Pápai Kis Ujság – IV. évfolyam – 1948.

IV. évfolyam - 1948-12-26 / 52. szám

ápai IC is Újság HAYDN ÉS A DEMOKRÁCIA Januárban szimfonikus hangverseny lesz Vesz­prémben, melyen Haydn „ Jupiter" c- szimfóniája kerül előadásra- Ebből az alkalomból közöljük a vá­rosi zeneiskola tanárának alábbi cikkét. J Nincstelen,. falusi dolgozók 'béréből fakadt: egy kismartoni kádármester fiacskája volt. Mi­kor apja műhelyének ajtajában, két fakanalat egymáshoz dör­zsölve „hegedülgeteti", a szom­szédok jóindulatuaÁ megmoso­lyogták az ötesztendős Jóska gyereket s nem igen vették észre, mennyi báj, mennyi rit­mus, mennyi dallam van min­iden mozdulatában 1 Mosolyog­tak rajta, évődtek vele. S ez a Jóska gyerek innen a rozzant, •falusi munkásviskóból elindult a fényes-kényes, uri város felé, -a művészet hófehér ormain, nyaktörő hegycsúcsain keresztül a csillagok felé tört és végül elérkezett a halhatatlanságba. * * * A kis prolifiunak három iz­ében is meggyült a baja a régi társadalommal. Az első eset még odahaza történt, szülőfalu­fában. Reggelente ministrálni járogatott akkoriban, részint, mert nagyon vallásos nevelés­ben részesült, részint, mivel igen-igen nagy lelki gyönyö­rűséggel hallgatta az orgona búgva zengő, bűbájos szavát. De éppen ebből lett a baj! Egy izben ugyanis elábrándo­zott a sz&at muzsikán s valami ügyetlenííedéssel megzavarta a szertartást. A tultemperamen­tumos pap erre olyannyira mé­regbe jött, hogy ott az Ur szent asztala előtt cserdítette képen a méla ministránst. A pofon nagynak sikerült, a kis • : !Haydn megtántorodott, lezu­hant az oltár lépcsőjén s az­után hetekig kellett őriznie az ágyat, súlyos agyrázkódással. -Mély vallásosságán azonban • mit sem változtatolt az eset. Második összeütközése a hatalmasokkal, néhány évvel később, Schönbrunnban történt. A híres és nevezetes „bécsi énekesfiuk" kórusának volt a tagja abban az időben. Egy észi délelőttön, énekpróba után • a kórus kis művészei a park­ban játszadoztak s mi tagadás, vad rohanásokkal, verekedéssel és éktelen orditozással verték mmmm^rnsm mí imm mim mM fel az előkelő csendet, ugy hogy fenn a palotában Mária Teréziának megfájdult a feje. Le is üzent! A lárma azonban nem akart megszűnni. A csá­szárnő ekkor az ablakhoz lé­pett és figyelni kezdett, raajd odaintette az egyik komor­nyikot. — Oda nézzen! Látja ott azt a vöröshaju, szeplősképü csirkefogót? Hát az a legna­gyobb gazember valamennyi között! Verjenek rá vagy tizen­ötöt! A csirkefogó — Haydn voltl Meg is kapta a mogyorófapáí­cát! A bécsi énekesfiuk kórusá­nak kedvelt és nagyrabecsütt tagja volt mindaddig, mig el nem érkezett abba a korba, mikor a fiuhang változik, f Ekkor mellőzni kezdték s egy napon megtudta, hogy műtétet akarnak végrehajtani rajta. Olyan műtétet, melynek követ­keztében csengő gyermekhang­ját férfi korában is megtarthatja. A kamaszfiu megszökött e ve­szedelem elől. Éhezve, fázva kódorgott napokon keresztül s csodával határos véletlen, hogy rátalált valaki, aki aztán haza­vitte szülőfalujába. * * * íme három apró kis felvil­lanó vázlat Európa egyik leg­nagyobb zeneköltőjének gyer­mekkorából. Ez a költő a nép­ből jött, a nép dalai éltek szi­vében s a földszagú, örök derű és vidámság énekét vetiti ma is előre, messzi századokra, hittel, szeretettel, kollektív sü­lj gárzással. Toronyai Rigó Csaba. 3 Tiltakoznak a megye egyházközségei Mlndssen/y politikája ellen Folyton erősödik az a front, amely Mindszenty hercegprí­más politikájának egyházra és államra káros voltát felismerő hívekből, vidéki papokból és egyházközségi vezetőkből áll. Az elmuit héten Droskot Fe­renc dabronyi lelkész nyilat­kozatban követelte, hogy egyez­zen meg az egyház az állam­mal. Droskot plébános sajná­lattal állapította meg, hogy Mindszent^ prímás rendkívül káros politikájának eredménye a lelkiválság, mely a hívőkön uralkodik. Nagyalásony, Vid, Somió­vecse, Tüskevár, Dabrony, Vi­lonya és Papkeszi községek katolikus világi vezetői súlyo­san elitélték Mindszenty reak­ciós, egyház- és államellenes politikáját és követelték a mindszentyzmus felszámolását. Az őszi mun^latok várm vr eredménye Bár az elmuit hét folyamán beállott erősebb fagyok követ­keztében igen sok helyen ki­fagyott az eke a földből, mégis a vármegye _ összes szántó­területének 95 százaléka fel­van szántva, ami a háború előtti időkben még soha sem fordult elő. A vármegye dolgozó pa­rasztsága versenyt indított, hogy az őszi munkákat a ki­va tértikben elvégezhesse. A gazdák szorgalmáról a vármég lépcsőházában el­helyezett tábla tanúskodik, mely szerint az őszi munká­ban Sóly, Veszprémvarsány, Sikátor, Lázi és Herend a leg jobb, Farkásgyepü, Palaton­főkajár, Fenyőfő, Iharkút és Márkó a legrosszabb ered­ményt mutatta fel. Kislakásokat építenek a főispáni palotában! A főispáni hivatal badulás előtt külön A végsőkig küzdünk a támadók ellen — jelentette ki Indonézia washingtoni képviselője az újságírók előtt. Az Österreichische Zeitung közlése szerint a szovjet kor­mány értesítette a moszkvai osztrák megbízottat, hogy sem­mi ellenvetése nincs az oszt­rák államszerződésre vonatkozó tárgyalások újra megkezdése ellen. A Telepress jelentése sze­rint az amerikai hatóságok a jövő évben visszaállítják a japán ipar teljes háborús termelőképességét. a felsza­helyiség­ben, az úgynevezett főispáni palotában székelt. A felszabadulás óta — az egyébként megrongálódott — palota üresen áll. Most az építés- és köz­munkaügyi minisztérium 200 ezer forintot bocsátott rendel­kezésre, hogy a főispáni pa­lotában kislakást építsenek a lakásínség csökkentése céljá ból. gazdasági rendőrség ©llenőrai a ma^áuvágfásokat A Gazdasági Rendőrség a legszigorúbb ellerőrzést indítja meg a fekete sertésvágások megakadályozására. Ennek so­rán ellenőrzik, hogy a sertés­vágók teljesítették-e dézsma zsir beszolgáltatási kötelezett­ségüket. Attól, aki sertést fe­ketén vág le, sertését, va^y annak feldolgozott termékeit elkobozzák. A dézsmazsir hát­ralékosokkal szemben pedig a közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekmény miatt a bün­tető eljárást megindítják. Csendes volt a város, szűk utcáiba belopódzott az éj, lágy kézzel zárta be a kapukai, fá­tyolozta be a lapos tetejű há­zakat. Aludt a mező, tépett, taposott fűszálai vágyva tárul­koztak az éji harmat elé. Pi­hent a tó, vizében meg- meg­villantak a csillagok. Hallgat­tak a fák, sötét vonaluk feke­tén rajzolódott az égre. Félénk, de mégis közeli hunyorgással pislogtak az égen a csillagok, halvány derengésük sötétszür­kébe vonta a hallgatag hegye­ket, a nappal szemfájditóan, sárgán egyforma sivatagot. Mécsfény mellett kockáztak a kapuőrök s a várta inkább a háta mögötti zajokra, mint az útra figyelt. Halk lég­zéssel aludt a nyáj a mező s a pásztorok szeme is leragadt a parázsló tűz mellett. A tó­Karócsonyi vers Csodás, bűbájos napkelet vidékén kicsiny, szegény falvában Bet­lehemnek,; sugárzó csillag fénylő égi fényén a nagy három királyok vágyva [mennek, hogy ők legyenek elsők hódolatban előtte, ki most emberi alakban, mint isten szent fia a földre száll, mint örök Eszme, Ige, Ideál. S napkeletkor, ahogy elérkeztek egy pásztorkunyhó ajtaja elébe, az istállóban zengett már az ének s ő ott pihent a jászol lágy ölében. Friss szénaillat áradt szerte-széjjdí, dicsfény derengett túlvilági fé/y­[ntfel, szent béke töltötte be a szíveket, a betlehemi kisded született. Egy ezredévnek szárnya nőtt azóta, vergődve, lomhán most repül a [más, sivár jelennek éjjelén megújul, legendás korszak álma a csodás. ...Karácsony cjjel. Mint volt akkor [régen színes, bűbájos napkelet-vidéken, de most nem kicsiny falvában Bet­lehemnek; az Eszme, Ideál nem ott születnek nem a pásztoroknak fényes jászo [lába, de ott, hol zúgva forr az élet árja, fényes, nagy házak földalatti mé­lyén. pincék odúin, szurtos műhelyekben, hová egy árva fénysugár sem reb [ben, zeng most holt szörnyek ajkáról a: [ének, zugo"m\öi^ja gépek kerekének, ahol nem afa^áisaJ^t széjjel ' és nem dereng dicsfétrC^ ^^ A légbe szálló füsi koromj^/ ; u az öntött ólorn gyilku > ^ITj'lf^ száz gép küllője roppanik csenve. így formálódik most az Esztin. [testbe. Rezgő sugár lesz mindenik pará­[nya és mindegyiknek mintha lenne szár­.. , L«vai a nagyvilágot villámként bejárja. S amerre száll, kiosztja drága kin­[cséti szétzúzza a népeknek rabbilincsét, világot gyújt a vak, sötétlő éjbe, nyomában az igazság és a béke. Karácsony éjjel. Csodás égi csillag új Betlehembe újra elvezet, a bűnös világnak új alapja épül, csak Krisztusban higyjúnk mind, [mi embenek. Szalay Károly. Hirdessen lapunkban ! Vevő, eladó egymásra talál a Pápai Kis Újság hasábjain. CSENDES ÉJ Irta : Dr. DELY LÁSZLÓ parti halászkunyhóban béké­jsen pihentek a halászok, csó­"nakjuk száradni tett hálóik i mellett sötét-nedvesen csiho­lj gott. A hegyben néha elsur­[rant hangtalan, sima lépteivel egy-egy vad, s a túlnan fekvő sivatagban egyenletes, nyugodt ütemben haladt egy kis kara­ván. Csendes volt az éj. Élő, ele ven, lélegző volt a csend, ezer apró nesz töltötte meg a maga kis zörejeivel. Lélegzett, moz­gott, élt és mégis maga volt a nyugalom. S egyszer, szinte észrevét­lenül fény támadt délről. Las­san és biztosan közelgett, mint aminek a sors kiszabta útját s azt biztosan be is járja. Mint bűvölt madarak, hulltak a fény egyre határozottabb kö­rébe a reszkető csillagok. A fény pedig — egy uj csillag fénye — egyre erősebb lett s mindenhova elhatolt. Rávillant az őr páncélzatára s játékosan csillant meg a légi­jonárius lándzsáján. Végigsu­hant a pihenő nyájon és fel­ébresztette a pásztorokat. Rá­mosolygott a tera és az örö­mében egyetlen csillogó ezüst­tükörré vált. Besiklott a hegy­szakadékokba és fényétől ijed­ten húzódott vissza a rablásra indult vad. És biztos, egyenes uton vezette a sivatag messzi­ről jött három vándorát. A fény pedig megállt s a csillag merőn sütött le a félig hegybe vájt istállóra, hol az újszülött feküetf. A három ván­dor fáradtságot nem ismerve kelt át a hegyen, hogy célhoz érjen. A csillagfénytől ébredt pásztorok félig bódulatban in­dultak a nyáj mellől a hegy tövére. És innen is, onnan is emberek indultak tele kíván­csisággal s várakozással a kü­lönös, fénylő csillag felé. S mikor odaértek nem volt közöttük különbség, egyforma emberek voltak mindnyájan: bölcsek és együgyűek, királyok és pásztorok. Eggyé váltak, testvérekké a csoda lenyűgöző, fenséges közelében. S mint egy test, borultak le a Gyer­mek előtt, hogy megadják az alázat emberi hódolatát az isteni előtt. * Az ér mereven állt s már nem hallotta a háta mögött kockázók vidám hangját. Állt és nézte a csillagot, mely nyu­godtan, erősen és biztosan ra­gyogott a hegy felett. S amint nézte, lassan egyre erősböaően kerítette hatalmába az érzés: ez a csillag egy idegen világ idesugárzó ereje, egy olyan világé, mely nagyobb és erő­sebb, maradandóbb és halha­tatlanabb emberek és városok nál, fáknál és állatoknál, he­gyeknél és vizeknél, légióknál és birodalmaknál. Fázósan húzta össze magán a köpenyt és magafeledkezet­ten, mereven nézte a csillagot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom