az estélinek. Itt csak férfiak viszik a szerepet, még pedig nagyobbrészt Pápa vá­ros számottevő és intéző férfiai. Főhadiszállásomat a, már részemre sok jó szolgálatot tevő, Griff kávéház sarok­ablakába tettem át s onnan szemléltem né­hány napon át a reggeli korzó alakjait. Ezen néhány napi szemlélődés eredmé­nyeként azon megyőződésre jutottam, hogy a reggeli korzónak kevés kivétellel megvannak a „stamin alakjai,, csak kivételes esetben történik meg, hogy egy benfentes nem jele­nik meg a platzon. Ily kimaradás csak rosz­szullétre, vagy a városbóli távollétre vezethető vissza. Vannak ugyan esetek, hogy éjjeli exur­sió gátolta egyeseket a koráni felkelésben, de ilyenkor ez már köztudomásu dolog, s ily esetben rövid rapport jelentés után napirendre térnek át. A reggeli korzó 8 órakor veszi kezde­tét, a rendes útirányban. A résztvevők két részre oszlanak. A kaszinó oldalon az uri osz­Alig, hogy kilépett ez a cliens az ajtón ujabb kopogtatás hallatszott s hogy egész délelőttöm egy krajcárnyi jövedelmet ne hoz­zon, csak épen ez kellett, hogy Piros István uram tiszteljen meg látogatásával. Kuriózum képen ide iktatom ékesstylusát „Hát mivel szolgálhatok Piros István uram ?" Jó napot kívánok tekintetes ügynök ur! Tiszteletemmel kívántam tiszteletére lenni tekintetes ügynök urnák azon panaszomra nézvést, mely itt helybe előadódott. Én, ./• alá rekesztett városi adomány fizető polgár nem mehetek fel személyesen az igazság ügyész úrhoz, hogy nekem igazság adódjou abba a sorba, kibe bele estem. (No ez szépen kezdi.) Igy történt pedig az az esemény, hogy a mint három héttel ezelőtt a Vargáék bor­nyúja elszaladt a csordáról — kit ő maga bizonyíthat legjobban — a feleségem meg­látja az utcaajtóból, azt mondja aztán Klári­nak, a ki Kecskésről jött be hozzám szol­gálni, igen jámbor, becsületes személy, hogy erigy csak Klári, nézd meg elszaladt a Var­gáék bornyúja, fogd meg, mert nincs esze, hogy haza találjon az a bornyu, ki nem ide való. — A feleségem aztán besétált az utca­ajtóbul, mert fujt az ájer, nem is volt rajta egyébb fedmény, csak egy kis zsákomét szoknya, meg egy kis pöttyös rékli, a mi pe­dig februáriusban nem való, mert hideg van. Klári azután a mint haza jött azt kérdezi tőle a feleségem, no Klári meg van-e a bor­nyu ? Azt mondja Klári erre meg! De azt meg nem mondta, hogy haza hozta a bor­nyut, meg hogy bekötötte volna az istállóba. A minthogy meg is kötötte, ide az mi istál­lónkba egy kötéllel a kit a mult heti vásár alkalmával vettem Pácsertől 35 krért, kit ezért kérek kihallgatni. Tehát sem én, sem a feleségem nem tudta, hogy a bornyu az én családomba lépett be, mert sem nem bőgött a bornyu a szájával se egy se más. — Harmad napra imhol jön Varga Ferenc uram egy reggel Agyon Isten Jó reggelt — Piros István uram. Adjon Isten, fogadom én ! — Itt van az én borjúm a kelmed is­tállójába? Nekem a szám is, szemem is meg­állott és azt mondom Varga komámnak, mert komám is, hogy nincsen az! Erre bemegy a komám szépen az istállóba s szépen kisétál­tatja a családjához tartozó jószágot. (Áh?) tály, a Griff" oldalon a demokratikusabb ér­zelműek adnak egymásnak találkát. A kaszinó oldalán 8 órakor legelsőnek Szente János városi ügyész jelenik meg a láthatáron. Körülnéz, ha nem lát még senkit ugy megvárja mig valaki a társaságból meg­érkezik; s csak azután indul a kézfogásra. Másodiknak, ritka kivétellel, Mészá­ros Károly rendőrkapitány, jelenik meg. Szentbe és Mészáros kölcsönös mosoly és kézszorítás mellett, kezdik meg az előőrsi szolgálatot teljesíteni. A találkozás rendesen a kaszinó előtt történik, ezt a lakásviszonyok hozzák magukkal. Innen indulnak a városi gyógytár elébe, hol többnyire az éjjeli rap­portok referádáit veszik kézhez. A gyógytár különben is a főhadiszállást képezi. 111 i á s Elek a gyógytár tulajdonosa egyszrsmind a lelke a társaságnak. Igen dia­krét ember, gentleman a szó teljes értelmé­ben ő már csak akkor jelenik meg a korzón ha a gyógytár előtt egybegyűlt a társaság. M i k o v i n y i járásbiró, a mily pontos a hivatalában ép oly pontosan jelenik meg a reggeli rapportra. Kölcsönös üdvözlés után meghallgatja a beérkezett újdonságokat, s ezután kezdetét veszi a korzó. W i n c h k 1 e r albiró nem veszi szigorúan az időt. Egy fél órával előbb vagy később az nem határoz nála, de azért megjelenik s részt vesz a reggeli korzó sétában. Nagyobb ügyek­ben, kritikus helyzetekben az ő véleménye mérvadó. Hangadó véleménye ritkán talál el­lenvetésre, mert érveléseivel szemben, nem bir feljutni senki az ő magaslatára. B o 11 k a Jenő mintegy kiegészítő ré­szét képezi a társaságnak. Alig képzelhető, hogy Mikovinyi, Winehkler és Illiás társa­ságából ő hiányozna. Nagyobb vitába nem igen elegyedik, csakis azon esetben, ha sze­mélye van érdekelve. Ilyenkor erősen kikel s védelmezi magát in infinitum. Ifj. Martonfalvay Elek rendes lá­togatója a reggeli korzónak, liitkán vesz részt tényleg a sétában, hanem a gyógytár előtt levő padon helyezkedik le, s onnan ki­séri figyelemmel a történteket. A döntvé (Gondoltam már, mi a baj Piros uram házatájéka körül.) — No jól van Piros István uram! — Ne folytassa tovább, majd délután folytatjuk, de most már 12 óra, dél van, majd kikere­sem a kigyelmed igazságát. Ugy-e feljelen­tette kigyelmedet Varga koma, bornyu lopá­sért ? — Dehogy jelentett, azt mondta, hogy tekintettel a közeli rokonság folyamára, ő csak tréfának vette. — Hát kigyelmed akarja A^arga szom­szédod gyanúsításért beperelni ? — Nem akarom én! — Hát mit akar? — Igazságomat a tekintetes ügynök ur keresse ki. — Vigye el kigyelmedet az ördög igaz­ságával együtt . . . kituszkoltam Piros ura­mat irodámból s mentem ebédelni. Kérem ne mosolyogjanak. — Nem mondtam el mindent, — de azt beláthatják, hogy az uj ügyvédnek első sorban pénz kell és türelem s aztán jó, ha cliensei is vannak. Pozeidon

Next

/
Oldalképek
Tartalom