Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-10-15 / 42. szám

tásban mutatta be. Ugy látszik a szezou végén mutatta csak meg mire képes. Pénzes snájdig huszárőrmester volt. Dalait, melyet Kövessy vei énekelt több izben megtapsolták és megújrázták. Szép (jegyző) és Dunai (ispán) nem tudták eléggé komikus szerepeiket érvényre juttatni. Vágó (Kósza) mint rendesen megfelelt. Az előadást szép közönség nézte és élvezettel távozott a szinházból. Kedden, Hídvégi újonnan szerződött tag mutatta be magát „A vasgyáros" Derblay szerepében. Igen csinos alak és elég jó tulajdonokkal bir, hogy idővel jó szerelmi hős válhassék belőle. Bokodyné Olairje kifogástalan volt. Bokody typikus Moulinet volt. Berzsenyi (Athanaise) szerepét nagy hatással játszta. Említést érdemel még Keresztes Amália, Kovács és Vághó, kik nagyban emelték az előadás sikerét. Szerdán „Az asszonyok bűne" került előadásra. Mi nem az asszonyoknak, hanem a direktornak rójjuk fel büniil, hogy e darabot nekünk bemutatta. Egy darab melyben nincs egy életrevaló eszme, egy oly valamit nevez bűnnek, mely tulajdonkép nem is bün s oly epizód alakokat hoz a szintérre, melyek nem is odavalók. Ily darabbal nem vonzani, hanem elidegeníteni lehet a publikumot, jóllehet a vége felé járta a szezonnak. Berzsenyi, Szalkay és Bokody igyekeztek ugyan a közönségre hatni, de nem sikerült. Csütörtökön „A szultán" Verő e fülbemászó zenéjii operettel búcsúzott el a társulat közönségünktől. A színház igen szép számú közönséggel telt meg s folytonos tetszésének adott kifejezést. Kövessy mint szultán brillírozott, kinek dalait zajosan tapsolták. A „Roxelan" keringőt meg is ismételték vele. Petrik (Roxelane) igen szépen énekelt, de gyengén, játékában a rendezőt hibáztatjuk. Kovács és Szép a rettenetes és kellemetes basák szerepeiket legközelebbi előadás alkalmával felcserélhetnék. Pénzesnek nem való a főenuch szerepe. Nem tud eléggé karikatúrát beleadni. Pénzesné csinos Délia volt. Dicsérettel kell megemlékeznünk a női karról, mely Kemény karnagy vezetése alatt határozott sikert aratott. KARCZOLAT. A mult hétről. Idegen ember, ki Pápa városát teljes nagyságában és szépségében ismeri, ha véletlénül ide került volna a mult hét elején más véleménnyel távozott volna el innen. Diszkapu fellobogózott házak, ünnepi ruhába öltözött mindkét nembeli ifjúság, rend és tisztaság mindenütt. Szombaton volt püspök fogadtatás. Vasárnap kezdetét vette a fiúgyermekek bérmálása. Hétfőn a leányokra került a sor. Uj ruhában feszitettek egész nap az utcákon s egész nap ünnepi színezetet adtak az egész vároBnak. Egy helybeli sörödésnek jó ötlete támadt és friss „Bérmálási sör"-t hozatott e célra. Nem is bánta meg, mert a bérmaszülők kedveskedni akartak gyermekeiknek, bevitték őket a sörödébe s csináltak nekik jó napot. Este nem szerezhettek nagyobb örömet a kisdedeknek, mint corpore színházba kisérni őket. Egyszer van az évben karácsony, de nem minden évben bérmálás. Nálunk jó, ha minden 10 évben egyszer esik meg ez, s akkor sem bizonyos hogy színtársulatunk van. Ily alkalmat tehát nem szabad elhalasztani. Zsúfolt is volt a színház. De nem csak a színház, hanem a páholyok is. Volt páholy hol 13-en is voltak, de mit tehetett róla a bérmamama, ha 8 fíu és négy leányt kellett bérmálás alá venni. Az élvezetben pedig egyformán kell részesíteni őket, ezt már a hagyományos szokás hozza magával. És máskülönben miért nem szabták nagyobbra a páholyokat. A kinek nem tetszett, ne nézett volna oda. Lóversenyünk is volt a mult héten. Vasárnap délután városunk gyaloglói egész bucsujárást rendeztek az ezred gyakorló terére hol a lóverseny megtartatott. Totalisateur nem volt felállítva, de minek is, hisz nálunk rendesen a favoritok győznek. Dus osztalékra tehát nem is volna kilátás. Az akadályversenynél az elsőnek beérkezett főhadnagyot distancirozták, pálya be nem tartás miatt. A lovas nem szívesen egyezett ugyan a bíróság ítéletébe, de végre csak megnyugodott a sors végzetébe. Itt hiába is volna az appelláta. A verseny után egész „Práter fahrt"ban gyönyörködhetünk, avval a különbséggel, hogy itt a Takácsi ut képezte a Freudenau alléját. Ne vegyék túlzottnak ezen hasonlításomat, hisz nem nagy elhatározásba kerül ezt elhinni, neiu kell egyéb, mint egy kis phantasia, az írónak pedig merész phantasia. Ilyesmit pedig mai világban rossz néven venni nem szabad. Este társas vacsorára gyűltek egybe a Griff nagytermében. Nem sokan, de mint mondani szokás, distingvált társaság volt együtt. Városunk szépei kevésbbé voltak képviselve, annál többen voltak vidékről. Vacsora után mint rendesen tánchoz fogtak. A tisztek vállszallag nélkül a civillek frakkban jelentkeztek a „Tánc verseny re." Tourtáncokra csak a teremben lehetett nevezni, négyes és soupercsárdásra előleges nevezések is elfogadtattak. Kis bánat ki volt zárva. A befizetett tét felől nem nyertem tudomást, igy nem is referálhatok róla. De máskülönben felesleges is, hisz ily „táncversenyek"-hez többszöri nevezés szükséges, több izben kell elsőnek beérkezni, hogy az illető a első dijat elvihesse. A „Platz" nyerések itt ki vannak zárva. Reggeli 5 óráig tartott a pálya befutása. Öten érkeztek be holt versenybe, igy tehát a legközelebbi „Táncverseny" lesz hivatva esetleg a győztest kimutatni. Addig pedig tart a training erősen. A mult héteu Bokody színtársulata búcsúzott el tőlünk. Panaszkodott, hogy deficittel dolgozott, s mi pápaiak oly gyenge szivüek vagyunk, hogy elhittük ezt neki. Adóssággal jött, tisztesség uton távozott. Mi ebből a következtetés? De mindegy akárhogy történt, mi meg voltunk elégedve a társulattal, esak szervezettebb zenekara lett volna. ígérte, hogy februárba visszajön, erősített társulattal és egy jól szervezett zenekarral. Utóbbi Ígéretébe talán ő maga sem bízik, de ez már minden színigazgatónak a gyengéje. Hogy őszinie legyek, magam sem hiszem, de mint már én a pápai publikumot ösmerem — Ők sem. Próbáljuk azonban elvben hinni! FRICI. fiZ HIRLIK , , . Az hirlik, hogy Pápán sok oly család van, kik akkor szeretnének már a színházba járni, mikor a színtársulat már eltávozott. Az hirlik, hogy egy helybeli szüreti mulatságon' több vendég gyűlt egybe, mint a hány liter bort a gazda szüretelt. Áz hirlik, hogy egy helybeli kávéházban „kassza támogatók" kerestetnek. Az hirlik, hogy utcai lámpáink „petróleum forrás" kutatásra indultak. Az hirlik, hogy a városi tanács két hét óta gondolkozik. Az hirlik, hogy egy helybeli sörödében uraságoktól megmaradt „Hansli-estély" rendeztetik. Az hirlik, hogy a „Flórián" kőszobor inegaprehendált a városi tanácsra, mivel talpazatánál az évek óta hangoztatott járdajavítást, még mai napig sem eszközölte. Az hirlik, hogy „Tyutyu" kávés Deveeserben megunta a legényéletet. Az hirlik hogy Pápa 'nemcsak viz — de pénhiányban is szenved. Az hirlik, hogy Pápán a csatornázás csak idő kérdése. (Jöjj el Messiás!) Az hirlik, hogy a mult heti lóverseny alkalmával sok láchatlan akadály volt felállítva. Az hirlik, hogy a pápai szüreten minden volt kapható, csak szőllö nem. Az hirlik, hogy a helybeli járásbíróságnál e héten több „makacs" fél jelentkezett. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány megunta szabadságidejét s önként jelentkezett hivatalának elfoglalására. Az hirlik, hogy a kaszinóban utóbbi időbeu „szélcsend" uralkodik. Az hirlik, hogy a devecseri pénzintézetek igazgatói jövő héten társas vacsorát rendeznek egymás tiszteletére. Az hirlik, hogy a vaszari „Ágnes forrás" csütörtököt mondott. Az hirlik, hogy legközelebb Yaszar is kap aszfaltot. Az hirlik, hogy Pápán legközelebb egy politikai napi lap fog megjelenni. Az hirlik, hogy a mult héten egy 10 krajezáros néző vakaródzott a színházban. Az hirlik, hogy a pápai kofák ezentúl minden kedden és pénteken reggel „serenádot" rendeznek a főtéren. Az hirlik, hogy a bakfisek már nem csicseregnek, hanem dideregnek az aszfalton. Hirek. Hornig Károly báró megyés püspök vasárnap és hétfőn a bérmálási szentségeket osztogatta. Mindkét nap, a déli órákban, a különféle küldöttségeket fogadta s mindannyival a legszívélyesebb módon érintkezett. Hétfőn délután meglátogatta a róm. kath. elemi fiúiskolát, az apácazárdát és a Kálvária temetőt. Ugy a fiúiskolánál, mint az apácazárdánál tapasztalt rend, tisztaság és célszerű berendezés felől a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. A Kálvária temetőben özv. Latinovits Bélánó