Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-09-25 / 53. szám

ha ki kell találnunk, hogy ön tulaj donképen mit akart mondani; igj legalább mi alkalmazhatjuk a veszszo'ket, pontokat, egészen a saját tetszésünk szerint. Teljesen fölösleges olvasható irásra tennie szert, mert ez alacsony származásra mutatna és azt a gyauut ébreszthetné föl ön ellen, hogy tán valamelyik nyilvános iskolában nyerte kiképeztotését. A rosz iras mindig genialistára mutat. Van sok író,a ki csak ezen az uton tudja magára vonni a figyolmet. Ha tehát ir, hunyja be a szemét s írjon olyan érthetetlenül, a mint osak lehetséges. A tulajdonnevekre nincs miért Ügyelni, mert minden szedő tudja a világ összes férfiúinak, nőinek ós gyermekeinek vezeték- és keresztnevét s ha már kitaláltuk valamely névnek a kezdő betűjét, az teljességgel elegendő ; igaz ugyan, hogy nemrég Schlesinger Sámuel helyett Messinger Sinielt szedtünk, de az bizonyára egy müveit olvasót sem vezetett felre. Tehát ismételjük, a tulajdonnevekkel ne törődjék. Nagyon előnyös a papir mindkét oldalát teleirni s ha meg néhány száz sort kell hozzátoldania, hát irja keresztbe, mert még egy másik lapot is föláldozni, igazán sok volna a jóból. Mi véghetetlenül boldogok vagyunk, hogyha ilyen kéziratot kaphatunk a kezünkbe; do sokkal jobban szeretuók, ha az ilyen kézirat Íróját kaphatnók a kezünk közé valamelyik csöndes szögletben. Mily édes volna a bosszú ! A barna csomagoló papir különösen alkalmas az irásra; ha azonban ilyen papír kézuei nincsen, hát szereihot maganak bármelyik utcza szögletén: valamelyik falragaszból kell csak lehasítani egy darabot, ti ha ilyen papirt basznál, előnyős arra az oldalra írni, a melyik be vau mázolva csirizzel. Ha a czikk be van fejezve, elÖOu hordja néhány nypig a zsebében, mielőtt a szerkesztőségbe küldené. Ha a czikk irónnal van irva, e rendszer előnyei rendkívüli módon fokozódnak. Igyekezzek a kézirat egyik vagy másik lapjat elveszíteni; a uzamozatian, hiányos lapok szövegenak összeolvasztása mindig nagy örömünkre szolgál. Közgyűlés a városnál, — Szept. 24-én. — Kég nein láttunk ily zajos ós érdeklődósben gazdag képviselőtestületi közgyűlést, rniut & mai. A tagok közül mintegy 80—100 jelent meg, úgyannyira, hogy \alainenuji helyet sem kapott a szűknek bizonyult teremben. Ennek oka rószben az is volt, hogy már napok előtt a következő felhívás forgott a képviselők kezei között: „Köztudomásu városunkban, hogy Martonfalvay Elek árvaszéki ülnök s helyettes polgármester ur a folyó hó 3-ikán tartott közgyűlésen felolvasott beadványa szerint egészségi okokból hivatalos állásáról lemondott. Tudva van az is, hogy a városi képviselőtestület kebeléből nyomban egy küldöttséget bizott meg, hogy Martoníalvay Elek urat lemondásának visszavonásara kérje föl, mely küldöttség eljárásának eddig még — fájdalom ! — kedvező eredménye nem lett. Fölösleges volna hangsúlyoznunk a képviselőtestület tagjai előtt azt, mi volt Martoníalvay Elek ur működése azon öt és fél év alatt, mióta őt jelzett hivatalában bírhatni szerencsénk volt. Azon föllendülésben, mely városunk életében mutatkozik, kétségkívül oroszlánrésze van neki, ki hivatalos működésében és azon kivül fényes tehetségeit és minden idejét városunk érdekeinek szentelte; mert nemcsak az árvaügykezelést emelte oly magas fokra, hogy hivatalos felsőbbségi nyiJaÜ&Qzatft szerint na pápi árvaszék j ügykezelése mintaszerű/

4 — hanem a közigazgatás összes ágaiban reformeszméivel, kiváló munkaerejével, széles ismereteivel s kitűnő tollával maradandó érdemeket szerzett magának. Hisz tudjuk, — a sok közül csak néhányat emiitünk — hogy a városi kölcsön konverziója, a fogyasztási és italmérési adók, továbbá a kövezetvám és helypénzszedés házi kezelésének berendezése, a regále pörnek az tigyészszel együttes vitele, a dohánygyár és löldművesiskola fölállítása érdekében tett fölterjesztések az ő nevével vannak elválhatlan kapcsolatban. Ily ritka tehetség és munkaerő elvesztése városunkra nézve oly csapás és megmérlietlen veszteség volna, különösen most, midőn a beállott kedvező anyagi viszonyok következtében a legszükségesebb reformok küszöbén állunk, hogy a város érdekeit szivén hordó minden képviselőnek kötelessége odahatni, hogy ezen köztiszteletben álló szeretett tisztviselőnket lemondásának visszavonására rábirjuk. Martoníalvay Elek ur azért, hogy szülővárosának szolgálatot tehessen, a neki fölajánlott állást elfogadva, ezt fényesebb Ígéretek daczára is megtartotta, s most is csak egészségi állapotára való tekintetből mondott le. Ily önzetlen szolgálatkészség s erős kötelességérzet mellett reményünk lehet arra, hogy szolgálatát jövőre sem fogja megtagadni, ha az elismerés, őszinte ragaszkodás és bizalom impozáns nyilvánításával meggyőzzük arról, hogy városunk közügyeinek előre vitelénél továbbra sem nélkülözhetjük hivatalos közreműködését azon férfiúnak, a ki esetleges gyengélkedő állapotában is hivatalos kötelességeinek oly fényes eredménynyel megfelelt a múltban s Isten segélyével a jövőben is megfelelni képes leend stb. A inult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után G y u r á t z Ferenci ékes szavakban számolt be a h. polgármesterhez menesztett küldöttség eredménytelen eljárásáról. Horváth Lajos hosszú, alapos beszédben, valódi szónoki közvetlenséggel öltöztette diszes szavakba azon közvetlenséget és őszinte szeretetet, inolylyel Pápa városának minden lakója Martonfalvay iránt viseltetik. Egy hónap mult el a lemondás beadása óta, anélkül, hogy egészségi állapotában hanyatlás állott volna be és reméli, hogy azok az állapotok nem is fognak egyhamar bekövetkezni, melyeket a tulbuzgó tisztviselő talán félelmetesen, de alaptalanul közeledni látott. Mikor most a napokban hallottuk azt a remek szónoklatot ós olvastuk is hatását, akkor lehetetlen kételkedni ily férfiú szellemi erejében. A dolognak megoldása az fog lenni, hogy megmarad jelen állásában. A bizalmat nem lehet ugyan kierőszakolni, de avval szemben megvan az erkölcsi kötelesség. És ezt ismeri is az, ki hivatásának mindig megfelelt. Reméli, hogy a közhangulatnak ad kifejezést, midőn indítványozza : A lemondást inöst ne tegyek köztudomásul. Ezt a mostani körülmények közt nem szabad elfogadói. Ha a város nem tud mással adózni, mint elismeréssel és határtalan tisztelegi ftlfeei is oly paposként tttnjk $ ez érzelem, melynek ellentállni nem szabad. Ajánlja, hogy Gyurátz, Fenyvessy, Koczka és Fischer menjen el Martonfalvayért ós hozzák őt el az érte lelkesedő gyűlésre. Midőn ott magjelent, Szilágyi József, mint a képviseleti tagok egyik legrégibbje, remek beszéddel fogadta, melyben hiven öszszesitve voltak óhajaink. Beszéde kivonatban így hangzik: Tekintetes árvaszéki előadó és h. polgármester ur ! Pápa város közönsége osztatlan ós mély sajnálkozással vette tudomásul tekintetes urnák a városnál viselt hivataláról való lemondását és azt, hogy a marasztalásra kiküldött bizottság előtt is ragaszkodott első feltételéhez. Mindamellett Pápa város közönsége nem akar letenni abbeli reményéről, hogy tek. Ur megmarad hivatalában (Éljen Martoníalvay 1) Méltányolva elŐsorolhatlan érdemeit, ép azért itt a nyilt ülésen akartunk egyhangú ragaszkodásunknak kifejezést adni. En tehát a város közönsége nevében ismételve kérem, legyen kegyes lemondását visszavonni és hivatalát továbbra is megtartani. Csak növekedett a tisztelet ön iránt,mikor a tavaszszal ágybanfekvő betegsége daczára is hiven szolgálta a város érdekeit és most, a midőn egészségi tekintetből akí>r visszavonulni, mert önmaga azt hiszi, hogy nem tesz annyit, mint akar, miut önmaga szeretne tenni. Készek vagyunk többször, több havi szabadságot adni, csakhogy bírhassuk önt ós büszkén mutathassunk önre mint közhivatalnokra. Most, mikor a virágzásnak, előrehaladásnak, ébredésnek uj korszaka, uj órája virradt ránk, önre az elismerés es a munka egy része vár. Bírjon értékkel tek. ur előtt a póldatlan ragaszkodás ós lelkesedés. Kérjük: vonja vissza lemondását egyszerűen ós teljességében! (Háromszoros éljen I) Martonfalvay : Midőn a küldöttség most nálam megjelent és ide meghívott, kifejeztem előttük e fölötti örömömet és büszkeségemet, egyenességemnél fogva ki kell jelentenem, hogy most ujra olyan izgalomnak tesznek ki, a melynek megszűntét én a mai napon reméltem. De ennek som lehet eredménye. Fa nem megrongált betegségem volna ennek oka, a melyet csak én magam érzek s a melyei kapcsolatban szellemi erőimet még nem érzem ugyan csökkenni, de ez később az önök terhére bekövetkezhetik; — ha más ok volna, akkor lehetne gondolni, hogy azok eg>ike vagy másika az idők folyamán megszűnik a vele együtt az okozat is. Csak magam érzem a bajt és bármily megtisztelő a bizalom és impozáns a ragaszkodás nyilvánítása, mégsem tehetek annak eleget. Nem hálátlan ság ez, sem az érzék hiánya, csak szomorú következmény."— Módosítja lemondását akkép, hogy legkésőbb újévig marad még, amig utódját megválasztják. Az éljenzósek lecsillapulta után Horváth Lajos, Lazányi, Osváld, Hanauer, ^Bognár stb. ajkairól többé-kevósbbé hoszszabb beszédben nyilvánult újra a bizalom iránta. — A tárgysorozat többi pont* jai ezek : Az ital mérési kártalanítási perben hozott kúriai ítélet tudomásul vétetett, indokait Paál, Lazányi, Horváth, (»A kik nyertek, azokat nem érdekli, a másik fél majd utána néz más uton") Barthalos hozzászólása után nem olvasták fel, de a lapokban közzéteendik. Barthalos : A regálejogosultak mint városi képviselők is egyetértenek velem, hogyha a magánosok honorálják ügyvivőjüket, ugy a városnak is kötelessége, hogy a tanács, az ügyész ós Martonfalvay (nem tudom, melyiket emiitsom előbb !) munk. a jogügyi ós pénzügyi biz. utasítva legyen a képviselőtestülettel egyetórtőleg más elismertnek javaslatára. Legyen vége annak a