Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-06-25 / 26. szám

hideg világ felett a szeretet napjával tündököl és jótékony meleget áraszt. Mi tisztelni akarjuk a nőket és nem csodálni agyrendszerük termékeit. A tudást megcsodáljuk a férfiban, mig a nőnél a sziv kincseiben gyönyörködünk. A nő legyen müveit, szellemes, de a tudós nőtől már Moliere is megijedt. Sok, nagyon sok a panasz a társadalom ellen. Panaszainkat e lapok hasábjain már mi is kiöntöttük több izben. Hát még akkor milyen lesz ez az élet, , ha a leánygymnasiumainkból „ érettségi M tett hölgyek fognak kikerülni, kik a phytagorasi tantételt és a Kant theoriát fogják tárgyalni, mialatt lehull lelkűkről a kedély virága, azaz elvesztik talizmánjukat, melynek segélyével eddig csodákat műveltek: nőiességüket. Nekünk az a véleményünk, hogy a különben is zülleni indult társadalmat csak az anyák menthetik meg. Ha valaki anya és nő, ezzel betöltötte hivatását. Aki pedig hivatását betölti, az használt ott, a hová állították és munkásságának eredményei egyesekre és az egész társadalomra üdvösek lesznek. Ne vonjuk el a nőt eredeti rendeltetésétől, mert az idegen, egyéniségéhez nem illő talajban élte fája nem fog hozni virágokat, annál kevésbbé gyümölcsöket. Hagyjuk meg őt azon a helyen, hová őt a jó teremtő állította. Ne kény9zeritsük oly körben élni, mely rajta nem javit, csak ront, nem emeli, hanem inkább leszállítja arról a piedestálról, melyen a szeretet az uralkodó. Hagyjuk a nőket békében ós szeretetben uralkodni és ne tegyük ki őket a divatos áramlat hullámainak. A nő maradjon egyéniségéhez mindig hű, legyen nő a szó ! nemes értelmében és többre ne vágyjék. Színhazunk érdekében. Magyarország belügyministere, ezelőtt mintegy két hónappal rendeletet bocsátott ki az összes törvényhatóságokhoz választ kívánva több igen fontos kérdésre. A minister érdeklődik az iránt, hol vannak állandó színházak, hol nyári színkörök, vagy előadásra alkalmas terek? Mennyi a hely nézőtéren? Mivel világítják a helyiséget? Milyen berendezésű és nagyságú a színpad ? Létezik-e szinpártoló egyesület ? Segélyezi-e a város a szinügyet? Hány hónapra tehető az idény? stb. Sőt ujabban azzal a tervvel foglalkozik, hogy az országot színi kerületekre ossza be. A minister leirt Győr városához, hogy intézkedjék ez egy kerület alakításáról, a melynek központja Győr lehetne, s amely kerület olyan eszközökkel és oly beosztással bírna, hogy egy színtársulatnak télennyáron biztos existentiát nyújthatna. Győr városa megtette a szükséges lépéseket s f. hó 25-ére Sopront, Szombathelyt, Pápát, Komáromot, Fehérvárt és Kanizsát meghívta egy értekezletre, hogy a városok küldötteivel egyetértőleg a szini kerület megalakitassék. Pápa város tanácsa ez ügyben Mészáros Károly rendőrkapitány urat bízta meg ez értekezleten való megjelenésre. Örömmel üdvözöljük őt e téren s igy talán reméhetjílk, hogy végre-valahára Pápán is rendezve lesz a szinügy. Minthogy tudomásunk szerint a győriek még a beosztásra vonatkozólag konkrét javaslatokkal nem állottak elő, igy tehát erre vonatkozólag nem is adhatunk véleményt. De mivel ez ügy minket nagyon is közelről érdekel, kötelességünknek tartjuk a dologhoz tárgyilagosan hozzászólani. A szinkerület alakítása és a fennt — Kifáradtam. Hagyjuk abba, Béla! És ugy kifulladva, alig pihegve egyenesen Margithoz sietett és megsimogatta a kezét. — Nos, hogy mulat Margitka? A leány visszahúzódott, csendesen meglebbentek hosszú, selymes szempillái. — Koszul . . . Hiszen tudhatja . . . A szép asszony megrezzent a mély szemrehányó hangtól. — Miért? — kérdezte halkan. Margit ráemelte borús tekintetét, szeme nedvesen csillogott. Egyszerre megerősödött reszkető hangja. — Mondja meg asszonyom, mit vétettem önnek ? Miért jött ma ide ? Tudok mindent, ő semmit sem titkolt el előttem. Mindig féltem e találkozástól. — Gyermek! Mi nem jut eszébe, olyannak tart engem, aki futkosni tud egy férfi után? A leány felálott és megindult a kert felé. — Jöjjön beljebb, kérem. Itt sokan vannak. Az asszony azon vette észre magát, hogy megy szépen vele. Az csak beszélt tovább, tekintetét fel sem emelve. — És mégis érette jött ide. Szeszélyből, tréfából, boszuból, mit tudom én, miért. Ön fiatal, szép és ő —• szerette egykor. Az emlékek mindig erősebbek a valóságnál. Nem veheti el hosszú időre, s büszkén mondotta ezt, ő nagyon hamar visszamenekülnc hozzám. De én nem tudnám elfeledni, hogy egyszer már elhagyott. Az asszony csak bámulta az átváltozott leányt. Szenvedélyes földi asszony lett az az eterikus angyalkából. Mintha csak egy fejjel megnőtt volna a gyenge teremtés. — Ön nevetve dobta oda a cigánynak a drága karperecet, én azt a hervadt szegfűt is sajnáltam. Az ön szerelme is más, mint a miénk. Mi önnek egy ékszer, mi önnek egy ember ? Hagyja meg őt nekem ! Holnap úgyis elfeledi a karperccet is, s a mai napot egészen. Margit clhalgatott melle reszketett, szeme lehunyódott s elalélt. A szép asszony ajkán elhalt a szó. Ugy érezte, hogy valami csodálatos ellágyulás fogja el. Ugy rémlett előtte, mintha csak valami szép vízióban látná a félénk gyermeket, akit szűzies szerelme hős amazonná erősített. Csendesen hajolt az elalélt leányka fölé és homlokon csókolta. — Bocsásson meg nyomorult voltam. Azután felkapta ruháját és sietett vissza a táncosokhoz. Tudta mit fog csinálni, mindig kiismerte embereit. És mikor megpillantotta a mosolygó arccal feléje siető Bélát, tisztában volt az eredménnyel. A fiatal ember rosszul titkolt nyugtalansággal kérdezte: — Mit beszéltek olyan sokáig Margittal ? elősorolt városok csoportosítása iránt semmi kifogásunk sincs, ezen beleegyezésünkkel szemben csupán azt követelhetjük méltán mi pápaiak, hogy a társulat megválasztására nekünk is legyen legalább némi befolyásunk s ne legyünk teljesen a győri gyámkodásnak alávetve. A hol kötelezettség van, ott kell, hogy legyen jog is, ha városunk közönsége is tartani fogja néhány hónapig azt a társulatot, bizonyára nem közönyös reá nézve, hogy kit fog tartani? Arra tehát mindenesetre kell utat, módot találni, hogy e városok mindegyike befolyhasson a fontosabb szinügyi kérdések intézésébe. A mai zónás világban ezt megvalósítani nem is oly nehéz. Központnak Győrt szívesen elismerjük, a mennyiben ő lesz hivatva legtöbb ideig a társulatot fenntartani. Második fontos kérdés, hogy melyik legyen az az időszak, mely a mi viszonyunknak legjobban megfelel szini idényül? E tekintetben többször elmondottuk nézeteinkét e lap hasábjain. A tél nálunk számításba nem jöhet, mivel nem vagyunk képesek egy társulatot eltartani, ez az időszak egy nagyobb helyhez van kötve mint Pápa, erről tehát ne is beszéljünk. A nyár egyrészt oly kellemesen tölthető el regényes vidékünkön, hogy a színészetre nézve a lehető legroszabb időnek mondható, de még nincsen is nyári színkörünk, a mi állandó színházunk e célra teljesen alkalmatlan. Tavasz végén és Ősz kezdetén körülbelül ugyanez okok, meg a gazdálkodási teendők miatt szintén nem élhetnek meg nálunk a színészek, hol tudniillik csak egyetlenegy közönségünk van. Nem marad tehát egyébb hátra, mint a tavasz kezdete és az ősz vége. Mi a kerületi beosztást csak is ugy értjük és ugy tartjuk célra vezetőnek, ha az Valami lenéző mozdulatot csinált a kezével. — Mit ? Bizony nem tudom elmondani. Mit tudhat fecsegni egy olyan naiv libuska. Csak siessen hozzája. Pompásan összeillenek. Gonosz, gúnyos mosolygással várta a hatást, nem is maradt el. Béla hirtelen hátra lépett, arca pipacspirosra festődött. Majd egyszerre felkapta fejét és majdnem nyers éleséggel vágta a szemébe. — Tudom, én is ugy találtam, azután még jobban felemelte a hangját. Hiszen ő a menyasszonyom ! Az asszonyka kecsesen meghajolt és csöndes mosollyal a kezét nyújtotta. — Nos, ugy gratulálok, azután belevetette magát a kis doktor karjaiba, a ki éppen akkor érkezett hozzájuk^ A következő percben már tovasiklottak a táncolók között, őt nézte megint minden szem s ő mosolygott újra valamennyire. Az elázott patikáms minden áron lábaihoz akart borulni, a kopasz telekkönyvvezető akkor fabrikálta a harmincadik strófát. Béla pedig ott ült a bágyadt leányka mellett és csókolgatta Margit kis, fehér kezét alázatosan, szerelmesen . . . Pollatsek Frigyes.