Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-07-09 / 28. szám

Már pedig az utóbbiak anyagi viszonyai megengedik a fényűzést; de az előbbiek csakis a család anyagi romlásával szerezhetik meg maguknak a luxus tárgyakat. Ez igy nem jól van. Ez a társadalom anyagi elzüllésével fog előbb-utóbb vezetni. Segélni kell a dolgon. De miként? Első sorban a szülők kötelessége figyelmezni arra, hogy túlhajtott s anyagi erejüket túlfeszítő kiadások meg ne zavarják a háztartás egyenlegét, másodsorban a család tagjainak kötelessége felismerni a helyzetet s ahhoz alkalmazkodni, le kell tenniük az utánzási mániáról, — s ha mind ez megtörténik, meg lesz gátolva a fényűzés terjedése, s a családi élőt nem lesz megzavarva anyagi bajok által, melyek előbb-utóbb a koldusbotot adják kezébe a féri) űzőnek. Vajha e poraimat megszívlelnék Pápa város hölgyei! Júlia. Előfizetési felhívás V Í

~\ r • T7" "4 ®® 3apai Közlöny közérdekű független hetilapra. íi Julius elsején uj előfizetést nyitottunk független hetilapunkra, melyre a lap t. barátainak támogatását kérjük. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mikor a 11. é. közönség szives pártfogását és támogatását kérjük, nyugodt lélekkel és tiszta öntudattal hivatkozhatunk lapunk eddigi múltjára, mely idő alatt annak irányát, szellemét mindig a tisztesség, a becsületes, jóakaró törekvés szabta meg. A mostani szerkesztőség, — mely majdnem egy éve áll a lap élén — tőle telhetőleg igyekezett emelni annak irodalmi szili vonalát. Mi használjuk a megrovás hangját ott, a hol erre szükség van, véleményünket meggyőződésünket, — mely csupán a közI vélemény hű visszhangja — megmondjuk nyiltan, leplezetlenül. Mi kizárólag a 11. é. közönség érdekeiért, harcolunk, melynek érdekeit teljesón függetlenül képviseljük minden irányban, s melynek érdekeiért folytatott nehéz küzdelmünkben csupán az igazságosság, tárgyilagosság és tisztesség vezeti tollúnkat. Lehet, hogy egyesek részéről miként eddig, ezentúl is csak közönyt, ridegséget, elzárkozottságot, sőt talán gyűlölséget tapasztalunk, mint ezt minden önzetlen, munkakész és a közjóért lelkesedő zsurnalista lépten nyomon tapasztalni kénytelen, lehet, hogy eljárásunkat túlzottnak aposztrofálják, nem törődünk vele, célunk öntudatos feladatunk kimért s minden akadályok ellenében is igéretünknek minden tekintetben helyt fogunk állani. Egyenesen, tisztán;

1 őszinte stylussal ! fogjuk ezentúl is megírni a mi véleményünket, nem engedve tért semminemű befolyásnak, hogy megértse azt városunk minden egyes polgára, ki városunk érdekeit szivén hordozza. Törekvésünk, fáradozásunk azonban csak ugy lehet eredményes, ha a t. közönség szives támogatása adja meg hozzá a nyomatékot, — mert nekünk ezen kívül nincs más támaszunk — ép ezért teljes bizalommal fordulunk az uj évnegyed küszöbén a 11. é. közönséghez, hogy bizalmával, jóindulatával és támogatásával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. Hazafias üdvözlettel A „PÁPAI KÖZLÖNY" szerkesztősége. Á „Pápai Közlöny" előfizetési ára: Egész évre . 6 frt Fél évre . 3 frt Negyed évre . 1 frt 50 kr KARCZOLAT. A mult hétről. Budapesten voltam. Ez ugyan nem tartozik a mult hét nevezetésségei közé, de bevezetésnek nem fog ártani, s meg vagyok róla győződve, hogy rossz néven nem fogják azt tőlem venni. A fővárosi hírlapírók panaszkodnak, hogy megjött a „saison mort" és kezdik aa „ugorka idény" hatását érezni. Nincs thema, nincs változatosság, szóval unják magukat s ha nem akarnak unalmasokká lenni, ugy a régi dolgokat kellene felfrissitenök. Nem teszik, inkább leteszik bizonyos időre a tollat s mennek a zöldbe nyaralni. Könnyű nekik, de mit kezdjek én? Ha én is letenném a tollat, kimennék a zöldbe nyaralni, és bevárnám a „holt idény" megszűntét, ugy reám „élő idény" többé nem következnék be. Evvel csak a „Független Újság" szőrkesztőjének tennék szívességet. Helybenhagynám azon állítását, melyet budapesti létekor néhány hirdetési irodánál volt oly kegyes tenni, hogy lapunk csak vegetál, s ő mint mint Pápa város Messiása lesz hivatva lapjával a városi közérdeket a mételytől megmenteni. Bármennyire ajánlották a budapesti urak, ezen reánk nézve reklámul szolgáló kijelentést, tettlegességgel viszonozni, mi ezt egyelőre nem teszszük. Bevárjuk azon időpontot, midőn Kövi dr. a „Facies Hippokrata" felől más véleménnyel lesz. Ily tettlegesség mi részünkről a „Facies Hippokrata" észlelése után, csak emberölési kísérlet gyanúját keltené fel a közönség körében. Mi egyelőre nem utánozzuk a fővárosi hírlapírókat, nem megyünk a zöldbe, hanem folytatjuk heti karcolatainkat, ha még unalmasakká is válunk. A polgári kör saját kerti helyiségében mult vasárnap tartotta meg nyári mulatságát. Már megint juniális! fogják önök mondani ? Unalmas egy ember! Nem tehetek róla. A hét nevezetességeiről emlékezem meg, s ez méltó helyet foglal el a hét keretében. Rövid leszek. Pompás idő, várakozáson felül egybegyűlt szép társaság és fesztelen jó kedv jellemezték a mulatságot. A táncoló párok szünóra előtt és azután is határtalan jó hangulatban járták a táncokat. gában, hogy tavaly Szent-György napkor ide adta a kendőjét. Mióta csak fél lábam van, nem is volna csoda, nehéz lehet egy sánta koldushoz menni, mikor az ember fiatal is, meg szép is ! Sándor arca e szavak alatt lázasan kigyúlt és hangja a végén mindig halkabbá, mindig: érthetetlenebbé lett. Az utolsó szavakat talán már csak szive mondta. De az anya megértette. Ugy szerette, hisz ez volt már az egyetlen, a „vakaró". Egykor hárman voltak, egyik szebb a másiknál s mind elvette az Isten, a haza, messze földön porlad kettő, ez az utolsó is most vívja elkeseredett harcát az életért. — Hogy gondolsz már olyat? s szeméhez kapva legott kötényét, — lám, a szemembe sütött a nap, alig látok! De majd megnézem, hol marad az a lány? meg hogy az apjok elkészült-e már az uj fogaskerékkel, mert, ha Isten megsegít, esztendőre ilyenkor szükségünk lesz reá ! Hogyne szeretne, bánja is az a te falábadat! — És elsompolygott. Nehéz vigasztalni, mikor az embernek magának is vigaszra van szüksége. Sándor csak elgondolkozott, de nem volt már oly szomorú, kapaszkodott a szalmaszálba is és fáradt kezével simogatta a Bodri bozontos fejét. Nagyon gyengének érezte magát, de majd jobban lesz nemsokára, majd megerősödik az ébredő természettel . . . Mik->r esc a gólyamadár visszaszáll, Felum'gem, gyöngyvirágom lesz ez a barna kis lány. Énekelte egy életvidor üde hang a jegenyefák sorai között. Sándor pedig egy percre kéjjel hunyta be szemeit, hiszen egészen a szivéből voltak meritve ezek a hangok. Csak már jönne az a gólyamadár! Megérkezett a hasadó hajnal, eljött a fakadó tavasz, a szép Pannika. Ragyogtak szemei, mint a fekete gyémántok a holló kékesbe játszó hajfodrok árnyékai alatt s nyiló rózsa volt mindkét arca. Víg kacajjal kiáltá: — Ugye vártak már Sándor bácsi ?! De Isten látja lelkemet, nem jöhettem előbb : a kürti hidat elragadta a Kapós s a felső gázlóig kellett elkerülnöm! — Csakhogy már itt vagy, Pannikám — felelt örömtől reszkető hangon a szegény rokkant, — ülj ide mellém, annyi mondani valóm van ! A lány félre dobta a kosarat és lekuporodott a beteghez, ugy vette sovány kezét lágy kezébe. — Istenem ! tán rosszabbul van Sándor bácsi ?! — Nem, — nem — olyan jól érzem magam, látod olyan régen nem láttalak benneteket, nagyon örülök csak az a bajom ! ugy-e szeretsz ? ! — hebegé tovább és fonyadt kezei összes erejével vonta magához a reszketve könnyező leányt. — Szeretlek Sándor, szeretlek holtodiglan, holtomiglan! — suttogá dobogó szívvel, égő erekkel a leány. — De boldogok is leszünk! — Majd akkor, ha a gólyamadár viszszaszáll — megtartjuk a menyegzőt, oda állok — hetykén a pap elé — jelentem alásan — vitéz kapitány úr — nem — dehogy — vitéz plébános űr, szeretem! A béna ifjú egész testét borzongás futotta végig. Feje élettelenül hanyatlott Pannika ölébe, szive nem dobbant többet. János apó épen most tette az utolsó fejszecsapást. Jöttek az anyjokkal, hogy gyönyörködjenek gyermekeikben. Ott találták őket egymást átölelve. Bodri felváltva nyalta, hol a halott, hol az élő kezét . . .