Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-04-16 / 16. szám

laki, ugy ő volna első sorban hivatva a járdák cementtel való burkolatát, pártolni Hisz ő városunk zászlóvivője, neki áll érdekében, ott a hol városunk anyagi érdekéről van szó, azt teljes erejéből védelmezni. S mit tapasztalunk ? A városi képviselők többsége az aszfaltot mint drágább burkolatot nem fogadja el s a cementet mint ép oly célszerűt, de tetemesen olcsóbbat fogadja el. A polgármester ur azonban dacára mindennek az aszfalt, mellett foglal állást Mivel indokolja a polgármester ur ezen 2000 forint tulkiadást? Fontolja meg igen t polgármester ur eljárását s ha már a képviselő urak, egy konkrét javaslat beadásának elmulasztása folytán ezen ügy végleges eldöntésére ujabbi határidőt tűztek is ki, legalább ez alkalommal ne mulast-za el a város érdekét képviselni Mi örömmel fogjuk üdvözölni minden alkalommal, ha nem a mások, hanem a város érdekét látjuk Önben képviselve. Hogy ebben a kérdésben nem azt képviselte, azt eléggé illustráltuk. Ezen felszólalásunkat szívelje meg városunk képviselőtestülete is, s ragadja meg a kínálkozó alkalmat, hogy e beteges, kóros állapotokon fordítva és segítve legyen. Mert ha igy folytatják akkor paff neki s paff neked szegény város és polgárság! A te érdeked, a te fejlődésed nem előre, hanem bátra megy, mint a rák. A dunántuli ev. ref. egyház* kerület közgyűlése. Hónapok óta folyt a küzdelem, s folytonos izgatottságban tartotta a dunántuli ref. egyházkerület tagjait ama kérdés, vajhatározottan fényes earriérom lehetett volna, de hát tehetek én róla, ha a szerkesztó'k oly ideges emberek. Egy este benn ültünk a szerkesztőségben. A felelelős ur egyszer csak kijön szobájából és néma intéssel beint magához: — Kedves barátom, egy szenzációs hir! A kormány beadta lemondását! — Ah! — Semmi ah! Egy szót se! A falak is hallgatóznak! Érti! Egy szót se senkinek' Azzal kezembe nyomott egy sürün teleirt papírlapot és kituszkolt szobájából, késő éjjel. Csend volt a szerkesztőségben, csak a tollak sercegtek. A felelős fogta felöltőjét meg a kalapját csendesen kijött a szobájából megérintette a vállamat és a fülembe súgta: — Egy szót se senkinek: Érti? Ügyesen járjon el a dologban. Azzal szépen haza ment. Másnap midőn a kávéházba mentem reggelizni, majdnem ájulás környékezett. Az összes reggeli lapok hozták a kormány bukásának hirét, csupán a mi lapunk nem! És ennek én voltam az oka. Nem mertem bemenni a redakcióba. Éreztem a közelgő reakciót. Nem is kellet sokáig várakoznom. Még alig volt dél, midőn egy piros sapkás számozott halandó a következő kategorikus levelkét kézbesítette. Tisztelt ur! Miután ön oly nagyon szórakozott legyen szives felejtsen el jon Pápa vagy Komárom legyen-e székhelye a főiskolának. Végre e hó 12-én a dunántuli ref. egyházkerület összes érdekeltei részvétele mellett történt meg a döntő határozat, s mint előre volt látható impozáns többséggel majdnem egyhangúlag Pápa mellett határozott. A szavazás eredményéből is látható, hogy múltkori közleményünkben nagyon is helyesen jellemeztük a komáromiak mozgalmát. Tiz szavazat kívánta 52 szavazat ellenében a ref. főiskolának Komáromba való áthelyezését. Nem akarjuk humbugnak deklarálni a komáromiak ezen eljárását, de mindenesetre ha sokat kutatnánk megtalálnék a helyes utat, mely ezen kérdést ezen mederbe terelte. Akármikép történt, ügyes manőver volt, s a mi a fő sikerült is. Csak a kivitelnél kelletett volna nagyobb agitációt kifejteni, hogy legalább 20 szavazatot gyűjtöttek volna össze, mert igy nagyon is kirit a lóláb. A dunántuli ref. egyház kerület megadta a választ a komáromiaknak. Reméljük, hogy nem oly hamar lesz kedvük ily heccek inscenirozására. De ha mégis szándékoznának ilyet provokálni, ugy nemcsak a kerület, hanem a közvélemény is kellő mértékre fogja ezt tudni redukálni. Székesfehérvári tudósítónk következő tudósítást küldött a közgyűlés lefolyásáról: A rendkívül látogatott egyházkerületi közgyűlésen, melyet a megyeház nagytermében tartottak meg, Tisza Kálmán főfelügyelő és vele együtt Pap Gábor püspök elnököltek. Jelen voltak a közgyűlési tagok közt Darányi Ignáo, Nyáry Béla br. és Eötvös Károly képviselők, Bóné Géza pénzügyi közigazgatási biró, Véghely Dezső alispán, Sárközy Aurél alispán, Kis Gábor, Antal Gábor, Barthalos István, Horváth Lajos, Németh István. Czike Lajos és a református hitközség számos kitűnősége. hozzánk ezentnl befáradni. Hordár nincs fizetve. — Felleghy szerkesztő. Ilyen nagy kalamitás után mit tehettem mást, mint felhasználtam az ép kínálkozó alkalmat és beálltam egy öreg magánzó ur mellé — titkárnak. Végre egy állás, mely jellememnek és tehetségemnek megfelel! Higyjék el nem rajtam mult, hogy nem sokára ebből az állásból is kipottyantam. Csekély félreértés, nevetséges fogalomzavar volt az oka. Én ugyanis abban a véleményben voltam, hogy a titkár azért titkár, (avagy titoknok), hogy a titkokat megőrizze: az öreg ur pedig olyanformán vélekedett, hogy ő azért tart titkárt, hogy az illető neki mindent besúgjon. Természetes, hogy ezen különböző felfogás csakhamar éles ütközésekre adott okot. Mikor ugyanis a ballerináktól és színházi karhölgyecskéktől gyengéd, illatos pénztkereső levelek érkeztek én ezeket először elolvasva, szépen titokba tartottam. Vagy ha egy-egy bájos ismeretlen rendez-vousra kérte az öreget, erről persze én értesültem először és volt eszem, hogy erről mélységesen hallgattam. Egyszer azonban nem tudtam ellentállani a kísértésnek. Ugy történt, hogy egy délután a levélhordó egy rózsaszínű biliét doux-t hozott. Felbontom és olvasom. „Tisztelt uram ! Hirdetésemre beküldött ajánlatát elfogadom. Találkozási idő: holnap Tisza Kálmán elnök kevéssel 9 óra után megnyitván az ülést, kiemeli, hogy a mai rendkívüli közgyűlés egybehivásának főoka az a mozgalom volt, mely a pápai ev. ref. főiskolának Komáromba való áthelyezésére vonatkozólag megindult. Azon kéréssel £ fordul az egyházkerület tagjaihoz, legyenek meggyőződve köcsönösen egymásról, hogy az ellenkező nézeteket tisztelik és bármint dőljön is el a kérdés, bármi határozatot mondjon ki a közgyűlés, ne mondják azután azok, a kiknek nézete kisebbségben maradt: „Jol van, de most mi ezzel nem törődünk többé" és gondolják meg, hogy a ref. főiskola kérdése egyszersmind az egész egyházkerület érdeke, (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Molnár Béla előadó behatóan részletezi az ezen kérdésre vonatkozó összes adatokat, eddig felmerült indítványokat és érveléseket, felemlítve, hogy különösen azért lett ez a kérdés most újra fölvetve, mert Pápán a főiskola elhelyezése oly rossznak bizonyult, hogy uj építkezések foganatba vétele elodázhatlan és igy mindinkább előtérbe lépett azon óhaj, hogy a főiskola a püspök székhely érc tétessék át különösen azért, mert ez az iskolára nézve Komárommegye és Komárom városa és vidékének rendkívüli áldozatkészsége folytán nagy előnyökkel járna. Tisza Kálmán először is azt a kérdést terjeszti eldöntés alá, vájjon kivánja-e a közgyűlés érdemlegesen tárgyalni ezt a kérdést, vagy esetleg hozzájárul az egyik megyei kerület által indítványozott halasztáshoz. A közgyűlés egyhangúlag az érdemleges tárgyalás mellett nyilatkozott. Beöthy Zsigmond kijelentvén, hogy a pápai főiskolának Pápán való megmaradása körül megindult mozgalom semmiképen sem Ítélendő el, hanem csak tisztelendő azon buzgalom, melylyel a főiskola megtartásán fáradoznak. A következő indiványt terjeszti a közgyűlés elé: Tekintve, hogy azon mozgalom, mely Komáromban, illetve ennek vidékén a végből indult meg, hogy a dunántuli egyházkerület pápai főiskolájának felvirágzása nagyobb arányú áldozatokat követel és hogy az egyházkerület anyagi ereje biztosittassók, tekintve, hogy e mozgalom oly nemes irányú ellenmozgalmat, illetve versenyt keleste 7 óra. Hely: a nagy Kristóf lába. Ismertető jel részemről: fehér boa, melyen egy kurtaszőrü pincsi kutyát vezetek; jel az ön. részéről: félre osapott fehér cilinder é$ fél kalucsni. Szívből üdvözli — Angyalka." Először mérgelődtem, hogy az öreg az én tudtom nélkül merészelt levelet írni, hanem később megnyugodtam és ekkor érlelődött meg bennem az elhatározás: találkozni fogok az ördöngös Angyalkával. Utóvégre és a legrosszabb esetben is: egy kis felsülés, egy kis megugrás; ennek fejében azonban egy érdekes kaland. Ah ! Hanem a félrecsapott fehér cilinder, meg a fél kalucsni, télviz idején. Ej, sebaj, este van már 7 órakor és a belvárosban ugy sem vagyok igen ismerős. Türelmetlenül vártam a holnapi napot, meg a hét órát. De végre elérkezett. Kimentem, megérkeztem, láttam, s majdnem megfutattam, de még se tettem, hanem megállottam a patika előtt, homlokomra csaptam a cilyndert és igy morfondíroztam : — Fehér boa, pincsi kutya, kurta szőrű ez ő kétségtelenül! De hisz ez nem Angyalka, ez egy anyós palánta. Hogy pedig ez utóbbi merész kifejezés kicsúszott a számon, annak az oka, hogy Angyalka nem egyedül volt, hanem a kurta szőrű pincsi kutyán kívül egy bájos fiatal leányt is vezetett a karján.