Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-08-28 / 49. szám

képességét — és gyakrau jogát is. (Em­lékezzünk csak vissza a mi legutóbbi bu­kásunkra, de j ó 1 visszaemlékezzünk !) De van ezenkívül az ellenzék tétlen­ségének egy más indoka is, — s ez ma­gában hordja a gyógyszert is. Értjük a z ellenzék szervezetlenségét. Tannak ellenzéki emberek — majd min­denki az, — de szervezett ellenzéki párt nincs a megyében, hacsak a vásárhelyi kerületét nem tekintjük annak. Már pedig szervezet nélkül csak oly kevéssé tud érvényesülni a jól szervezett hatalmi párt ellen, mint sikertelenül küzd a vezér nél­küli fegyelmezetlen csapat, bár légyen minden embere a legnagyobb hős, a jól fegyelmezett sereg ellen. Yolt alkalmunk e helyen még már­czíusban felhívni a párthíveket, hogy „P á r t k ő r t K alakítsunk, irtunk ós tet­tünk, a mi tőlünk kitellett ós — — egy 15 tagu értekezleten, melyen volt alkal­munk több vezérlő férfiúnak valódi nemes gondolkozását is kiismerni, — vájjon mit láttunk ? Két nagytorku megtagadta a pártkörbe való azonnali belépését, hanera azt megígérték, hogy „ha lesz belfle va­lami, akkor mi is társak leszünk". Azóta a pártkör vajúdik és vájjon fog-e léte­sülni valaha, ha ilyen eljárást kell el­mondanunk ? Ez azonban csak Pápára vo­natkozik. Yidéken még rosszabb, mert ahány ember, annyifelé huz. X. nem akarja Y-t pártelnöknek, Z. öregnek mondja ma­gát. W. pedig „már ugyís eleget tett, most tegyen más !" Pedig milyen könnyen lehetne szer­vezni a pártot. Yan független sajtója, mely a sunyilap dugdosott „támogatásával" ellentótben egy garast sem kér a párttól, a melyben minden független szavú ember szavának mindenkor van helye, vannak lolkes közkatonái, vezérei és a mi a legfőbb : eszméi, melyek iránt, ra­jongást kelteni (jó szót használtunk) csak gyerekjáték. Meg is történne minden a mi kíván­ságaink szerint, de mikor mi olyan édes­deden tudunk aludni, hogy akár tároga­tóval fujhatnának a fülünkbe. Ez ós csu­pán ez a mi gyöngeségünk, a melyet el kell árulnunk a gyógyítás kedvéért. Eleget kifejtettük e helyen számta­lanszor, hogy mily okok követelik kény­szerixőleg, hogy a megyei és városi ellen­zéki pártok szervezkedjenek. Kell, hogy legyen oly szervezet, mely megtud bii­kózri a hatalom óriási segédeszközeivel, törvénytelen elnyomási rendszerével. Ki­zárólag a megfelelő és idejekorán eszkö­zölt szervezés volt mindenkor a mi leg­buk tatónk. Ez általános érvényű okok mellett parancsolólag kívánja megyénkben a szer­vezést a fentebb ecsetelt önérzethiány, mely ellen legjobb óvszer egy tömör párí; ala­kulása és fellépése. A ki érzi maga mö­gött o párt támogatását, az nem fog többé megalkudni a lelkiismeretével s a hatalmi tényezőkkel, az ellenzék el fogja foglalni az őt megillető helyet a megyei, városi gyülóstermekben is. Félreértések kikerü­lése végett jónak látjuk ismételni, milyen­nek képzeljük mi az ellenzéki működést: Nem akarunk mi a megyei és városi ügyekben fakcziózus ellenzéket, nem akar­juk a gyülóstermeket ádáz pártíusák szín­helyévé tenni. De igenis akarjuk, óhajtjuk, hogy megszűnjék végre az a szégyenletes mód, melylyel megyénk ügyei a közgyű­léseken elintéztetnek, ne suhanjanak el észrevétel nélkül a legfontosabb tárgyak felett — ne sülyesszók a közgyűlést ne­vetséges formalitássá. A gyüléstermekbe és bizottságokba tartsa bevonulását a józan kritika, legyen ellenzék, mely gondoskodik róla, hogy a fontos ügyek meg is beszéltessenek, —­mely őrködjék felette, hogy annak a tu­datában, miként ugy sincs ki eilenmond­jon, ne járhassanak el önkényes módon. Kell, hogy legyen egy párt, mely lerántsa a leplet a visszaélésekről, melyekről min­denki tud, mindenki beszél — mindenütt, csrk ott nem, a hol helyén volna, a hol a bajt orvosolni kellene. A közgyűléseken manapság minden csupa megelégedés és csupa helyeslés, csupa helyeslés és csupa megelégedés, kinek mi kifogása volna, azt akár egy esernyőt a tennen kivül hagyja. Nem künn hagyni, de bevinni, feltárni : legyen a jelszó s ezt csakaz ellenzék va­siíhatja meg! Fea*jg}i§ko$sag Takácsiu. Kégi nóta, a mely mindig uj marad : a szerelem sok nemes és sok aljas tettnek in­dító oka. — Hősök csatákat nyertek, — köl­tők halhatatlan műveket szerzettek, — viszont gouosz lelkek a legnagyobb bűnök elköveté­sére vetemedtek, — a szerelem hatása alatt. Az „emberi — állat — pár", vagy inkább az emberi barom pár mintaképei, gyilkosság bűn­tettével vadolt Takács /Sándor és Farkas Lidi takácsi lakosok. Takács Sándor és Farkas Lidi férj. Cseh Miklósué emberi barmok, — bar­mok módiára élvezték tiltott szerelmüket. Minthogy azonbau ezen élvezeteknek tel"* jes gyönyörrel /aló élvezeténél u jo'íba i állot^ Farkas Lidi törvényes férje Cseh Miklós, — elhatározták, hogy a felesleges férjnek élete gyertyáját ki fogják oltani. A. feleség, a ki már férjét három gyermekkel ajándékozta meg, szövetkezik túlságos állati ösztöneit kielégíteni képes szeretőjével férjének meggyilkolására. A mit sok bűnről tanúskodó setét éjsza­kán elhatároztak : megcselekedték f. hó 21-én éjjel. — Cőoh Miklós takácsi földműves a napi munkától elfaradtan nyugodtan aludt, midőn felesége bebocsájtolta éjjeli 1 órakur Takács Sándort az udvarba. Takács Sándor ez alka­lommal egy baltát is hozott vele s előbb meg­pihenvén Lidii asszony bűnös kebelén, megkér­dezte a hűtlen asszonytól: „Bánod e, ha férjedet agyonvágom?" —„Nem bánom" volt a szere­lem hevének mámorában fetrengő asszonyi ál­latnak válasza s Takács Sándor lélekzetét visz­szafojtva közeledett a megcsalt férjhez Cseh Miklóshoz ós a mélyen alvót a baltával fejbe sújtotta. — A csapás azonban nem volt elbó­dító, mert még Cseh Miklósnak volt annyi ereje, hogy fekvőhelyéből felugorha?sék, ekkor iszonyú dulakodás kezdődött a szerető és férj között, mely dulakodás közben a férj mintegy öt fejszecsapást szenvedeti; fején, — de a férj is egy felragadott darab fával veszélyesen vei, az egyesületbe járni szabad volt ugyan— de bocsánat a kifejezésért, a kémkedés min­denkinek szájkosarat ton szájára. Igy íartott ez a nyomorúság 1854*ig — midőn a kör ujraalakult, rendezkedett s bár a 60-iki év politikai fordulatai némi re­ményig el kecsegtettek, a 48-iki egyesfllés­szülte állapotokat visszateremteni nem lehe­tett, mert a mennyire kedvezett a felvirágzásá­nak a viszonyok jobbra fordulása —anynyiri Hátráltatták a kör felvirágzását a szétszakadó törekvések. A két c.-nak egyesülés után egy harma­dikká kellett alakulnia — maíyen az alkotó elemek áthatottak egymásra, de a létrejött nem, másként az egye.sült Casmót képzelni sem lehet. Az újjáalakulás után azonban sem polgári, sem uri casinó nem lóvén, természetesen külön kesd várni a két elem, a körben föléren­deltség s alárendeltség tünetei mutatkoznak és midőn a kor a Zichy-házból hosszú ván­dorlás után a Be r müller ház­ban telepedett meg 1865-ben, ha nem is mindjárt, mégis megindult a szakadás. A Zichy házban a polgári casino tagjai legalább is egyenlő jogú felek voltak, azoknak érezték magukat — az egyesült casino szerezte la­kásban, sokan közülök legalább ugy érezték-­kezdtek a legszívesebben látott vendegek lenni. Lehetett ez tisztán szubjctiv falfogás — de a hatást, melyet többen több másra gyakorolnak, mindig az utóbbiak érzik s eltörülni a legob­jektivebb okokkal sem lehet. S itt végződik körülbelül a p. c. II. ciklusa. Ezentúl ugy lát­szik, hogy közülök sokan a körnek csakis kis matériájaként tekintettek, elvesztették böfo­alig fizetett lakásbórt, — a boltokért, korcs­máért bizonyára többet kapott — s hogy a szükségletekre felvett 4800 váltó (1928p.) fo­rintból 1848-ra, mint az alapítványi pénztár hiteles adatai tanúsítják, csak 925 váltó frtja, pengőben 371 frtnyi tartozása maradt, anya­gilag virágzó állapotban volt,s mivel ez a virágzás legalább is lényeges feltétel —• szellemileg is kedvező helyzetben lehetett. Kevés volt a tagdíj, nem is kellett magát tisztán tagsági dijakból fenntartani, megválogathatta tagjait 8 valamint később bizonyosan nem, ekkor sem tűrte meg kebelében a tisztességtelen eleme­ket. A polgári casino fenállott 1837—48-ig, —* tehát 11 évig, — s ez volt élete első korszaka. Az egyesülési szellem, mely a kü­lönböző Casinókat létrehozta, 1848-ban a pá­pai két casiuo egyesítésére vezetett. A polgárit vonzotta talán az a körülmény, hogy a sza­badság, egyenlőség, testvériség jelszavakat nemcsak szavaknak vette, hanem az egyesitett Casinóban elérhető valóságnak, mi annál kí­vánatosabb volt reá nézve, minél inkább rö­velte a casino nimbusát azon távolság, mely köztük azelőtt volt. A Casino is komolyan vehette a jelsza­vakat,azontúl vonzotta az egyesülésre a p. Ca­sino jóléte. 925 váltó, pangőben 371. forintnyi tehorért, melyet ezentúl sem maga, hanem az egyesült két casino viselt, kapott4800 v.1928. p. frtnyi értéket, majdnem ingyen- lakást, melynek bérét a boltokért kapott bérlet, korcs­ma stb. összes jövedelme valószinüleg—csak annyit mondok - túlhaladta. A két casino 1848. oki. 2Q-án egyesült — az uri casino belé­pett a polgáriba, a mennyiben annak szállá­sába költözködött, a úgy tudom, hogy annak tagdijait tette kötelezővé. Ezentúl „Kör" — Casino egyesület — néven szerepel. Az egyesitett két tőkével — az egyik fél az intelligencziából, a másik fél a vagyonból vití, többet, — hacsak tagjsi igen kis számmal nem voltak — az egyesitett Casinó szép virágzásnak indult. E virágzás nem tisztán a Casino virágzása, mely mint ilyen megszűnt, ezt azért röviden akar­tam említeni. Mindez egyébként ékes nyelven meg van irva a casino 1884-iki évkönyvében. Az emelkedést azonban csakhamar sülyedés követto. A szabadságharczban csodákat tett a magyar, mely alatt dicsőségben, de egyúttal sa­ját vérében is fürdött, a haza megtaníthatta ug\an a világot, hogy Magyarország olyan ország, mely anyagi s szellemi ere] énéi,fial vi­tézségénél s hazafiságánál fogva tiszteletet, ér­demel — nagyon sokat szenvedett Magyaror­szág, de azért a szabadságharcz a hatalmasabb, a szabadságot nem tisztelő vad erő nyomása folytán katasztrófával végződött. A rá követ­kező idő — melyet jó részünk át ntm élt ma, csak híréből ismert elnémította mindazt, mi a magyar szellem megnyilatkozása lehetett volna. Minden intézményt az a szellem tart fenn, a mely létrehozta s igy könnyen érthető, hogy a körnek 1849. végén lélekzetvétele is elakadt — életnyilvánülása megszűnt, — sőt mivel az abszo^t kormánytól nem volt enge­délye, egy 1851-i kormányrendelet magát a kort is felfüggesztette, mely ezentúl mint- egyesü­let nem működhetett. A rendelet egyedül a \ kör igazgatóját bht& meg az ügyek vezetésé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom