Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-07-30 / 31. szám

KARCZOLAT. A mult hétről. Borzasztó meleg van! Az embernek valóban semmi kedve a karcolat Íráshoz. Nem azért mintha talán nem találna hozzá tárgyat, de mert ilyen kánikulás világban még a tréfa is kuckóba szorul s nem igen mutatja magát az utcán. Beütött nálunk is a „saison mort." Aligalig látunk napközbe valami Ösmeró'st. A ki tehette, elment fürdőre, a ki pedig itthon maradt, az jól redőnyözött szobában hűsöl s ki nem mozdul a szobából. Magamról tudom : alszom annyit, menynyit egy marmota télen, vagy ha már a jó izlés ellenére az állatvilágból veszem a hasonlatot, mint egy bagoly, mely tudvalevőleg — a Flóri könyve sserint — „nappal vak". A mostani kánikuláé világban Pápának közönségét csakis az esti órákban van alkalmunk láthatni. Ilyenkor özönlenek ki az aszfalt járdára — a korzóra. Voltaképen a nyár „kényszerhelyzet" mert maga a korzó is kisé erőszakolt dolog nyáron, lévén a korzónak tulajdouképeni szezonja tavasz és ősz. De ha már az aszfaltra annyi pénzt költöttünk, élvezzük ki azt egész terjedelmében. Nagyobb része közönségünknek ugyan fürdőn és nyaralón van a vidéken, de azért az aszfaltunknak van sétáló közönsége. Komoly hivatalnokok, jámbor boltosok, kiket a hőség, kiszorít a lakásból, kik egészségi szempontból estefelé a nap fáradalmait csuron vizre sétálja magát kedves feleségével együtt, unatkozó fiatal emberek, kik unalmasnak találják a sörödé és kávéházi létet, inkább defiliroztatják maguk előtt a hölgyeket. Az egyetlen érdeme a pápai korzónak az, hogy demokratikus képe van. Az intelligens osztály hölgyei és urai közt demokratikus bizalmassággal feszit a huszár altiszt, élénken kurizálva egy-egy dohánygyári hölgyecskével, mig az iparos osztály legénysége don-jouani minőségben osztja a bókot kiválasztottjának. A „sétáló tekintélyek" itt intézik a magas politikát és eszmecseréjüket épen nem zavarja a fiatal gyerkőcök éktelen lármája. Itt a korzón találkozik, — ha nem is érintkezik — tulaj donkép a társaság, a „societé". Itt lesz nyilván való, hogy egy farniliához a leányoknak megfelelő számban járnak-e az udvarlók. Elől az idősebb leány, mert az már tapasztalt, az egyedül is maradhat az udvarlóval. Neki már némi sejtelme van a férfiak hamisságáról s tudja, hogy egy asszonynak minden szabad, de egy leánynak csak annyi, hogy még idejekorán asszony lehessen belőle. A mama előtt közvetlen, vagy legtöbbnyire vele, a fiatalabb leányka jár, ki tüntetőleg naiv és ábrándos, s nagyon fiatalnak kell lennie, mert az ő korától számítják a negyedik nénje idejét is, pedig buszon felül annak sem szabad lennie. Igy tart ez körülbetül 10 óráig azután lassanként haza szállingóznak és 10 órakor vége a korzónak. A családok haza felé, a fiatal emberek kikbe még a vér nem mondott „jó éjszakát" betérnek a kávéházba vagy sörödébe egy fagylaltra vagy egy-két pohár sörre. Egy-két pohár sör . . . meg egy néhány jó nóta .... aztán magamam arad ok. A kompánia is megy aludni, én pedig nem vagyok álmos, mert hiszen éjjel nyaralok. Újra neki fogok a sétáláshoz a korzón, de most már sonika egyedül. Csendes minden Szerencse, hogy mostanában holdvilág van, mert a város szerződése szerint e hónapban nem szabad sötétségnek borulni a városra, a jó Isten tartozik világítani, az utcai lámpákat meg se gyújtják. Morfondírozva járok-kelek az aszfalton. El-el gondolkozom a hét nevezetesebb momentomairól, de bármennyire erőltetném a dolgot, nem találok semmi mást mint azt, „hogy mégis szép ez az aszfalt." A vízvezetéket is látom magam előtt, de ilyenkor érzem, hogy az álom környékez. Képzeletemben látom mint rakják le a csöveket, s mint isszuk a jó tiszta vizet. Elöntetjük vele az utcákat, majd elviszi a piszkot és hulladékot, kisöpri a csatornákat, hire se lesz a pornak, iszunk tiszta, bacillusmentes vizet, sőt a korcsmárosok is „tiszta vizet öntenek" a — boros hordókba Ily merész fantásia csak karcolat íróban fogamzódhátik meg a kánikula idejében. Jobb is lesz hazamenni, hisz már 2 óra van. Képzeljék álmomban még villanyvilágítást is láttam Pápán, és villanyos vasúttal jöttem be a vasútról. Na de ilyesmit csak kánikulás világban lehet álmodni. Nem igaz ? FRICI. p,Z HIRLIK , , . Az hirlik, hogy az aszfalt járda részére a városi tanács „Buchwald" székeket rendelt meg Budapestről. Az hirlik, hogy a Jókai Mór utcabeli háztulajdonosok a kiirtott fákért legközelebb requiemet fognak tartani. Az hirlik, hogy Kövi dr. névmagyarosítását visszaszini szándékszik s újra a Steiner dr. nevet veszi föl. Az hirlik, hogy Steinberger ügyvéd kinyilatkoztatta, hogy addig nem iszik senkivel sem brúdert, mig a „Pápai Közlöny" jelenlegi szerkesztője a városban tartózkodik. Az hirlik, hogy „Hosszúlábú Lajcsi" egy szerencsétlen reggeli galopp következtében — letört, s az összes őszi agárversenyekre bánatot jelentett. Az hirlik, hogy a városi tanács az aszfaltjárda részére „schlepphordókat" rendelt ki. Az hirlik, hogy a tűzoltó legénység „szomjúságot" jelentett be a főparancsnokságnál. Az hirlik, hogy Steiner dr.-on (alias Kövi dr.) „járás- és dohánygyári orvosláz" előjelei kezdenek mutatkozni. Az hirlik, hogy Gold redaktor, „pofon közvetítőirodát nyit s szerkesztőségi irodáját vívó teremmé alakítja át. Az hirlik, hogy a „Pápa város és vidéki takarékpénztár" elhatárazta, hogy „uraságoktól levetett férfi és női öltönyöket" is 8

0|

o-al fog leszámítolni. Az hirlik, hogy „Tökmag Aladár" j zsebkendő gyárában kiütött a „nátha láz". Az hirlik, hogy a „Jókai kör", Fenyvessy orsz. képviselő diagnosisa folytán életképes s legközelebb már a nyilvánosság előtt fog szerepelni. Az hirlik, hogy a pápai honvédszobron augusztus hó 2-án végzik a nagy műtétet. Az hirlik, hogy a Barát és Corvin utcák háztulajdonosai addig mig járdájuk elkészül, utcáikban „tyúkszem orvosok " felállítását kérelmezték a tanácsnál. Az hírlik, hogy Mattus szappangyáros, a város közepén levő szappan gyárát egészségi szempontból nagyobitani szándékszik. Az hirlik, hogy Fischer pálinka kereskedő szesz raktárához tűzbiztonsági szempontból tűzoltói őrszobát szándékszik a város építtetni. Az hirlik, hogy ez az utolsó „Az hirlik" igazán csak „hírlik" A kőzoíisétg köréből. Tekintetes szerkesztő Ur ! Osmerve becses lapjának irányát és a közérdek iránt minden alkalommal tanúsított magatartását, kötelességünknek tartjuk egy oly visszaélésre figyelmét felhívni, mely páratlanul áll talán az egész világon. E napokban ugyanis a rendőrkapitány úr azon rendeletet bocsájtotta ki, hogy az aszfaltjárdák öntözése csakis egyszer és pedig a déli órákban engedtetik m e g. Többszöri öntözés h a t á r o z e 11 a u t i 11 a t i k, sőt ez ellen vétők pénzbirságra Ítéltetnek. Eltekintve, hogy az utcákat nem öntözik, mit a város lakossága határozottan ily járványos időben egészségi szempontból is követelhetne, még a járdának öntözésétől is eltiltatik ? Nos kérem ez absurdum! Hisz nem ily rendeletet, hanem oly rendeletet kellene kibocsájtani, mely kötelezővé tenné a polgárságot napjában minél többször járdáját öntöztetni. Osmerve a rendőrkapitány urat, ki a város lakossága érdekeit, minden alkalommal szem előtt tartja, a közegészségügy terén pedig mindig zászlóvivő volt, méltán kell csudálkozásunknak kifejezést adni, hogy ily rendeletet bocsájtott ki, mely nemcsak fentiekkel homlokegyenest ellenkezik, de a jelenlegi helyzetben a közegészséget is veszélyezteti. Nem is hihetjük, hogy ezen rendelet a rendőrkapitány ur eszméjében fogamzott volna meg. Ezt mint — már nálunk szokás — a magasabb befolyás szülhette, kik talán sleppes ruháikat, vagy lak topánjaikat féltik az elpiszkolástól. Nos ha féltik a sleppet, ugy vagy húzzák feljebb, vagy hagyják otthon. Mert a város lakosságának egészsége — véleményünk szerint többre becsülendő, mint egy slepp, vagy cipő bemoeskolása. Hisszük és bizton reméljük, hogy a renI dőrkapitány ur ezen rendeletet, mely a vá! ros lakossága közt méltó felháborodást keltett, I legközelebb nem csak visszavonja, és a járdák minél többszöri öntözését szigorúan elrendeli, hanem hathatós szavát a városi tanácsnál is felemeli, hogy az utcák öntözése is végre valahára foganatba vétessék. A midőn még t. szerkesztő urnák e közlemény közléséért hálás köszönetünket nyilvánítjuk, maradtunk Hazafias üdvözlettel Több városi polgár. Hirek. Gróf Esterházy Sándor kemenesi pusztáján f. hó 26-án szép kőkereszt szenteltetett fel. — A szent szertartást ékes szólásáról ismerve Pámer Mihály tiszt, kanonok kemenesaljai alesperes végezte, majdnem az összes kerületi papság segédkezése mellett. Pápáról jelenvoltak: Néger Ágoston apátplébános és Kálmán József káplán. A vallási ténykedés után a megjelentek Fittler Sándor urad. számtartó házában a birtokos grófnak voltak szívesen látott vendégei. — Áldomások szép számmal mondattak. Tűzoltói gyűlés. A helybeli ónk. tüzoltóegylet parancsnoksága d. u. 6 órakor gyűlést tartott. A tűzoltói főparancsnokot, miután Teuffel Mihály végleg távozott váró1-