Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-05-14 / 20. szám

III. évfolyam. Pápa, 1893. május 14. 20. szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. Hol vao Pápa Városi és ViűéKi Maripztár? Midőn szomszéd városunkat Veszprém városát ama borzasztó katasztrófa érte, nem volt megye, sem város, mely bizonyos fokú intézkedést ne tett volna, hogv a lakosság kebelében az adakozás iránti lelkesedést felgerjessze. Természetesen Pápa városa első sorban megragadott minden módot, bogy szomszéd városával szembe könyörülő szivének jósága megnyilatkozzék. Városunk minden egyes polgára és testülete a borzasztó csapás által sújtott szerencsétlen város lakosságának az égető szükséglet kielégítéséhez, tehetségeik szerint segély adományaikkal hozzájárultak. Majdnem hihetetlennek látszik azonban, hogy van városunkban mégis egy pénzintézet, mely ezen segélyezésben nem vett részt, még pedig oly intézet, mely már hivatásánál fogva is, nemhogy elmaradni, hanem jótékonyságának fényes bizonyítékát kellett, volna adnia. Talán szükségtelen is megnevezni ez intézetet, hisz alig lesz városunkban TÁRCZ A. Sötét felhő ... Sötét felhő száll a magas égen,' Nem hiszek én tenékrd már régen, Csalfa lettél, csalogattad szivem: Soh se voltál nekem igaz hívem! Sötét felhő elhagyta e tájat, De szivemen itt maradt a bánat, Naphosszanta eltűnődöm rajta: Hogy is lehet a lány ilyen csalfa f -k. Eö pillantás a menyorszásUa. — Túlvilági kép. — Mi is az a menyország ? Látták önök a menyországot? Ugy-e nem, igy tehát nem is tudják, hogy ott mi van. Némelyek azt állítják, hogy ott a földből elköltözött emberek lelkei egy nagy kürtőbe vannak elhelyezve, mely ugy füstöl mint egy földi gyárkémény. De. csakis buta emberek szellemei füstölnek, a nagy és eszes emberekéi lánggal égnek. Mások azt mondják, hogy a inenyországba ember, ki rögtön ki nem találná, liogv e/, csak A Pápa városi és vidéki takarékpénztár" lehet. Már egy ízben volt alkalmunk rámutatni ez intézet szűkkeblűségére, midőn felejthetlen vasministerünk Baross Gábor szobrára. 5 m o n d öt for i n to t adományozott. Első pillanatban megdöbbenőleg hatott ugvan reánk ezen eljárás. Tudakozódtunk ez irányban, és bármennyire óhajtottuk is, hogy legalább a szokásos 5 mond öt forintot a fertálmesterek valamelyik ivén feltaláljuk, de eredménytelenül. A Pápa város és vidéki takarékpénztár praecetidenset alkotott ebben is, ugy mint minden intézményében és tetteiben. A Pápa város és vidéki takarékpénztár tétlenül nézte miként igyekszik az ország minden egyes, polgára és hason intézete a jótékonyság filléreit áldozni a felebaráti kötelesség szent oltárára. Kit ér a mulasztás vádja? Tán csak nem az igazgatóságot? Hisz az igazgatóság teljhatalommal ruházta fet az igazgatót Az igazgatót pedig kérdőre vonni, az egyenlő volna az i n téze t f e 1 osz 1 a tá s á v a I Vagv tán nem ugy van ? csakis jó emberek jutnak és ezek húsból és vérből állnak és járnak-kellnek odafönt anélkül, hogy valamit tennének. Ismét mások pedig azt állítják, hogy a menyországba jó vagy rossz emberek egyaránt helyet foglalhatnak és ezek csak ugy dolgoznak mint lenn a földön. Megvallom, eddig egyiket se hittem, de most ez utóbbit hiszem. Miért? elmondom. Künn ültem a napokban kerti lugasomban. A csillagos menyboltozatra vetettem merengő tekintetemet, a tejút ragyogó fehér csillagai, a gönczöl szekere stb. mintegy megelevenedve látszanak lenni. A Vénusz — az én csillagom — bájosan pislogott reám és hivogatólag intett, hogy jöjjek. De mi az? Káprázat vagy való ? A csillagok nagyobbaknak látszanak, az égboltozat megmozdult millió sarkaiból és közeledik hozzám. Ekkor hűs zephir ül homlokomra, mint pajzán tündér és csókolja két orcámat. Felrettenek. Egy szárnyas angyal állt előttem. Jer, oh jer, ülj ölembe, hadd vigyelek el a fellegek közé, oly birodalomba, hol gond nélkül töltheted napjaidat ! Jer, oh jer! Szólni akartam, nem bírtam. Kitártam karjaimat és a szép angyal keblén csüngtem. Haladtunk szélgyorsasággal, rohantunk nyilsebeséggel. Házam mint kis hangya tünt fel Hisz egy izben, midőn lapunk hasábjain reámutattunk azon páratlan anomáliára, mely az igazgató és könyvelő, illetve apa és leánya közti kötelékre vonatkozik, az igazgató kabinet kérdéssé tette az ügyet s inkább válni készült. ez állásától, mintsem hogy leánya az intézettől megváljon. Voltak ugyan az intézetnél egyesek, kik belátták felszólalásunk helyes voltát, de a kabinetkérdés felvetésénél meghúzták magukat s maradt minden a réginél. Nos ebből csak azt következtethetjük, hogy a Pápa városi és vidéki takarékpénztár igazgató tanácsa az igazgató önkényének van alávetve, mert ha ő állasáról leköszön, más alkalmas egyént Pápán ez állásra nem kapnak. Hát Pápán a társadalmi egyesületekben és egyáltalán az egész pápai társadalomban nem volna található alkalmas egyén az igazgató állás, nemkülönben a könyvelői állás betöltéséré? Pótolhatatlanok ? No ha igy vagyunk szépen vagyunk! Ha azonban az igazgató tanács ezt szem előtt tartva igazgatóját egyem baklövéseire figyelmeztetni nem tartja jónak, ugy ily esetben kénvteleelőttem. Közelebb jutánk a csillagok millárdjaihoz. Ekkor megszóllaltam: — Mond csak drága angyalom! Létezik-e menyország ? Van-e oly birodalom vagy ország, hol a földről elköltözött lények uj életet folytatnának ? Oda vezetsz talán ? Oh szólj ! — Oh te szegény földi halandó ! Neked hinned kell a túlvilági életben, neked mint keresztény embernek a menyország üdvösségében kell vetned jövendő reménységedet. Figyelj ide! A hova most megyünk ez a fellegek fölött van, ez a menyország. Ott leborulhatsz Isten szent színe előtt s szent Péter kapusnak kegyelméből megtekintheted a földről elköltözött kedveseid avagy barátaid mozgó alakjait. De ne szólj hozzájuk, ne szóij senkihez, mert akkor kinyilik a menyek kapuja és te hanyathomlok zuhansz le a földre és azután az Isten legyen neked irgalmas. Ily feltétel mellett mindent láthatsz. A levegő nehezedni kezdett. Hűvös lett, fáztam. A jó angyal levette egy szál takaróját és didergő testemet betakarta. Mind közelebb értünk a menyország kapujához. Két nagy szürke felleg mint egy hatalmas diadalkapu tünt fel előttem és minél közelebb értünk, annál félelmesebb, borzasztóbb volt a fellegből készült kapu.