Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-11-13 / 60. szám

A pápai kerületi betegsegélyző pénztár. Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről szóló 1891. XIV. t. cz. vaiamint a keresk, miniszter urnák 1892. évi január hó 29-ón 2342/YI. sz. rendelete folytán, mely szerint a kerületi betegsegélyző pénztárak székhelyei és területe megállapittatott, Pápa rendezett tauácsu város székhelyén kerületi betegsegélyző-pénztár alakíttatott. Már mult számunkban jeleztük, hogy területe a zirczi ós devecseri járásokat is magában foglalja és hogy elnökké Koezka László, alelnökké Brenner Ferenczet választották meg egyhangúlag. A novemberi 6-iki ülésbeu titkárrá Szokoly Ignácz ügyvédet, pénztárnokká Szeleczky Ferenczet ós ellenőrré Heim Ignáczot választotta. Addig is mig alkalmunk lesz bővebben e humánus intézményről megemlékezni, közöljük a ker. betegsegélyző pénztár által beküldött felhívást és pályázati felhivást. 8. ikt. sz./892. Pályázati felhívás! A pápai kerületi betegsegélyző pénztár területéhez tartozó, pápai —• devecseri ós zirczi szolgabírói járások területén lévő községekben alkalmazott pénztári tagok gyógykezelése végett, a kerületi pénztár által, külön díjazott orvosok fognak alkalmaztatni, ez okból, az e czéira szervezendő orvosi állásokra ezennel páiyázat hirdettetik. Miért is a fentebb megnevezett szolgabírói járások terüleíóu lakó mindazon gyakorló orvos urak, kik ezen állások egyikét elnyerni óhajtják, ezennel fel hivatnak, miszerint e tárgybani kérvényüket ezen fölhívás keltétől számitva 1 e gkésőbb 8 nap alatt, — a elbizakodottság uralkodik. Már most hogy jöjjön itt létre társas élet, mikor egyik a másikat lenézi, megveti, megszólja. Hiszen, ha megtörténik néha-nóha, hogy az ember visittel valahol mit lehet hallani ? Mindig csak azt, hogy a város unalmas, X fenhordja az orrát, Y ilyen, Z olyan, szóval mindig csak a régi elkopott „oh du iieber Augustin * De ez még nem minden, vannak itt hogy is mondjam csak u. n. öndicsnök-ök. Ezektől kell legjobban az embernek óvakodnia. Ha összejosz vele mindjárt azt mondja most evvel meg evvel a nagy emberrel sétált, levelez stb. stb, Azután író mennyi van itt Pápén. Egyik elmeséli neked, hogy a „Magyar Hírlap" rendes munkatársa és ha nem küldene czikkeket Horváth Gyula kétségbe esnék, másiknak fenyvessy ir könyörgő leveleket, hogy ugyan hol késik már az ígért fcárcza. Szóval barátom itt a hány íiatal ember annyi genie, tudós, művész, lángész csoda, hogy nem borul lángba az egész város. Hátra van még, hogy valamit neked a pápai 3Salou*-iól írjak Sálon? Majdnem szalonát irtom. Salont csak egyet ismerek. Egy kicsi, egyszerűen bútorozott szobát, kevés piperével, de annál több könyvvel és benne egy egyszerű szellemes asszonyt igazi „esprit"-vei. Ide jövök, ha „beszélget"-ni akarok. Itt nem traktálnak ostoba iótó-futó pletykákkal, hanem hallok valamit, Bodenstedtről, Petőfiről, az életről, tiszta egészséges gondolat, gazdag beszédet. A többi is lehet sálon, a bútorait, a balleriuáit, a fényképeket, a vixelt padlót tekintve, de én mégis tudja Isten jobban vágyódom oda abba a kis egyszerű szobába. De látom már untatlak, zárom hát soraimat azon ígérettel, hogy nemsokára irni fog vasodat váró Árgus. pénztárigaagatóságához czimezve,—okvetlenül benyújtsák. A gyógykezelésért a tisztelet dij a tagok után fejenkpt fog fizettetni, miért is a kérvényben víi%osan kiteendő, hogy az illető orvos ur egy-egy tag után hozzászámítva, a fuvardijat is, minő összegű tiszteletdíjat óhajt. Végül megjegyeztetik, hogy azon községek, puszták és majorok, melyekben az illető orvos ur működni óhajt, a pénztár igazgatósága által lehetőleg az illető orvos Ui óhajának megfelelőig fognak csoportosíttatni. Bővebb felvilágosítást alulírott titkárnál nyerhetni, a hol egyúttal a szerződősek is megtekinthetők. A pápai kerületi betegsegélyző pénztár igazigatósága. Kelt Pápán 1892 november hó 12. Szokoly Ignácz Koezka László titkár. elnök. 9. ikt. SZ./8Ö2. Felhivás. Miután a pápai kerületi betegsegélyzőpénztár területéhez tartozó pápai, devecseri ós zirczi szolgabírói járások területén levő összes közcégek, puszták és ma* jorokban alkalmazott s az 1891. XIV. t. cz. 2. 3. és 5. §§-ai értelműben biztosításra kötelezett (iparos-, kereskedő-segédek, gyári munkások stb. stb.) mint tagok, mihelyt az alapszabályok jóváhagyva visszaérkeznek a péuztárba belépni kötelesek s minthogy a pénztárba való bevagy kilépés bejelentése ingyen kiszolgáltatandó lapok alapján fog eszközöltetni, a vidéki tagok l^eti járulékai pedig a postatakarékpénztár Oheque és Clearing forgalmára nézve előirt szabályok szerint, fizetési lapok csatolása mellett történik, ez okból a kerületi betegsegélyző pénztár igazgatósága a be- ós kilépési lapok gyűjtése, úgy a heti járulékoknak beszedése és a pénztárhoz juttatása czéljábói — lehetőleg minden egyes községben — díjazott bizalmi férfiakat fog alkalmazni, miért is ezen állások betöltésére ezennel pályázatot hirdet. Felhivatnak tehát mmdazjk, kik a fenti teendők végzése czéljábói, mint bizalmi férfiak alkalmaztatni kivarrnak', hogy a feltételeknek kölcsönös megállapítása végett legkésőbb f. évi november hó 20-ig alulírott titkárnál szóval vagy írásban jelentkezzenek. Megjegyeztetik, miszerint községi vagy körjegyző, postamester és t a n i t ó urak ajánlatai első sorban fognak figyelembe vétetni és hogy bér mentetlen levelek nem fogadtatnak el. A pápai kerületi betegsegélyző pénztár igazgatósága, Kelt Pápán 1892 november hó 12. Szokofy Ignácz Koezka Lászió titkár. elnök. ipari szakiskolák. Lapuuk mindig élénk figyelemmel kisérte az iparos osztály érdekeinek előmoz ditása körül felmerült mozgalmakat: első volt akkor is^ mikor az iparos szakiskolák czóib&vett felállításakor szavát felemelte. Épp' azért most, uiidőu az ország iparosai élénk figyelemmel várják azoknak az intézkedéseknek az eredményét, melyeket a kereskedelmi miniszter, előde nyomán iudulva, iparos szakiskolák felállítása iránt tett, vagy teuni fog, nem lesz érdektelen, ha eme nem hálátlan témának kissé mélyére hatunk. Ez iparos iskolák czélja ugyanis csak kettő lehet Meghonosíthatnak uj, viszonyaink közt szükséges iparágakat, vagy pedig töKéletesebb kiképzést nyújtva, a műhelynél uj lendületet adhatnak a már meglevő iparos foglalkozásnak. Kísérletekben e téren hiány nem volt eddig sem. A volt földmiveíós, ipar és kereskedelmi minisztérium ezelőtt mintegy tiz évvel egész hálózatát létesité az efféle iskoláknak, amelyek azonban mihamarabb áldozatul estek a Könnyen változó magasabb politikai szempontoknak. Nagy részükért nem is volt éppen kár. Azok, kik figyelemmel kisérték az iskolákat, tudják, hogy a legtöbbnek nem volt egészséges talaja s készítményeiknek rendesen hiányzott a bevégzettség, az izlés : ós igy nem csoda, ha a külföld áruczikkeiyel nem álltáK ki a versenyt. Hiszszük azonban, hogy jelenlegi miniszterünk e tekintetben szerencsésebb lesz ; hogy sikerülni fog elkerülnie elődeink tévedését és fog találni az intézetek vezetésere oly szakeröket, kik nem csupán szakmájukban fogják helyüket megállani, hanem lesz érzékük azok iránt az általános érdekek iránt is, melyek a magyar ipar általános feltételei. Ezek kiképzésére azonban erő keli s ha újból a szokott ideges türelmetlenséggel íoguuk munkához, koczkára teszszük az egész inicativa sikerét. Magukkal a már meglövő intézményekkel is sok jót lehetne elérni, na nem hiányoznék bennünk a kitartás, Annak idején nagy zajjal léptették életbe a mesteriuasok iskoláit. Hogy mily fontosságot tulajdonítottunk neki, mutatja az, hogy az ipartörvény készítői, ezektől nemzeti iparunk regenerálását várták. Azóta néhány év lefolyt és mi bizouyos fokig belefáradtunk még abba is. hogy ez iskolák fejlődését figyelemmel kísérjük. Pedik ezek, — melyeknek száma ma már túl van a három ríázon, — 3 melyekben a nÖveudtV kek száma m* közel hatvanezer, — jelentékenyebb tényezői lehetnek iparunk fejődésének, mint a felállítandó szakiskolák. Hatásuk általánosabb s az egész iparosztály értelmi és erkölcsi nívóját emelve, fokozottabb mértékben mozdíthatják elő a nemzeti ipar produktivitását, mint az aránylag szük kört felöleiö szakiskolák, Eredményük azonban ez ideig igen szerény. A növendékek nagy része az irás ós olvasás elemeivel vesződik s ezeknél tovább nem is igen megy, A népoktatási törvény végrehnjtva maiglan sincs és ez a nemzetnek nem is fáj. Ott vagyunk, ahol voltunk 50 év előtt; törvénybe iktatjuk a nagy eszméket, azután várjuk, hogy e^ek miként valósulnak meg önmaguktól. Nem szabad felednünk azt cern, hogy a7 iskolák önmagukban ipart sehol nem teremtettek; hanem igenis jött létre ipar, virágzó ipar nem egy országban iskolák nélkül is. Az iskoláknak s az ipar fejlődésére irányuló többi tényezőnek tehát