Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-09-17 / 38. szám

nyan és kik lesznek a községben az italmérők, arra gondolva, hogy már most, miután a kincstár vette az egészet a kezébe, csakis a becsületes régi korcsmárosok kapják az engedélyt és az erkölcstelen helyek, az orgazdáknak ismert kimérők, ki lesznek küszöbölve és ez utóbbiak helyét fentartják egyik-másik fiatal kezdőnek, aki szakmáját érti és előbb-utóbb saját kezére akar egy vendéglőt nyitni. Milyen nagy volt azonban azok csalatkozása, amidőn arra a meggyőződésre jöttek, hogy amióta a bor és sörre nézve az 1892. XV. t. cz. a kizárólagos jogosultságot megszüntette, még rosszabra fordul a dolog; mert megtörtént, a mire jámbor korcsmárosok még csak gondolni sem mertek volna. Kipottyant egyik-másik régi korcsmáros az üzletéből, mert az italmérési engedélyt nem neki, hanem egy cipész mesterembernek adta ki a pénzügyigazgatóság s mert már most az italmérési engedélyek száma korlátolva van, a szám pedig be van már töltve, ő engedélyt nem nyerhet és igy menjen tehát már most ő cipőket csinálni. Az intelligens közönség kénytelen lesz ezután a cipész mesteremberből vált vendéglőshöz járni. A pincér elől, aki sok évi fáradozás után oly összegecskét gyűjtött magának, hogy végre hazamehet szülőhelyére, hogy egy tisztességes vendéglőt nyisson, el van az ut zárva, mert az italmérési engedélyek száma már a cipészekből lett vendéglősök által be van töltve, s igy az a pincér, a ki a vendéglősködést gyermeksége óta tanulta, és sok küzdelem után végre önállósítani akarja magát, azt szakképzettsége mellett sem teheti s minthogy mégis saját gazdája akar végre lenni, kiviszi ösz- í 1 szegyüjtött pénzecskéjét Ausztriába s meg| hagyja nekünk a mi cipészeinket vendéglősül. Hát bizony csúnya egy állapot ez igy! Csúnya — és tarthatatlan ! Tarthatatlan, mert az eddigi tapasztalatok szerint nem is ugy a pénzügyi hatóságok, mint inkább a községek, jegyzők és szolgabirák adják az engedélyeket, illetve tőlük függ, hogy ki kapjon engedélyt, ki nem. Amidőn még a kizárólagos jogosultság adatott bérbe, a bérlő saját érdekében is mindig oda törekedett, hogy olyanoknak adja az engedélyt, akik szakavatott és megbízhatók voltak, de ma — a földművelők felcsapnak korcsmárosokká, elhanyagolva az által földjeiket, birtokukat, korcsmárosoknak, sógor ós komával pityizálnak addig, arnig lehet. — A régi korcsmáros és pincér pedig — menjen kaszálni, kapálni. Ezen állapot tehát nemcsak közgazdasági, de pénzügyi szempontból is tarthatatlan, még pedig: Közgazdasági szempontból azért, mert a földművelőből lett korcsmáros elhanyagolja birtokát és a korcsmároskodást sem értve, rövidesen tönkre megy; — pénzügyi szempontból pedig azért, mert mig a parasztból lett vendéglős, korcsmáros, nem resteli egy-egy hordócska bort éjjelenkint haza szállitani az adó alóli elvonás céljából, addig a már az inteligensebb osztályhoz tartozó vendéglős az ilyesmitől retteg, féltve reputációját, becsületéi Ha tehát a jelenlegi állapotot az előbbivel hasonlitjuk össze, azon meggyőződésre jutunk, hogy a jelenlegi helyzet rosszabb az előbbinél és hogy a kizárólagos jogosultság ugy a pénzügyi kormányzatra, mint a bérlő és italmérőkre nézve is előnyöseÜb az adó beszedésénél. Színészet Pápán. Örömmel konstatálhatjuk, hogy szinpártoló közönségünk félre téve az eddig a társulat iránt tanusitott rideg közönyösséget, pártolás és elismeréssel váltotta azt fel. A társulat megkedveltette magát s reméljük, hogy az igért és várva-várt operette előadások megkezdésével fokozatos pártolásról fogunk megemlékezhetni. Mint értesülünk az igazgató uj erőket is szerződtetett a társulathoz, mely körülmény elég biztosítékot nyújt közönségünknek, hogy a társulat iránt eddig tanusitott bizalmával a színigazgató nem kivan viszszaélni. Szombaton a nemzeti színházban oly óriási hatást keltett francia szinmü „A lengyel zsidó" került szinre. A polgármestert Bokody személyesítette, oly művészi alakítást mutatva be, melyről maga Ujbázy, mint e szerep megteremtője is csak dicsérőlcg emlékezhetne meg. A többi szereplők, mint Szalkay, Berzsenyi Margit és Keresztesi Amália az est sikerében osztozkodtak. Vasárnap „Tót legény Amerikáb a 11" cimü látványos énekes bohózat adatott elő. A fővárosban oly nagy tetszéssel fogadott darab nálunk nem tette meg a hatást. E darab főkelléke a kiállításban rejlik, mit a vidéki színpadokon nem lehet ugy érvényre emelni, mint a fővárosban. A szereplők megtettek ugyan minden tőlük kitelhetőt, hogy a közönséget mulattassák, de csak részben sikerült nekik. Hiányzott a kiállítás, mi nagy részben levont a hatásból. Szalkay egy comne il fant Papaneket mutatott be. Tótos modora és kifejezései több izben derültséget keltettek. Kövessy Rózsa (Mókus) énekeivel aratott tapsokat. Kovács a bnkott bankár szerepében több izben megnevettetett bennünket ugyszintt Keresztes Amália, ki a bankár nejét ábrázolta. A darab korrektül és összevágóan adatott elő s mindvégig derültséget keltett. Hétfőn „A próbaházasság" zóna helyárakkal adatott elő. A közönség dacára, hogy már több izben volt alkalma e darabot láthatni szép számmal látogatta a színházat. Kovács (Szikora) elemében volt. Kövessy (Biri) sűrű tapsokban részesült „a sötétben" cimü dal énekléseért. Bokody és Keresztes Amália az öregek szerepében brillíroztak. Pénzes (Patonai) igen szép hanggal rendelkezik, meg is tapsolták. Szalkay (Berci) kedvtelenül játszott. Dunay a cselédszerző szerepében egy kissé túlzott volt. Felemlítendő még Pénzesné (Sági J.) Kovácsné (Klára) és Vágó (őrmester), kik mindannyian részt vettek a közönség elismerésében. Kedden szép számú közönség előtt „Az állatszeliditőnő" került szinre. A városligeti színkörben oly nagy hatást gyakorolt bohózat, nálunk is megtette a hatást, eltekintve a kiállítást, mely primitív volt, de ez máskép nem is képzelhető. A szereplők iparkodtak a közönséget folytonos derültségben tartani s ez sikerült is nekik. Dicsérettel kell megemlékeznünk Kövessy Rózsa, Szalkay, Kovácsi Bokody, Pénzesné és Bokodynéról. Szerdán közkívánatra „A primadonna" került zsúfolt ház előtt szinre. Az igazgató néhány jóakarója elÖsmerésének akarva kifejezést adni a társulattal szemben, az előadásra a jegyeket magán uton árusította el s csakis ennek köszönhető, hogy a színház magában foglalta összes szinpártoló intelligentiánkat. Az előadás határozott sikert aratott, s a közönséget mindvégig a legkedélyesebb hangulatban tartotta. A címszerepet Kövessy Rózsa játszta. A darab első előadása után ítélve kedvtelennek látszott. Éneke sem volt olyan tiszta, mint erről már több izben meggyőződést szereztünk. Szalkay a mükertész szerepét a szokott jókedvű humorban mutatta be. Pénzesné igen rokonszenves színésznőnek bizonyul. Berzsenyi Margit, Pénzes, Kovács, Vágó kisebb szerepeikben méltók voltak az előadás keretéhez. játékos mindig szívesen látott vendég nála. Kötelességem volt is tehát, hogy megpróbálkozzam én is a kártyával s ebbeli gyönge tudományommal a magam részére hangoljam az öreg urat, már t. i. a mandátumot illetőleg. Megindult a játék s kezdetben engem segített Fortuna istennője! Ezen szerencsém azonban bizonyos balsejtelemmel töltött el. Eszembe jutott ama közmondás, hogy az első nyerés a végén nagy veszteséggel jár. S a kártya járása olyan volt, hogy mint nyerő ép a negyedik úrral osztottam meg a szerencsét s nem' a mint forrón óhajtottam, ő exellentiájával. Hirtelen azonban megfordult Fortuna szekere s engem üldözni kezdett. Kétségbeejtő kártyám járt s ha hébe-korba mégis én voltam a játékos, olyan nagy „pech'-'em volt hogy elvesztettem a játszmát, S most meg éppen a gróf úrral kerültem össze. Végtelenül boszantott ez, annál is inkább, mert az öreg ür kezdett vörös lenni, a mi nála roszszat jelentett. S ha még hozzáteszem, hogy csekély tudományom és ügyetlenségem szerencsétlen játékot szült, elképzelhető könnyen, hogy mily hangulattal telt a gróf úr irányomban ! ? A mily szerencsétlenül játszottam én, ép oly szerencséje volt ellenjelöltemnek. Csak ugy dőlt az ultimo, négy király, volat és én ő méltóságával majd rendesen benne voltam. S ha még hozzáteszem, hogy három izben a huszonegyfogás szerencséjében is részesültem, elgondolható könnyen, hogy rám nézve a tarokkozás a lehető legrosszabb eredménynyel zárult. Az öreg úr végre megsokallta az egészet s abba hagytuk a játékot, a mellyel mandátumomat is elvesztettem. () méltósága csakhamar kijelentette, hogy bár egyéb tehetségeim iránt teljes elismeréssel adózik s nem lett volna kifogása az ellen, ha épen én választatom meg a kerület legatusának, minthogy azonban friss meggyőződése szerint én még tarokkozni sem tanultam meg, ő csak Kövessy jelöltje mellett fogja érvényesíteni befolyását és szavazatát. Az ő felfogása szerint ugyanis a képviselői qualifikátióhoz a kártyázni tudás is, sőt sok tekintetben előnyös, a mennyiben a jó tarokkista a pártklubban is érvényesítheti magát, mint példa rá ... . S a választáson híveivel csakugyan ellenem szavazott. Mondanom sem kell, fényesen megbuktam. Ünnepélyes megbukásom óta azonban szorgalmasan eljárogatok a kaszinóba s tarokkozom erősen. Es sokan, a kik nem í tudják megmagyarázni a hirtelen változást, csóválják fejüket. Feleségem sem tud megbarátkozni az uj házirenddel, hogy most sokszor elmaradok a vacsoráról s csak éjfélután vetődöm hazafelé. Eu pedig váltig állitom, hogy nagyon szükséges ez is, .... nem tudni mi ellen jó cz. Készülök fellépni képviselőnek s az öreg ür már is biztatott, mert mint megjegyezte, már megtanultain tarokÍv iozni is I