Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-07-02 / 27. szám

lan gyermeki sziv terem. Lássuk tehát, mily eljárást kell követnünk, s mely eszkö­zöket alkalmazzunk, hogy e drága gyémán­tot az ártatlan gyermeki szivet oly tökéle­tes alakra csiszolhassuk, hogy a legszigorúbb bírálatot is győzelemmel kiállja. Nagyon üdvös volna, ha a szülék kö­zösen megállapítanák a módszert előre, melyet gyermekök nevelésénél követni fog­nak, mert ha ezt nem teszik, nem tudják egymás szándékát s igy igen könnyen aka­ratlanul is megtörténik, hogy egyik leront­ja azt, mit a másik épít. Nézzük csak az ártatlan kis jószágot, mint terjeszti karocskáit anyja, apja elé. Mi ösztönzi őt erre? A szeretet. Kit szeret a gyermek jobban szüleinél ? A szülei sze­retet már a természettől beoltott érzés a a gyermek lelkében; s épen azért mivel a gyermek szüleit mindennél jobban szereti, legszívesebben azoknak engedelmeskedik, a­zoktól tanul s azok példáját követi. Mi te­hát a szülék feladata? Mindég és minden­ütt jó példával előljárni. Mert hogyan vár­hatnánk a gyermektől a jónak követését, ha mi magunk ellenkezőjét tesszük annak. Igy pl. vannak szülék, kik váltig buzdít­ják gyermeköket a szeretet és békés egye­tértésre, s ők maguk meg váltig viszál­kodnak egymással. Beszélhetünk akkor an­nak a gyereknek akármennyit, soha sem lesz az jobb. Mig ellenben ha a gyerme­kek mindig csak jó példát látnak maguk körül, eszökbe sem jut, hogy máskép is le­hetne, s igy önkénytelenül is követik a jót. Igen káros hatása van azon eljárás­nak is, ha a szülők csupa szeretetből min­dent megengednek gyermeköknek, tejbe, vajba fürösztenék, csakhogy felnőve mindig kedvesen gondolhassanak vissza a boldog gyermekkorra. Oh de az ilyen gyermekkor­nak igen keserű az ára. A gyermekből if­jú lesz, előbb utóbb kilép a nagyvilágba, magára marad s akkor látja, mily máskép van minden, mint boldog gyermekkorában, édes otthonában volt. Mily sokat várt az élettől s ime min­uem bírt állandó vonzalommá, érdeklődéssé fejlődni azon nő iránt, kit egy estén, a bál alkalmával — a világ legszebb, legbájosabb asszonyának tartott. Az asszonyka ép ilyen érzések és gon­dolatok hullámozásáu vergődött által. Kezdte észrevenni, hogy az a férfi, a kit ő a maga képzelete számára egy látásból oly szépen le­festett, üres lelkű, s azt hitte, hogy neki eb­ben teljes igaza van. Napról-napra kevesebbszer találkoztak s mindegyik találkozásuk egy-egy mértfölddel távolitotta el őket egymástól. Az asszonyka és a férfi is észrevette, hogy már most egymás iránt teljesen közö­nyösek, hidegek lettek, az egykori illusiót mindkettő emlékezetéből kitörülve a viszont­látás, s a hideg való áldozatul követte a>; egymásról alkotott hideg képzeteiket. A mint egymásnak végbuesuként kezet nyújtottak az asszonyka igy szólt a férfihoz : -— Jobb lett volna uram, ha mi egy­mást viszont nem láttuk volna. Legalább egy kedves emlékkel én is, ön is ma gazdagab­bak volnánk. Pollatsek Frigyes. den lépése csalódás, minden érzplme kese­rűség. Vannak olyanok, kik sok oly dolgot megengednek a gyermekeknek, mit nem kellene, mert akép vélekednek, hogy ugy sem érti még az a gyermek mit tesz. Oh j dehogy nem érti. Még ha nem értené sem szabadna mindent ráhagyni, mert igy meg­szokja, hogy mások figyelembevétele nélkül mindent kénye kedve szerint cselekedjék; s ha egyszer ez az irány gyökeret ver a i gyermek lelkében, nehéz le sz azt onnan ki­tépni, mert a kitépett gyökerek helyén uj sebek keletkeznek. A mint a gyermek nő és észreveszi, hogy most ezt sem, azt sem szabad tennie. A mit eddig megengedtek s amiben talán gyönyörködtek is, most mind­azért megdorgálják; mint lassú méreg rá­gódik szivén a gondolat, hogy szülei most már nem szeretik többé ugy mint eddig. Ennek következtében a gyermek vagy el­keseredik, vagy szüleit nem tisztelő, enge­detlen makacs gyermekké válik. Mindezen és még számtalan hasonló példából azon következtetést vonhatjuk, hogy a gyermek nevelését mindjárt kezdet­től fogva, amint eszmélni kezd, helyes irányban kell vezetni, mert ha kezdetben elhanyagoljuk, később nagyon nehéz lesz utána pótolni, vagy épen lehetetlen lesz. Azért ha azt akarjuk, hogy a gyermekből egy minden tekintetben a kellékeknek meg­felelő egyént neveljünk, járjunk elé jó pél­dával, tegyünk mindent a maga idejében, mert ha ezeket elmulasztjuk, itt is bebizo­nyul a közmondás igazsága: „Eső után késő a köpönyeg." Tisztújító közgyűlés. — 1893. julus 1. — Szokatlan szép számban gyűltek egy­be a városi képviselők a tegnap megtar­tott tisztújító közgyűlésre. De nem is csoda. Fontos kérdés ké­pezte a közgyűlés tárgyát. Az ifj. Marton­fal vay Elek lemondása folytán a hely. pol­gármesteri állás, Schirkhuber József elha­lálozása folytán pedig a közgyámi állás betöltése forgott szőnyegen. A hely. polgármesteri állás fontossá­ga azonban háttérbe szorította a közgyámi állás iránt való érdeklődést. Már hetekkel ezelőtt, midőn köztudo­mású volt a h. polgármesteri állás ürese­dése, közbeszéd tárgyát képezte, ezen a városunkra fontos hely mikénti betöltése. A helyettes polgármesteri állásra vá­rosunk két köztiszteletben álló ügyvédje, Szokoly Ignácz és Teuffel Mihály aspirált. Lázas tevékenységet fejtettek ki a képvi­selők jelöltjük érdekében sőt egyesek valódi sisiphusi munkát is végeztek. Alakok, kiket mondhatni még alig láttunk a közgyűlési teremben, most meg­jelentek, hogy a tisztújításon résztvegyenek s szavazatukat érvényesíthessék. Mindkét jelölt mellett nagy párt fog­lalt állást s igy nem csoda, ha még a vá­lasztási napon is bizonytalan volt, ki fog győzteskép az urnából kikerülni. Tanúsá­got tesz erre a választás eredménye, ameny­nyiben Szokoly Ignácz 110 beadott sza­vazat közül 56, Teuffel Mihály 50 szava­vazatot nyert. A helyettes polgármesteri állásra te­hát Szokoly Ignácz 6 szavazat többséggel lett megválasztva. Mi a magunk részéről az egész vá­lasztás folyama alatt egyik jelölt mellett sem foglaltunk állást. Nem foglaltunk pe­uig azért* mivel mindkét jelöltben — meg­választásuk esetére — elég garanciát vél­tünk látni, hogy elvállalt kötelezettségűk­nek minden tekintetben meg fognak felelni. A mi óhajtásunk most az, hogy a megválasztott Szokoly Ignácz helyettes pol­1 gármester első sorban feleljen meg az ő fontos hivatásának, másodsorban pedig me­legen szivén hordja Pápa városának fej­lesztését. FŐtörekvése az legyen, hogy a város ügye lépésről lépésre izmosodjék, fejlődjék és haladjon a korszellemmel. Ez a mi kívánságunk s azt hisszük városunk minden egyes polgáráé. Mi hisz­szük és reméljük, hogy Szokoly Ignáczban I nem fogunk csalódni­A közgyűlés lefolyását adjuk követ­kezőkben : A közgyűlésen Véghely Dezső alispán elnökölt, kit beléptekor zajosan megéljenez­tek. Magnyitó beszédében örömmel üdvözli a szép számban megjelent képviselőket s mi­dőn mély sajnálatát fejezi ki ifj. Martönfal­vay Elek lemondása felett, a közgyűlést meg­nyitottnak mondja. A polgármesternek annak idején hozzá intézett jelentését tudomásul vette s a h. pol­gármesteri és közgyámi állás betöltését a je­len közgyűlés napirendjére tűzte ki. A kijelelő választmányhoz a h. polgár­mesteri állásra két pályázat érkezett be; és pedig Szokoly Ignáez és Teuffel Mi­hály pápai lakos ügyvédeké. Mielőtt az alispán a szavazást elren­delné, bizalmi férfiakul a közgyűlés megbízá­sából : Néger Ágoston, Lazányi Béla és Fi­scher Adolfot jelöli ki. A szavazást a törvény értelmében 10 képviselő kérvényezése folytán elrendeli és szavazatszedő bizottsági tagokul: Sült Jó­zsef elnöklete alatt Wéber Rezső és ifj. Kreisler Manó képviselőket kéri fel. A szavazás lefolytáig az ülést felfüggeszti. A szavazás megejtetvén, az alispán az ülést ujolag megnyitja és Sült József a sza­vazás ezedményérfíl tesz jelentést. Beadatott a hely. polgármesteri állásra összesen 110 szavazat. Ebből Szokoly 56 sza­vazatot, Teuffel 50 szavazatot kapott, 3 sza­vazati cédula üresen, 1 szavazat pedig hely­telen jelöltre adatott be. Az alispán ennek folytán kijelenti, hogy Szokoly Ignácz (J szavazat többséggel hely. polgármesternek lett megválasztva. Következett a közgyámi állás betöltése. Az alispán jelenti, hogy a kijelölő vá­lasztmányhoz a közgyámi állásra 3 pályázó jelentkezett, és pedig: Horvátth Károly, B o 11 k a Jenő és F o d o r István pápai la­kosok. A szavazást elrendeli s az ülést addig I felfüggeszti. Sült képviselő a szavazás eredményéről I tesz jelentést. Beadatott a közgyámi állásra összesen lül szavazat. Horvátth 48, Bottka 32, és Fodor 21 szavazatot nyert. Az alispán jelenti, miszerint Horvátth Károly 1(> szavazat többséggel városi köz­gyámmá lett megválasztva. Felhívja Szokoly és Horvátth megvála­lasztott tisztviselőket a hivatalos eskü leté­! telére, egyszersmind felhívja Néger képvise­I lőt a hivatalos eskü felolvasására. Felszólitja továbbá Szokolyt, miszerint mindazon elfoglalt privát állásokról, melyek ; a törvény ertelmében ezen mostani állásával incompatibilisek, nyilatkozzék. Szokoly rövid szavakban mond köszönetet

Next

/
Oldalképek
Tartalom