Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-10-29 / 44. szám

nek hivatva. A fődolog, hogy Pápa végre megmozduljon és ne feledkezzen meg a nagy íróról, Jókai Mórról. Nem kételkedünk, hogy Pápa város közönsége ezen felszóllalásunkat figyelembe fogja venni s az egész országban versenyezve készülődő jubileum megünneplésénél városunk sem marad hátra a vidéki hangadó városok utánzásra méltó példáitól. Tartsunk a legnagyobb magyar iró tiszteletére oly fényes ünnepélyt, mely méltán megilesse az érdemekben megőszült irót. A peronoszpora*) Mióta a peronoszpora hazánkban fellépett, olyan erősen nem jelentkezett, mint a jelen évben* Az utóbbi hetekben a nagyobb tanulmányi utat tettem, de a peronoszporával kisebb-nagyobb mórtékben mindenütt találkoztam. Nemcsak a nagy szőllővidékeken, de ott is, a hol a szőllőtő felette csekély számban van, mint Fiume vidékén, ott is I épen ugy uralkodik, mint a dalmáciai szőllőkben. Számos panaszt hallottam, hogy egyesek permetezéssel sem voltak képesek szőllőjüket megmenteni. Midőn azután az eljárás felől tudako- | zódtam, győződtem meg, hogy az csak név- , leges s nem alkalmasabb időben történt permetezés volt. Egyeseknek az volt a hibájuk, hogy egész gyönge permetező folyadékot készítettek. Például megelégedtek az egy percentes kékkő s ugyanannyi mészvizzel, vagy esetleg szódával. Nagyon természetes, hogy az ilyen A szőlőben cimii folyóiratból. gyönge folyadék, pláne ha ehhez egy kilogram sulyu mészvizet adunk, annyit haszuál, mint a körösi szenteltvíz. Mások ismét megtették azt a nem okos dolgot, hogy esős időben permeteztek; vagy ha a permetezés után — mielőtt a folyadék levélzetre került volna — az eső lemosta, ennek ügyelmenkivül hagyásával ugy tettek, mint a kik dolgukat jól végezték. Holott tudni kell azt, hogy csak a kellő mennyiségű s erejű rézgálicoldat képes a föllépett gombát tovább terjedésében meggátolni. Tudni kell azt is, hogy ha az eső a rézgálicoldatot lemosta, nincs a mi a peronoszpora gombáit megölje. Tehát következetes szőlész kellő menynyiségü ölőszert, — mely legkevesebb2 °|

0tóli — vesz, s ha az eső a történt permetezést esetleg lemosta, azt újból permetezi. Téved azonban a ki azt hiszi, hogy ha egyszer kétszer, esetleg háromszor is permetezett: a peronoszpora teljesen megszűnik ... óh nem! . . . mert a szőllőtő hetenként, hogy ne mondjam naponként hoz uj és uj hajtásokat; ezek pedig leveleket, melyek még permetezve nem lévén; rajta a peronoszpora tanyát talál. Ha valaki azt akarná elérni, hogy szőllője teljesen ment legyen a peronoszporától, ugy annak minden 4 — 5 nap permetezni kellene. Ez azonban még gondolatnak is nevetséges, mert a kiadás a jövedelmet emésztené föl, azután a szőllőhajtás és a levél, egy zöld gálicmagazin lenne, melyből a szőllőfürtnek is több jutna, mint a mennyi mellett ártalmatlanul élvezhető volna. Némelyek teljes tévedésben vannak a peronoszpora terjedését illetőleg midőn azt hiszik, hogy a csapadékos hűs időjárás mellett fejlődikIgenis kell a peronoszpora fejlődéséhez csapadékos időjárás, csakhogy ahhoz felváltva meleg időjárásra van szükség, mint a jelen évben, a hol az esőt napos idő váltotta fel. Ez a legalkalmasabb éltető eleme ennek a „fene rossz gombának." Ha az idő tartósan száraz, nem csak nem ól, nem fejlődik a peronoszpora, de a létező is elhal. Tudni kell ezt a gazdának azért, hogy a permetezést ezek figyelembevételével eszközölje. A permetezés tehát nem azért eszközöltetik, hogy a peronoszporát teljesen kiirtsa, de azért, hogy a permetezett leveleken a peronoszpora meg ne éljen s igy a levél a tőnek megmentessék, hogy azután mint annak tüdeje a feles nedvet kilehelje a szükséges léget felvegye s igy a szőllőfürtöt megérlelje. A ki szőllőjét idejekorán avagy a peronoszpora jelentkezése után azonnal permetezte, annak nincs oka aggódnia, hogy a szőllő gyümölcse lés a szőllő hajtásai, vesszőjei be nem érnek. Mert ha megrongáltalak is a levelek, de még mindig maradt annyi egészséges rész, melynek működése mellett a fürtök és vesszők beérnek. A kik elhanyagolták a permetezést s a hol a levelek már menthetetlenül elvesztek, habár a gyümölcs beérésére nem is lehet már hasznosan permetezni, de permetezni kell a szőllővessző beéréseért; mert a be nem érett vessző sem ojtáshoz, sem ültetéshez ném lesz alkalmas. A permetezéssel meg lehet menteni az utónövekedést, melynek levelei a vesszőkét némileg beérlelik. Azért tehát azokat, a kik jövő évben akár homokon akarnak uj szőlőt ültetni, akár ojtani akarnak, egész jóakarattal figyelmeztetetjük, hogy vagy teljesen megbízható forrásból vásároljanak, vagy személyesen győződjenek meg arról, hogy voltak-e valóban a szőllők és pedig oly siBzembe jöttt vele Kiss Péter uram kocsijával és miután egyik sem akart kitérni a másiknak, eszmecsere kezdődött közöttük melybe mint legalkalmasabb kéznél levő eszköz, az ostornyél is beleelegyedett, s a dolog oda fejlődött ki, hogy Nagy János uram, Kiss Péter uram panaszára a hallgató bíró elé lőn idézve, mert hát Kis Péter uram magáról vizi reportot is Íratott. Állit Nagy János uram jszáz tanút is, ha kell, hogy ő egy ártatlan rossz szót sem szólt a panaszlónak, bántani meg a világ minden kincseért sem bántotta volna, sőt neki kárára is van, mert vadonatúj ostornyele valahogy — már biz ő arra tökéletesen nem is emlékezik, — hogy miként, de világosan tudja, hogy Kiss Péter uram által összetöretett. — Hát a Józsi fiu ? — Kérem alásan szolid az a gyermek, mint a bárány. Epen kívül áll; ő még jobban tudja az esetet, behivjam-e kérem aláBan ? — Fölösleges Nagy János uram, az alanyi és tárgyi tényálladék kellőleg meg van világítva előttem . . . látom a cselekvény indokát is. Bizony az eset nagy. Mit kiván tőlem ? — Hát kérem alássan, tessék velem a hallgató biró űr előtt megjelennni, én nem kívánok magamnak semmit, hanem húzzon a tekintetes űr Kiss Péteren, a mennyit csak tud, én nem akarok a dologra költeni, s a mit a biró ür itél az legyen a tekintetes uré. Nekem persze a tárgyalás napján épen a kir. Curia előtt kellett a fő- és székvárosban a tárgyaláson megjelennem, s igy a legnagyobb sajnálatomra nem fogadhattam el az előnyösnek ígérkező megbízást, és csak később nyertem értesülést a criminalis befejezésről, a melyben a hallgató biró ür Nagy János uram részére minden földi igazsággal ellenkezőleg 8 napi személyes szabadságától való megfosztást itélt, mibe Nagy János uram, nem akarván a dologra tovább költekezni — meg is nyugodott. Önök persze mosolyognak és mondják magukban: no igen ... de hát a többi! ? Épen most jön. Nem ez már nem jön . . . rohan. — Tekintetes uram! égbe kiálltó gazság. — Nem hinném, hogy én ? . . . — Dehogy, dehogy a tekintetes úr! A mi velem történt! —• De hát mi történt kigyelmeddel ? — A sógorom pénzt vett fel a takarékból ! — És? — És váltóra vette fel. — Nos és? — És a pénzt csak ugy adták ki, hogy... — Kigyelmed jót álljon érte ? — Dehogy ugy, kérem alásan. — Én és a feleségem is ráírtuk a váltóra . . . — No igen, persze . . . jótálltak. — Jótállásról kérem szó sem volt. — Az tökéletesen mindegy. — De már az csak nem mindegy kérem alásan, hogy a váltó lejárt, a körjegyző ür megrovatolta, vagy mit csinált neki . . . s most kapom az irást, hogy az én házamra bekebeleztetett. — Hát édes barátom, a baj igaz, hogy meg van, de hát a sógora mad kifizeti . . . — Ugyan kérem alásan miből fizetné ki az Istenadta ? Mikor az égvilágon semmije sincs, de már ő maga sincs meg, mert tetszik tudni épen a mai napon lesz egy hónapja, hogy eltemettük. — Igy hát kigyelmed fizet. — De kérem, én s a feleségem csak ráirtunk a váltóra, de jót nem álltunk. — Várjon csak kigyelmed, édes jó barátom, a dolog ugy áll . . . Nagyon kimerítő előodást tartottam a váltó^ kötelezettségről, a váltó jog viszonyok keletkezéséről, az óvásról, a váltó előzők értesítéséről, a fizetés iránti bemutatásról, magáról a fizetésről és végre a biztosításról. — Hát e szerint nekem csakugyan ki kell fizetnem a tartozást? — Ki, vagy a takarékpénztár licitál. — Értem kérem alásan, hát ha már muszáj kifizetem. — Isten áldja meg tekintetes urat . . . Azon felül is köszönöm a szives fölvilágosítást.