Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.
1892-10-09 / 55. szám
ftVásodik évf. Pápa, október 9 55. szain. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések Kéziratok víjsaa nem adatnak. és nyiitterek felvétetnek a kiadóhivatalban. Előfizetési íelliivás PÁPAI KÖZLÖNY közérdekű független hetilapra. ít Október elején uj előfizetést nyitunk független hetilapunkra, melyre a lap t. barátainak támogatását kérjük. A választásokon kívül a szabadon gondolkozó független polgárság egyedüli tere a sajtó, melyben eszméit és irányelveit képviselheti s mi örömmel látjuk, hogy működésünk, melylyela városnál uralkodó kapkodásnak, fejetlenségnek s terv nélküliségnek útjába vágunk, széles körben viszhangra talált. Ezután is ellenőrizzük a hatóságot, hogy a polgárság filére ivei könyelmüen ne bánjon ; ellenőrizzük a mai kulturharczot proklamáló világban azt, hogy egyik vallásfelekezet a másik rovására ne hatalmaskodjék ; képviseljük a józan haladást és fejlődést, de elitéljük a slendriánságot ; nem szününk meg agitálni Pápavármegye érdekében, mely ügyben lapunk méltó feltűnést keltett tartalmas vezórczikkeivel ; a kereskedelem, ipar és gazdaság érdekeit folyton szem előtt tartjuk. Különösen felhivjuk a t. vidéki előfizetők figyelmét hátralékainak beküldésére. Hazafias tisztelettel a „PAPAI KÖZLÖNY" szerkesztősége és kiadóhivatala. Ébredjünk. A mitől annyira rettegtünk bekövetkezett A mult vasárnapi lapok hozták, és hivatalosan is konstatáltatok, hogy az ázsiai kolera a fővárosban fellépett. Nem akarunk reflektálni azon megboesáthatlan mulasztásokra melyekkel a főváros hatósága a járvány ejharapódzását elősegítette, — eléggé illustrálta azt a fővárosi sajtó, — mi csak morális kötelességünknek akarunk eleget tenni, amidőn Pápa város hatóságát lethargikus álmából felköltjük, és kötelességük teljesítésére utaljuk. A legnagyobb felháborodással kell constatálnunk hogy a városi hatóság, mindez ideig absolute semmit tett arra hogy nézve, elejét vegye azon veszélynek, a mely Pápa városát fenyegeti. Valóban ha lett volna kételyünk az iránt, hogy a városi hatósag és pedig első sorban a polgármester nem felel meg hivatásának, a mostani tapasztalatok után nem kételkedhetnénk ebben. Kijelentjük, hogy az esetleg bekövetkezendő csapásért első sorban a polgármester a felelős, a ki a legszükségesebb intézkedéseket elmulasztja a járvány csirájában való elfojtására. De felelőssé kell tennünk az egészségÜgyi bizottságot, élén a városi főorvossal azért a hanyagságért, melyet, minden terén tapasztalunk eddig elé. Figyelmeztetjük a város intéző közegeit, hogy a lakosság igen türelmes addig mig veszély nincSj de a bekövetkezendő járvány eshetőségénél a türelemnek határa lesz, és igy ismételten követeljük, hogy a legnagyobb eréllyel, a legnagyobb szigorúsággal, határt nem ismerő odaadással és önfeláldozással teljesítsék kötelességüket, melyet joggal megkívánhatunk, melynek teljesítésével nemcsak Pápa városának és vidékének, hanem az egész országnak tartoznak. Ha az ország többi nagyobb városai Kassa, Arad, Temesvár, Pozsony, stb. meg tudja tenni a szükséges óvintézkedéseket, hogy a veszélyt elhárítsa és csirájában elfojtsa a járványt, szükségképpen kell, hogy ez sikerüljön itt is, ha meg van a hozzá kellő odaadás, a kellő akarat, a kellő kvalifikál io. ílol van nagyobb szükség az óvintézkedések sürgős megtételére mint nálunk — Pápán. Itt a hol rendes körülmények között is, (a Tapolca vize, a bűzös csatornák, szóval a mazmák fészke) az egészségi viszonyokkal retrográd lépésben haladunk. Kettős eréllyel kell tehát hozzálátnunk, hogy tekintve a már úgyis szomorú egészségi viszonyainkat e szörnyű látogatástól városunkat amenyire csak lehet megóvjuk. Első sorban a vasúton a rendes inspektió rendeltessék el. Minden Budapest felől érkezővon at hoz orvos küldessék ki, hogy az érkező utasokat desiniíiciálja, Füstbe ment remény. Egy gondolat csiklandozza Agyamat: Ugyan mire is neveljem Fiamat ? Hivatalnok — ümü szeretném Ha lenne 1 Mi örömem telnék akkor ő benne 1 . , . Újságíró legyen ? Amdo : Ez sem jó ! . . . Pedig nagyúr; mert kezében A sajtó . . . Mi haszna ! ha terhesb állás Más soknál! . . . Ily pályára, drága fiam, Kár volnál! Színész legyen £ Talmi Király Trón nélkül .... Játék után — való áll be S leszédül ! Úgy véd legyen ? S perlekedjék Másoknak! . « « , Nem passzió ! mert sok rosszat Ráfognak. Költő legyen ? Nem tanácsos .... Mert sok van: Szebb hivatást fedeztem fel Fiamban I Egyik sem lesz ! Papnak adom. S remélem : Püspökségét nemsokára Megérem ! * * * Múlik idő, s tanév vége Eljött már . . . Megbukott, hát: lesz belőle Csak hordái ! . . . . GaspariC8 Víncze. A paraszt kliens. — Rajz egy vidéki ügyvédi irodából. — Reggeli 9 óra van. A principális köz és váltó ügyyéd ur ott ül irodájában s ugyancsak eresztgeti a füstöt egy havanna szivarból. Egész halmaz perirat hever előtte, tanulmányozza a Káró Mihály contra Fejes Istváu-fóle bűnügyet, melyben ő, mint a törvényszék által kirendelt védő fog szerepelni a legközelebb megtartandó végtárgyalásoa, Mélyen el van merülve a principális a periratok átolvasásában, mert nem is hallja, hogy ajtaján kopogtat valaki. Boldog András caöglei jómódú gazdaember félóra óta ácsorog már az előszobában néhányszor meg is kopogtatta azóta az iioda ajtaját, de biz onnan nem szólt ki egy szóval sem senki, hogy „szabad!* Pedig hát sietős a dolga, mert egy kis életet hozott be eladni a hetipiacra, aztán nem maradt a Jankó gyereken kivül senki a kocsi mellett, az meg olyan élhetetlen kölyök, ha a városba hozza az édes apja : akár elhajthatják miatta a kocsi életet. Olyan türelmetlenül jár fel- 8 alá Boldog András uram, hogy már a bajusza végét is xágdossa nagy türelmetlenségében, gondolván, hogy ezzel is majd csak jobban telik az idő. Bizony pedig nem igen futja ki az időből az ácsorgás, mert a falusi embernek ezer a baja, ha bejön a városba. Már sehogysem birja bevárni, hogy mikor njilik meg az irodaajtó, odaközelit meginti megkopogtatja az ajtót, de biz onnan még most som szól ki senki. Bátorságot vesz tehát magának egyik kezével megfogja az ajtó kilincsét, a másikkal leveszi a kalapot fejéről s szép csendesen benyitja az ajtót. A mint meglátja, hogy a iens fiskárius ur az íróasztalnál ül, bátran lép a szobába, beteszi maga után az ajtót, végig simítja dus hajzatát, megpön