Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-09-17 / 38. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBEKG GYULA ur papirkereskedésében. A sertésniac átti Mult számunkban csak röviden foglalkoztunk e kérdéssel, a mennyiben a városi képviselőtestület a Major utca rendezésére a szépészeti bizottságot vélemény adásra kérte fel, kötelességünknek tartottuk a bizottság tagjainak ezen utca rendezésével egyetemben a sertéspiac áthelyezésére is a figyelmét felhívni. Az általános műveltség mai fokán, midőn a közegészség és köztisztaság oly szoros összefüggésben állva, a higiénia elsőrendű tényezővé vált, — minden fejlődni akaró város haladásának a közegészségi viszonyai ja vitására tett intézményei képezik legelső sorban annak fokmérőjét, a mely Pápa városában bizony még nagyon alacsony nivót mutat. Ily viszonyok között mint a legilletékesebb, egyszersmind leghivatotabb is a képviselőtestület volna, hogy e téren a szükséges javításokat eszközölje. Meg vagyunk győződve, hogy e kérdés szellőztetésénél, sokan lesznek olyanok, kik nem helyeslik nézetünket, de ezeknél kilóg az „Önérdek lóidba*, a melv rendszerint megakadályozza nálunk oly dolgok keresztülvitelét, a melynek már évekkel ezelőtt kellett volna megtörténnie. A sertéspiac kérdése már több Ízben képezte vita tárgyát a képviselőtestületi üléseken. Áthelyezték, visszahelyezték, újra áthelyezték stb. egész vándorszerepre kárhoztatták. Most azonban. midőn ezen utcai részt egész házsorok kisajátításával mintegy főközlekedési utcára akarják átalakítani s rendezni, alig hisszük, hogy — még azok is, kiket eddig az önérdek vezérelt — nem látnák be s nem fognák helyeselni. miszerint a sertéspiac áthelyezése akutt kérdéssé vált. Hisz még eddig nem látta senki azt a nagy hasznot (?) a melyet állitólag a város közepén elhelyezett sertéspiac hajtott az ott lakóknak! Ezzel szemben áll aztán az a roppant kár, a melyet ez által a közegészség ügye szenved. Nemcsak az ott. lakókra nézve káros ez, de káros és veszélyes azon iskolás gyermekekre, kik kénytelenek e piacnak mikrobákkal fertőzött poshadt levegőjét szivni s minden vásári napon veszély közt bujkálni keresztül a sertések között. De káros az a város közegészségére „általában" is. Egy állandó „trágyadomb

u a város közepén! Szép kis „képviselői" fölfogás és gondolkozás kell hozzá, hogy ezt be ne lássa valaki! Ha már szépészeti szempontból nem, de a város közegészségügye és gyermekeink érdeke tekintetében is kívánatos, hogy ezen állapot megváltoztassék. A piac elhelyezésével nyerne a város szépészeti tekintetben is. Elpusztulna ezen térről az az ocsmány alkotó mány, a .melynek olyan helyen való eltűrésére csakis „pápai" izlés képes! Lenne egy oly közlekedési utcánk, mely mellett elhaladva nem kellene szégyenkezve pirulnunk. De nem folytatjuk tovább! Mert a ki ezekből nem győződött meg arról, hogv a sertéspiacnak jelenlegi helyéről TÁRCZ A. Álmodj továbbra is . . . Álmodj továbbra is kebel, Törj, törj magasra lélek: Ne vádolhass lelkiismeret. Hogy céltalanul élek. Ne tagadd meg természeted, Dobogj tovább is szivem; Saját vágyad hervaszszon bár, Tovább is vágy hevítsen! — Talán, a melyről álmodám A cél elérhetetlen És elbukom, mint annyi más, A nehéz küzdelemben. És hallom majd a Golgothán A tömeg gilnykacaját; Te dőre, mért nem volt elég Az élv, mit pillanat ád ? — Sebaj ! A sir majd nyugtot ad, Nem fáj a sirba szállnom; Elhagynom a világot, a Mely megzavarta álmom . . . Ha elborong . . « Ha elborong fájó lelkem Boldogságom sirján, S eszembe lut az a halvány, Szép szenvedő leány: Szivem fölé száll a kinok Sötét hollószárnya, S rám borul a szenvedések Hideg éjszakája. Mig rajtam csügg felhőárnyként E nyomasztó bánat, Keblemben egy fájó érzés, Bus sejtelem támad: Hasztalan már minden könnyem Esdő sóhajtásom, Föl nem éled soha többé Megtört boldogságom! Taldldki. a K6DV1Az . . . . i választó-kerületben felléptettek szabadelvű programmal. Száztagú küldöttség tisztelt meg bizalmával, melyet viszszautasitanom egyelőre tehát nem lehetett. A küldöttség szónoka tekintélyes s a kerületben omnipotens földbirtokos volt, kivel — tudomásom szerint — mindeddig a képviselőjelölteknek számolniok kellett. Annál megtisztelőbb és meglepőbb volt tehát reám nézve, hogy a bizalmi küldöttség preoransa éppen Cs zy úr. Meglepetésem csak fokozódott, a midőn a szónok erőteljes hévvel kifejtette mindazon okokat, melyek a nálam tisztelgőket arra bírták, hogy a kerület mandátumát csekélységemnek ajánlják fel. Ok — úgymond — az érdemet, a tehetséget akarják bizalmukkal kitüntetni, méltányolni s midőn ehhez rám nézve még sok hízelgőt fűzött, azon erős meggyőződésnek adott kifejezést, hogy előnyösen ismert tehetségeimet a kerület vitális érdekeinek előmozdítására fordítani kegyeskedem. Elhangozván a fülbemászó beszéd, az érdem méltánylásának varázshatalma alatt, meghatottan jelentettem ki, hogy erkölcsi kötelességemnek ismerem a bizalomnak megfelelni, s igy a jelöltséget elfogadni. Megköszönve az eddigi kitüntetést, további jó indulataikba ajánlottam magam, kérvén erélyes támogatásukat. A küldöttség távozása után kezdtem magam is komolyan gondoskodni a további