Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-08-20 / 34. szám

hogy okoskodjék; hogy tanuljon a meglevő rosszból: ennek eltávolítására s egy szebb, jobb jövőnek megalapítására. A kártya és a puska szolgáljanak a magok rendeltetésére; amaz szórakozásra; emez élet és vagyon védelmezésére és nem könnyelmű játékra. Igyekezzenek az illetékes hatóságok a szülők és minden emberbarátok a kártya és puska korlátozására, illetőleg az ezek körül nyilatkozó veszélyes jelenségek kiirtására. Színházunk érdekében. Már mult izben jeleztük, hogy Mészáros rendőrkapitány — mint a város megbízottja — részletes jelentést adott be a városi tanácshoz a győri szinkeriilet értekezlet eredményéről és ennek kapcsán javasolja a győri szinkerülethez való csatlakozásunkat. Minthogy ez ügyben legközelebb a városi képviselőtestület lesz hivatva határozatot hozni, nem tartjmk feleslegesnek a rendőrkapitány úr ezen jelentését egész terjedelmében hozni, s erre vonatkozólag saját meggyőződésünket is fűzni. A jelentés igy szól: Tekintes városi tanácsnak Pápán. A tekintetes városi tanács megbízott engem, hogy folyó évi junius hó 2ö-én Győrött a városházánál tartandó színi értekezleten vegyek részt és ott Pápa várost képviseljem. A jelzett napon, Győr, Sopron és Komárom városok képviselőivel tanácskozván, annak eredményét az alábbiakban van szerencsém ismertetni. Kimondotta az értekezlet, hogy G-yőr, Sopron. Komárom, Pápa, B. Füred elnevezés alatt színi-kerületet óhajt létesíteni s a felsorolt városoknak színi sezonját a következőkben vélné legcélirányosabban beosztani: 1. október 1-től december végéig Győrött. 2. jan. 1.-től április l-ig Sopronban. 3. ápril 1-től május 15-ig Pápán. 4. május 16-tól junius végéig Komáromban. 5. julius ós augusztus hónapokban B. Füreden. 6. September hóban Pápán tartatnak a színi előadások. Itt meg kell jegyeznem, hogy a színigazgató számára fentartatott azon jog, hogy Pápa város részére megállapított szezonokat megrövidítheti azon esetben, ha a közönség által kellő pártolásban nem részesittetnék. Ezután a kerület színtársulatának támogatása vétetvén tárgyalás alá, az egyes városok jelenvolt képviselői, a kerület szintársulatának az alább felsorolt támogatást ajánlották meg. Győr ad 800 frt subventiót és ingyen színházat, Sopron díjmentes színházat, az ottani szinpártoló egyesület 1200 frtot ad, a légszesztársulat pedig 10%-os árleengedésben részesiti a társulatot, Komárom a színkört és díszleteket díjmentesen bocsájtja az igazgató rendelkezésére, B. Füred a színházon kivül 12 lakszobát bocsát ingyenes rendelkezésre. Magam részéről a város nevében semmi ígéretet nem tettem, de nem is tehettem, mert erre nézve meghatalmazva nem lettem. Az értekezleten mindazonáltal, hangSoha se hittem, hogy ily nagyszerű feleséges embernek lenni. Persze agglegény pajtásaim csak a boldogtalan feleséges emberekről mondtak néha-néha valamit, fiatal pajtásaim meg, se boldog se boldogtalanról, csak a leányokról, ez utóbbiakat meg magam is ismertem, s igy magamnak alkottam véleményt s azt gondoltam, hogy a házasság olyan muszáj valami, a minek lenni kell, de hogy az boldog és nagyszerű is lehessen azt csak most tudom. Legény korom szomorú emlékei elég hűen állanak még előttem. Igy jut eszembe, hogy mikor egy áttivornyázott éj után már magassan állott a nap s nekem már rég fennt kellett volna lennem, s csupán azért aludtam a fél és negyed órákat, mert kézelőm elszennyesedett és én a tisztába rest voltam a gombokat belerakni. Avagy egy más alkalommal még az ágyból láttam, hogy mosdóm keretén kendőm a monogramos felével van kifelé fordítva s féltein annak szétbontásától, a mire pedig okvetlen szükség van ha azt nem akartam, hogy a hímzett betűk kárt csináljanak gondozott bajuszomban. Te feleséges élet! ki naponta egy ujabb és ujabb meglepetésben részesitel, kimeríthetetlen kincseidből felszabadítottál azon fásultságból a miben minden 2G éven felüli fiatal ember szenved, varázs kezed rózsaszínűre festett mindent és mi több házigazda is lehettem, habár nem a saját házamban, hanem otthonomban. S mily élet az, igazi házigazdának lenni és nem oly talminak, mint mikor anyámnál laktam. Reggel példás rendben vannak kézelőim, minden nap más más nyakkendőt kapok feleségem azon izlése szerint a hogy megvirrad. Fekete nyakkendőt meg csak egyszer kaptam mióta feleséges vagyok, (akkor is előtte való nap a szakácsné egy nagy veidingot tört össze) különben mindig rózsaszínű, égszínkék és fehér szokott lenni. A reggelinél egész tejszint kapok, anyámnál csak ha vendég volt, jutott ez osztályrészemül, de akkor is csak a szimetria kedvéért. Délben az étkezésnél nem kell előbb feleségem tekintetét tanulmányoznom, mint anyámét, vájjon bátran occupálhatom-e ? a velős csontot, hanem ő kedvessége már eleve gondoskodik, hogy leves után forrón legyen elcjbém adva, s abból ő csak egy tisztelet falatra reflektál. Jut aztán igazi házigazdai szerep is a mi nem méltóságon aluli, mint a szőnyeghurculás. Például a kanárit megetetni. Természetes, hogy a kendermagot törve kell oda adni, mert nem kívánhatom, hogy a feleségem apró kis kezei vesződjenek azzal, s végre egy kanári nem stiglic, sem pedig Mátyás, mely utóbbinak kedvéért még előbb a mészárszékbe kellene szaladnom májáért, a mihez papír is kell s esetleg épen azt a lapot találnám kiszakítani a kalendáriumomból, a hol az én esküvőm napja piros betűvel van nyomtatva. Jujj dehogy tűrnék meg Mátyást !! Ez ideig még csak egy kellemetlen követelményét fedeztem fel a feleséges, életnek és pedig azt, hogy minden nap kell borotválkoznom ! Gigerli. súlyozva lett, hogy a színészet érdekében felette kívánatos lenne, ha Pápa városának minden szép és nemes iránt lelkesülni tudó képviselőtestülete, a maga részéről szintén meghozná azon áldozatot, hogy jövőben a kerületi színtársulatnak díjmentesen engedné át, most már a városnak tulajdonát képező színházát. Tekintetes Tanács! A közelmúlt években városunk közönségének alig volt alkalma jó színtársulatot városunk falai között láthatni. Azok a társulatok, melyek hozzánk vetődtek, köztudomás szerint, harmad sőt negyedrangú társulatok voltak, az általuk rendezett előadások élvezhetlenek, sokszor pedig olyanok voltak, hogy a színházlátogató közönség inkább boszankodott mint mulatott. Hasonló színtársulatok ínég ezután is fel fogják keresni városunkat, ha nem gondolkozunk olyan módozatokról — mellyel egyszer s mindenkorra elejét vehetjük annak, hogy hasonló, silány, minden kritikán aluli társulatok, többé városunk küszöbét át ne léphessék. Az alkalom ennek keresztülvitelére most itt van. Ha csatlakozunk a szinkerülethez, biztosítva leszünk arról, hogy ugyanazon színtársulat fog színházunkban működni, mely Győr és Sopron műértő közönség ízlésének is megfelel, és akkor nem leszünk többé kitéve annak, hogy ismeretlen, kétes hirü társulatokat fogadjunk be színházunkba. Ezek után azt hiszem, nem ajánlhatok mást a tek. tanácsnak, mint azt, hogy Pápa város lépjen be a győri szinkerületbe és a maga részéről hozza meg azon csekély áldozatot, mely a szini értekezleten hangoztatva lett. Ha a kerülethez tartozó többi város megtudta hozni az áldozatot, nézetem szerint mi sem maradhatunk hátra és segélyeznünk kell a színtársulatot tehetségünk szerint, ele legalább is olyan mértékben, mint azt az értekezleten hangsúlyozták. A városi képviselő testület jelszava a „haladás" — haladjunk ezen a téren is. Annak megemlítésével, hogy a jelzett városok között kötendő szerződés 1894. évi ápril hó 1-én venné kezdetét, városunk színházlátogató közönsége nevében és érdekében kérem a tek. tanácsot, hogy ezen szerződésnek elfogadását, a városi képviselőtestületnél ajánlani szíveskedjék. Pápa, 1893. évi julius hó 31. Mészáros Károly r. kapitány. Mi tökéletesen egyetértünk a rendőrkapitány úr jelentésének azon részével, hogy Pápa városának érdeke megkívánja a győri szinkerülethez való csatakozást, de jelentésének azon részével, hogy a képviselőtestület hozza meg az áldozatot s díjmentesen engedje át a színházat, erre vonatkozólag kénytelenek vagyunk megjegyzéseinket megtenni. Köztudomású dolog, hogy a város a színházat körülbelül 7000 frt teherrel vette át (?) a részvénytársaságtól, azt is igen jól tudjuk, hogy városunk jelenleg nincs azon heiyzetben, miszerint a színház fentartására költségeskedjék, anélkül, hogy kilátása volna azt a szinházbérrel fedezhetni. Igy tehát ezen költségek fedezésére esetleg a teher lassankénti törlesztésre kell modus