Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-10-08 / 41. szám

Igy meg fog tisztulni a hírlapirodalom is azon salaktól, mely ma értékét csökkenti, egyszersmind pedig fokozni fogja a hivatással bíró ifjabb nemzedék ambícióját s a közönség pártfogását. A mi érdekünkben. Október elején uj előfizetést nyitunk független hírlapunkra, melyre a lap t. barátainak támogatását kérjük. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mikor a n. é. közönség szives pártfogását és támogatását kérjük, nyugodt lélekkel és tiszta öntudattal hivatkozunk lapunk eddigi múltjára, mely idő alatt annak irányát, szellemét mindig a tisztesség, a becsületes, jóakaró törekvés szabta meg. A mostani szerkesztőség, — mely már egy éve áll a lap élén — tőle telhetőleg igyekezett emelni annak irodalmi színvonalát. Ritkán foglalkozunk magunkkal és az a lelkes pártolás és támogatás, melyben a t. közönség lapunkat részesiti, felment bennünket a vidéki lapoknál szokásos síppal, dobbal való reklamirozás alól. A „Pápai Közlöny "-nek létjoga van. Egy független, pártatlan, klikket és személyeket nem szolgáló, senkinek sem tömjénező, szókimondó hírlapra szüksége van Pápa városának. És bátran, büszkén mondhatjuk, hogy a „Pápai Közlöny" megfelel e hivatásának. Mi használjuk a megrovás hangját ott, a hol erre szükség van. .Véleményünket, meggyőződésünket — mely csupán a közvélemény hü viszhangja — megmondjuk nyíltan, leplezetlenül. — Tudod-e, kire emlékeztet ez a bugyelláris ? — kérdém odavetve. — Kire? — Ilonkára. Igaz! Meglátogattam őket, hogy ott jártam. — Hogy vannak ? — Igen jól. Ilonka kissé elhízott, de boldog s két egészséges gyermek anyja. Többet nem kérdeztem. Hát boldog? . . . Meghízott? . . . Két gyermek mamája? . . . . Ilonka? ... Az én ideálom? . . . . Pfui! . . . Gyere, gyere, te öreg tárca, hadd tépjelek szét ezzel a hegyes tollal! . . , Igy ni! . . . Még egy szúrás rajtad! ... Na még egy ... na még egy ! . . . — De az istenért, egészen összetépted ezt a szép tárcát! — Mindegy! Majd csinálok ujat belőle — feleltem közönyösen. — Azzal a tollal? — Ezzel a tollal. — De már abba fogadni mernék ! — Hát fogadjunk! — Mennyibe ? — Hwszonöt üveg sörbe. — Itt a kezem! — Gilt! És fogadtunk. Én pedig asztalhoz ültem s leírtam azzal a tollal ezeket. Ha a szerkesztő ür szeretné a sört, megosztanám vele inkább a nyereséget, csak legyen a bugyellárisból „Tárca." Persze, önök azt mondják: Tárca, de üres. — De az nem baj, hiszen üres volt az mindig! *) *) íme ugy lett Szerk. A „Pápai Közlöny" nem subventionált lap, bennünket a nagy, igazságos közönség tart fenn. Mi kizárólag a közönség érdekeiért harcolunk, melynek érdeseit teljesen fti g g e 11 e n ü 1 képviseljük minden irányban s melynek érdekeiért folytatott nehéz küzdelmünkben csupán az igazság, tárgyilagosság ós tisztesség vezeti tollúnkat. Kérlelhetlenül ostorozzuk az igaztalanságot, tántorithatlanul támogatjuk az igazságot, támadjuk a léhaságot és istápoljuk a józan törekvéseket. Egyenesen, tisztán, őszinte stylussal fogjuk ezentúl is megírni a mi véleményünket, nem engedve tért semminémíi befolyásnak, hogy megértse azt városunk minden egyes polgára, ki városunk érdekeit szivén hordozza. Törekvésünk, fáradozásunk azonban csak ugy lehet eredményes, ha a t. közönség szives támogatása adja meg hozzá a nyomatékot, — mert nekünk ezen kívül nincs más támaszunk — ép ezért teljes bizalommal fordulunk az uj évnegyed küszöbén a közönséghez, hogy bizalmával, jóindulatával és támogatásával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. Lehet, hogy egyesek részéről miként eddig, ezentúl is csak közönyt, ridegséget, sőt talán gyűlölséget tapasztalunk, mint ezt minden önzetlen, munkakész és a közjóért lelkesedő zsurnaliszta lépten nyomon tapasztalni kénytelen, nem törődünk vele, célunk öntudatos, feladatunk kimért s minden akadályok ellenében is Ígéretünknek minden tekintetben helyt fogunk állani. Bizalommal tekintünk a jövő elé és az ellenünk irányuló áskálódásokat egyszerűen megvetjük. Megmaradunk az igazság szószólójának. Öndicséret, de viszont álszemérem nélkül elmondhatjuk, hogy lapunk a közönség részéről, eddig élénk rokoszenvvel találkozott s ed a rokonszenvet kérjük irányunkban tovább is fentartani. A „Pápai Közlöny" szerkesztősége * A „Pápai Közlöny" előfizetési ára: Egész évre 0 frt 12 korona Fél évre 3 frt 6 korona Negyed évre 1 frt 50 kr 3 korona Különösen felhívjuk a t. vidéki előfizetők figyelmét hátralékainak szives beküldésére. A „Pápai Közlöny" kiadóhivatala. Színészet Pápán. A már hetek óta hirdetett, megerősített társulatát mutatta be Bokody színigazgató e héten. Jó aquizitiót nyert a társulat Petrik Ágnes koloratur énekesnőben és Sághy Rózsikában. Mindketten elegáns megjelenésükkel és diskrét játékukkal igen jó benyomást gyakoroltak közönségünkre. Más benyomást tett reánk a hiányosan szervezett zenetársulat. Egy zenetársulat legfőbb kelléke a teljes hegedű quartett" mi nincs képviselve. Nagyon ajánljuk az igazgatónak e hiány pótolását. Mint értesülünk az igazgató csütörtökön már berekeszti az évadot. Kötelességünknek tartjuk tehát közönségünket e körülményre figyelmeztetni, s ezen rövid időt a színtársulat pártolására felhívni. Vasárnap csekély érdeklődés mellett került színre Szigetinek hírneves „Violá"-ja. A jelzett uj tagok közül csak Sághi Rózsikát és Soóst láttuk a színpadon. Szalkay (Viola) a címszerepben igen sikerült alakítást mutatott be. Méltó partnerje volt Bokodyné (Violáné), ki a tőle megszokott művészettel játszott. Bokody ((Peti) valóságos typust rajzolt a vén cigány szerepében. Kiemelendők: Bánfalvi (Vándori), Kovács (Nyúzó) és Dunai (Icig). Sághi Rózsika felőli kritikánkat, fenntartjuk akkorra, mikor a színpadon othonosabb partnerje lesz, mint Tomanócy (Ákos) Pénzes (Csillag) közbeszúrt dalai tetszettek. A hétfői zónaelőadás telt ház előtt folyt le, bár a „Csókon szerzett vőlegény" színházunkban már sok előadást ért. Kövessy mint drótos tót, szamócás leány, cigány jósnő, élénk kedvességgel játszott és énekelt, mit a közönség bő tapsokkal hálált meg; a házaló zsidó fiúnál azonban hanyatlott jó kedve. Az előadás máskülönben egyike volt a legsikerültebbeknek a közönség is nagyszerűen mulatott. Vágó, Szalkay és Bácskay Ilona mint vándor színészek eredeti rögtönzéseikkel és tableau"jukkái folytonos kacagást keltettek. Dunai (Franc), Bánfalvi (Csontos) ügyesen oldották meg feladatukat. — A zene ezúttal mutatta be magát teljes gyöngeségébon. Kedden. Csodálkozunk, hogy Szalkay Lajos és Kövessy Rózsa a társulat legtehetségeseiből valók, „Spitzer Régi"-t, Almássy Tihamérnak e középszerű darabját választották jutalomjátékul. Dacára, hogy e népszínmű nálunk még egyszer sem adatott elő, a színház kongott az ürességtől, mi láthatólag befolyásolta a jutalmazandók kedélyhangulatát, bár iparkodtak szerepüknek megfelelni. Berzsenyi (Eszter) mint mindig megfelelt szerepének, Keresztes (Száli), Bánfalvy (Makkay) igen jól alakítottak. Ki kell emelnünk Zendi (Bernstein) játékát s felhívjuk rá az igazgató figyelmét. Miért játszik olyan ritkán ha van benne tehetség ? Vágó mint Gergely elég ügyetlen és félszeg volt, mi csak arra mutat, hogy szerepét helyesen fogta fel. Szerdán végre felderült a dicső napnak hajnala vagy helyesebben lenyugodtak a dicső nap sugarai s a színházlátogató közönség egy valóságos operettben gyönyörködhetett. A „Madarász" Zellernek dallamos opetettje került színre. Az uj énekes Petrik Ágnes (Mária) ngy tiszta, kellemes csengésű hanja, mint elegantiája és diskrét játékával megnyerte a közönség tetszését. Szalkay (Csörsz) és Pénzesné (Szaniszló) derekasan megállták helyüket. A legtöbb tapsot azonban Kövessy Rózsa aratta (Postás Milka) szerepében, fürge temporamentumos mozdulatataival és kedves játékával lcbilinesselte a publikum figyelmét. Dicséretet érdemel még Vágó és Szép komikus szerepükben eltalálták a helves utat. Pénzes (Ádám), kinek szép baritonjáról már több ízben megemlékeztünk ügyesen játszott, figyelmébe ajánljuk, hogy a solo partieknál ne ugráljon ide-oda a színpadon, mert annak kissé komikus szinezete van. A zenekar igen hiányos csak 5 tagból áll s igy az első hegedűsnek ajánljuk, hogy ne játsza szólamát olyan immel-ámmal s folytonos nevetésével pedig ne zavarja az első sorok közönségét. Csütörtökön „Ripp van vinkle" édes zenéjü operettet adták szép számú közönség előtt. Pénzes (Rip) az énekre kitűnően volt disponálva, csak játékára fordított kevés gondot. Kövessy (Liszbet) játékára csak ismételhetjük tegnapi kritikánkat, de hangja és éneke ma határozottan jobban tetszett. Petrik (Katrina) kellemmel játszott és énekelt Kovács, Szalkay, Dunay nagyban előmozdították az est sikerét. Jók voltak még Bánfalvi (Richardton) és Pénzesné (Sarlott) Vágó, ki különben igen tehetséges színész, csak azt jegyezzük meg, hogy a mai szerep, nem neki, hanem tenoristának való, minek hiányát már több izben kellett tapasztalnunk