Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-09-10 / 37. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBEKG GYULA ur papirkereskedésében. A ki a képviselőtestület legutóbbi közgyűlését végighallgatta, meggyőződhetett s elszomorodva kellett tapasztalnia azt a primitív gondolkozásra valló felfogást, mely a városi tanács kebelében divik. Hiába keresünk Diogenes módjára egv olyan erkölcsi testületet, mely a meglevő kedvező viszonyok alkalmas kihasználására és a jövő utjának egyenletesére volna hivatva. Az igaz, hogv van egy foromunk, a városi tanács, de mi ezt a magába zárkózott testületet csak híréből ismerjük. Annyit iudunk róla, hogy kell léteznie, de működéséről nem ad semminemű életjelt. Máshol az másként van! A városi hatóság a város és annak közönsége érdekeit annyira szem előtt tartja, hogy üdvös, és helyesebbnél helyesebb intézkedései által naponta életjelt ad magáról. Az ilyen városokban természetesen van élet. Ezzel szemben Pápán kihalt minden. Jóllehet Pápának annyi az intelligentiája, hogy nagyobb városokban is számot tenne. A képviselő testületi üléseken sokszor megvitatnak egymás közt egyes fontosabb kerdéseket és ritkán van még csak vélemény különbség is. Miért van tehát, hogy mégis sok oly dolgot kell nélkülöznünk, melyek városunk haladását akadályozzák. Bizonyára nem az egyeseken, hanem első sorban a városi hatóságon múlik. Ezen szellemi hanyatlásnak tulajdoni tjük, hogy a vezéremberek teljesen visszavonulnak az akció teréről, ujabb erők nem pótolják őket, ugy vagyunk az elintézendő városi dolgokkal, mint a hivatalnok, ki hogy hátraléka ne legven egy úgynevezett „Schieber"rel, vagy „ad acta

K módon csapja oldalba az érdem elintézést váró ügyiratokat. Eklatáns bizonyságot tett ezen hasonlatunkra azon körülmény, hogy évekkel ezelőtt a városi tanácsra bízatott ügyek elintézése még mai napig sem lettek elintézve. A különböző, jogi, pénzügyi, szépészeti és építészeti bizottságok működésére a városi tanács nem reflektál s ennek tulajdonitható, hogy a képviselőtestületi közgyűléseken a felvetett kérdések szakértelem nélkül lesznek megvitatva, s innen származnak azok a „baklövések" melyekről fényes tanúbizonyságot szolgáltatott a legutóbbi közgyűlés Igen helyesen emelték fel szavukat Barthalos és Bermüller szakbizottsági tagok az ellen hogy a városi tanács a vitális kérdések megoldásánál a szakbizottságok véleményét nem kérik ki, de evvel a felszóllalással még nem érnek célt Hassanak oda, hogy ily szabályellenes dolgokban a városi tanács a kötelesség mulasztásra nem glaeé kezty ükben, hanem annak rendje és módja szerint utasitassék. Mert csak ily módon érhetjük el azt, hogy a városi administracio beléletében rend uralkodjon. E nélkül szabatos, rendes munkásság nem is képzelTÁRCZ A. Rózsa és leány. Elhervad a rózsa Ha leszakítjátok . . . Elhervad a leány, ha Szeretni tiltjátok . . . Ne szakítsátok le A rózsát az ágról . . . Ne tiltsátok el a Szeretőt a leánytól . . Ugy legszebb a rózsa Ha virul az ágon . . . Ugy boldog a lány ha Szeret — e világon! Szerettelek . . . Szerettelek tégedet, — Még most is szeretlek, S a mily mély szerelmem Érzem, nem felejtlek; — És ha te felednél, Többé nem ismerve: Akkor majd érted fáj Tört szivem örökre . Szeretnék gazdag lenni. Szép nyári alkonyatkor, csörgő patakocska partján, füzektől környezett gyalogösvényen két fiatal leányka sétálgat, érdekes beszélgetésekbe merülve. Mind a kettő nagyon szép, nehéz lenne közülök választani, de jellemükre különböznek egymástól. Margit, ki még alig lépte át a serdülő kor küszöbét, heves, szenvedélyes hajlamokkal bir, melyek gyakran túlzásokra ragadják érzelmeit. Nagy, kék szemeiben bizonyosan rejtett, de annál igézőbb láng lobog, ellenálhatatlan kellemet kölcsönözve kedves lényének. Bíbor ajaka szeszélyes mosolyával, akaratlanul is lebilincseli a szemlélőt. Irén azonban azok közé tartozik, kiket ábrándos, magasra törő lélekkel áldott, vagy vert meg végzetük, kik mindig egyedül érzik magukat a világban, nem találva rokon-lélekre, kivel megoszthatnák érzelmeik tündérvilágát. — Mélabüs szemeinek epedő tekintete titkos bánatról tanúskodik, mely önkéntelenül elárulja benső életének komolyabb irányát. Csak gyermekded tiszta kacagásának csengése enyhíti a szokatlan benyomás komolyságát egyénisége előidéz, kimondhatatlan kedvessé téve szabályos arcának finom vonásait. Lehet, hogy a két különböző leányka között, épen az ellentétes érzelmek sajátsága kötötte meg a köztük levő barátság frigyét és Irén anyáskodó higadt modora képezi az elválhatatlan kapcsot, mely őket egymáshoz csatolja. — Ah! De szeretnék gazdag lenni, — mondá Margit vágy teljes hangon, folytatva a megkezdett beszélgetést. Milyen boldogok a gazdagok! előttük nincs lehetetlenség, nekik minden szabad, mig a mi vágyaink mindig a pénz, az anyag miatt szenvednek hajótörést. Minek is van az a csúnya pénz a világon ? Csak azért, hogy boldogtalanná tegyen valakit. Margit szavai, látszólag kellemetlenül hatottak Irénre, sohasem tudott megbarátkozni barátnője pénz után való vágyaival. Egy ideig némán haladtak egymás mellett, mind a ketten saját gondolataikkal bi-