Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-10-22 / 43. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 1.5 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBEKG GYULA ur papirkereskedésében. Hol hát a bibi? Tsigadhatlan, hogy Pápa városa néhány év óta, ha nem is rohamosan, de lassú tempóban a haladás utján inindnagyobb és nagyobb tért hódit, kiemelkedik ódoszerüségéből, közös erővel, egyesült akarattal a modern kor üdvös és hasznos eszméit megtestesíteni igyekszik. Tervek, rokonszenves eszmék vetődnek fel, melyek nagyszabású átalakulásnak képezhetik alapját és városunknak nemcsak külső emelkedését, hanem belbecsét is fokozzák. Folytonos volt eddig a panasz, sőt miig most is az járja, hogy Papa városa nem fejlődik, nincs ipara, nincs kereskedelme, sóvár szemekkel utalunk szomszéd városaink haladására, hanem azért mégsem lendítettünk rajta, csak vártuk, hogy majd meghozza az idő. Pedig hát az a csudák korszaka réglejárt, önmagától városunk sem alakul, de ha erélvesen hozzálátunk a munkához, s a tétlenségből városunk minden egyes polgára a cselekvés terére lép. az óhajtva várt eredmény el nem maradhat, Városunk azon a ponton áll. hogy a kedvező alkalom kínálkozik s hogy a lakosság minden egyes tagjára kiható hasznos ujitások gyümölcse megteremjen. Nézetünknek már több izben adtunk kifejezést, hogv mi kép véljük Pápa városát a többi haladó városok sorába emelni. Hírlapírói kötelességet vélünk teljesíteni akkor, midőn e thémát újra feleleveleniteni szándékszunk. Az eddigi elmaradottságból csak is azon az uton szabadulhat meg városunk, ha intéző férfiai a rége^ tervezett „Szépitési egyesület* eszmejét megvalósítani igyekszenek. Ez az egyedüli célravezető mód, hogy városunk külső szépsége, egészségügyi viszony fii emelkedjenek s jobb sorsra érdemessé tétessék.. A szépészeti egyesület feladata lesz, hogv a város jellegét előmozdítsa, amennyiben részint saját erejéből a város szépítésén munkálkodik, részben ezek kivitelét, ha ez tehetségét túlhaladná, indítványozza és irányát megjelöli. Nagyon természetes, hogy az ezzél járó anyagi terheket a város terhére róni nem lehet, mert a várostól, mint ilyentől nagy feladatokat és erejéhez mért egyéb irányú hasznos befektetéseket követelünk, melyeknek kivitelét napról-napra égetően várjuk. Á városi tanács azon igazolt kifogást teheti, hogy a szükségesnek a hasznosat és szépet meg' kell előznie ég épen ezért a cél érdekében a lakosság munkaerejét és anyagi tehetségét kell az őnkénytes egyesülésbe belevonni & társadalmi uton oda hatni, hogy yárosunk minden tekintetben » kor igényének megfelelő színvonalra emelkedjék. A szépitési egyesölet megöl okítása iránt megindítandó mozgalomnak tehát első sorban arra kell törekednie, hogy oly férfiakat nyerjen meg -nlapitók'gyanánt, a kik az egyesületnek ériiekgít nagyobb anyagi támngatásokkíil is seTÁRCZ A. Egy szép leányhoz. Ah, nagysád ! Ejnye, vénségemre Bolondulnék meg újra most? Klapanciákkal rontanám el A levegőt s a papirost? De nem csoda: oly szép vagy! — pardon Bocsásson meg, hogy tegezem; Sok jüssa van a poétának, Hát versbeu sok szabad nekem. Csak versben! Ah az élet prózát Nyakam közé önt vastagon; Imitt-amott egy kis poézist; Most tégedet, én angyalom. Levettem hát a régi lantot Mely pókhálósán függe rég; Fölajzom burját, hadd zengje Szépségednek dicséretét. S eszembe jut, hogy arcod is majd Bepókliálózza csúf redő! Rózsáit is más kéz szakajtja — Ez itt, kincsem, a bökkenő. Szemed fényét kioltogatja Az esztendők lehellete, Hiába jajdulnék fel: Vissza! Hisz ezt kímélni kellene! Elhaloványul piros ajkad; É8 termeted — e műremek — Ha összeomlad, egyberakni Nem tudják azt az Istenek. Magasztalnám szépséged, szentem, S ilyen fonákul sikerül: Vén már a szivem s ifjúságát Nem kezdhetem többé elül. Lásd, lásd, ugy-e hogy sokkal bölcsebb Ha csupán nézlek szótlanul? Batkát sem ér, ha ócska kobzon Nyafog egy ócska trubadur. Első szerelmem. — A „Pápai Kösslöny- eredeti tArcája. — Hogyan hogy se, de megtörtént rajtam, hogy gyanús tünetek közt megbetegedtem — kerestem a symptomákat, de azok minden mással megegyeztek, csak a kolerával nem. — E gyanús tünetek lelki betegségem jelei valának — szóval szerelmes lettem. Folyton egy kék szempár lebegett.előttem, göndör, szőke hajfürttel, egy halvány ovális arc, 'bánatos, de mégis sokat mondó kifejezéssel — ez a* aroz rettentgetto éjjeli álmomat, ez kitört folytonosan napi munkáimnál, szóval egész valómat átjárta. Nem ismertem többé magamra. Viális kedélyállapotom borongoasá vált, tűnődtem és tépelődtem. Kerestem a szórakozást •— terhessé vált az otthoni levegő, szabadba vágytam •. felejteni akartam — de nem sikerült. Szerelmes voltam fülig. Szerelmes! mily kellemes, de mily keserű érzés ez 1 Lelki fájdalmamat még növelte az kétkedés, hogy vájjon viszontszerettetem-e ? Érzelmeimnek kifolyást kell engednem — tudatnom kell azzal, kinek képe folyton üldöz és zavaija lelki nyugalmam, hogy szeretem de a kivitel kétségbe ejtett. Magamra vele soha sem hagyattam, hogy alkalmam lett volna, hangos szóval tudtára adnia mit érzek irányában ; gondoltam némajelekkel adom tudtára mit érzek és hogyan érzek — de jaj, cserbe, hagyott tudományom,