Pápai Kis Ujság – III. évfolyam – 1947.

1947-12-25 / 52. szám

j^ÁPAI KIS ÜJSÁG T A LALK O Z A S AZ ÜNNEPPEL IRTA: Dr. DELY LÁSZT.Ö A : emberi életek röppályák. Végig/uhuik az égbolton. Felszállnak csúcsokig s on­imn mntmiuk vissza a földre. Egymás feleli, melleii /út­nak. Kisérik s keresztezik egymást. Ivük larha arabeszk­ként rajzolódik <a horizontra, melynek korszak a neve. Vannak korok, melyek de­rűs fénnyel sugározzák bé az atWi.uk futó életeket. Vanjwfi oh/a no k. melyek éjsötétséggrl burkolják az emberi sorsokat. Ámig a boldog korszakokat békesség és a harmónia Sugá­rozza be. a nehéz ' sorsúnkat fájdalom. / panasz, átok és könny terheli. S míg u világos korok ételei színes ívekként sikhumk a de­ríh ég alatt, u sötétbe borul­lak sorsai, bolygó életei va­ktni /éveli/égve csapódnak egy­máshoz. M a egy nemzedék él, mely ké( háború után próbálja életét újból elkezdeni. 1Mö­götte milliók sírja;, körülötte áljukból kisiklott, tengelyük­ből kicsúszolt ételek, töri sor­sok. romépületek. Jelenében útkeresés, tántorgás, tévelygés, az életformák szélsősége. Nem egészen érti. miért j>ont ö ma­rfűit meg w kataklizmák ultin, ezt valami véletlennek érzi, mint ahogy bizonytalannak t'rzi azt is. hogy meddig s hogyan él. És ebben a bizony ­la tanságban. tata j falans ág tni n nem találta meg magát, a fe­lületen. a kézzelfogható vilá­gában él. bizonytalanul hány­kolódik a szükség és orgia szélsőségei között. . , Csodálatos a kisiklott életek lázongó ösztöne ép úgy, ahogy a félrehúzódok tagadó világa. Szélsőségek itt s ott: egyik ol­dalon a tétlen csodavárásmá­sikon a másokat nyugodni nem hagyó világboldogítási szándék. • Az. elvakult önzés és az el­vetélt önzetlenség az élet fe­lületén 'szédült s szédítő ke­ringőt jár. Q amikor az ember — ki már O nem bír megállani napjai sodrában, ki nem ér rá'gon­dolkodni életén, mert se ideje, se türelme nincs már — hir­telen szemben találja magát az ünneppel, egyszerre nem tud mit tenni vele. Tulajdon­képen azt sem érti. hogy mi is az ünnep. Akii a nehéz élei napról­napra hajszol, mint űzött vad mefiekül az ünnepek védő sü­rejébe. hogy a kapóit sebeket mfalóa kapjon levegői az új napok új hajszájára. ' Aki pedig hite szerint a ;;ja­jmjís* oIdaion élvezi azt. amit a napok számára nyújtanak, az öröknek vélt farsang kiemel­kedő csúcsaivá akarja az ün­nepel aratni. És egyik sem látja meg az ünnep lényegét és értelmét: a környező világból való kikap­csolódását és et mer ülést egg másik világban. Annyim körülvette a mai emberi a hétköznap, és az anijOlj. hogy még ünnepe sem más. mint a köznapok. Az ün­nep ma csak mennyiségben —- a szórakozás, vagy a léleg­zetvétel időtartamában kü­lönbözik a többi naptól. De különbségében. lényegében ugyanaz. És ezért nem tud a mai ember igazán ünnepelni sem. * A r igazi ünnep tagadása a hétköznapnak. Nem a mull tagadása, hanem a közna­pok világától való elfordulás. Számvetés a múltról, elfordu­lás a szürke napokat jelentő külső, anyagi élettől, a fel­szín világától. Ki tárása egg kapunak, amely a lélek vilá­gába vezet. Elmerülés egy vi­lágba, mely minden seb és minden rom. minden fény és minden csillogás alatt meghú­zódik és várja napfényre ke­rüléséi. Az "elmerülő kutató a hét­köznapok világától elfordulás után az igazi ünnepek áhí­tatos csendjében — csodálatos rétegekre talál. A szörnyűségek, romok, csonkok alatt, a hazugságok dzsungelje mögött ott izzik minden lélekben a szép, ia jó s igaz örök vágya. És ünnep ezeknek felfedezése. A zűrzavar, egyenetlenke­dés. irigység alatti rétegből napfényre kerül a harmóitia, egyetértés, emberség. És nagy kincse. ajándéka ez az ünnep­nek. S egész mélyen eltemetve f~ oly mélyen, hogg néha hinni is nehéz benne ra­gyog az élet Célja s> értelme: a szeretet. Amelynek születését Kará­csony ünnepli. S amely elindult, hogy — akár a keresztfán — meg­oltsa ia világol Karácsonyi beszélgetés a vármegye hiteléletéről, ipari, kereskedelmi helyzetéről és arról, mit várhatunk az új évtől ? Amikor a karácsonyi vásárlási láz csúcspontján ált. amikor az ember szeme jóleső érzéssel simogatja a kiraka­tok villanyjénges. karácsonyjagyerlyás drágaságait. amikor azt látjuk, hogg ez az esztendő is a sok /aj és panasz el­lenére tovább vitt bennünket a gazdasági konszolidáció út­ján. érdemes befordulni a Veszprémi Takarékpénztár ilyen­kor estefhlé már csöndes helyiségeibe és elbeszélgetni Hóna Sándorral, a takarékpénztár népszerű igazgatójáéi! olyan kérdésekről, amelyek manapság mindenkit égető módon érdekelnek, hiszen nem vagyunk nagy távlatokban gondol­kodó emberek, nincsenek nagyvájc/yednk és álmaink az élei­ről. megelégszünk azzal, amit a ma szűk lehetőségei nyúj­tani tudnak, az apró kis örömökkel, amelynek indító ru­gójaképen mindenütt ott áll: Mi Urunk, a Pénzt Rosszul spekulál, aki inflációra számít Embersport llp fogadás ^ ^^ hogy Magyarország részt vegyen az otympián < f Akarsz minden faluban sportpályát ? Akarod a magyar stadiont? Akarod a tömegsportot ? .. A célok érdekében fogadj: HYERHETS2 I Tippszelvények kaphatók: trafikokban osztálysors­játék főárusítónál, elárusítóknál, postahivataloknál, Ibusznál. — Tippszelvény ára 3*30 Ft. Először arról keretezi ük meg Róna igazgatót, milyen volt a bankjegy forgalom és a be! tétek alakulása az HM 7. esz­tendőben. - A pénzintézeti belélek és kihelyezések az 1917. jan. 1-i állapotot figyelembe véve kedvező volt és állandóan emelkedő irányzatot mutál A pénzügyi kormányzat és a Nemzeti Bank erős kézzel irá­ny Hja ia ban k j egy forga kn a t és ha la pénzhiány Fájdalmas is, mégis megnyugtató, hogy ia pénz vásárlóértéke biztosítva van. Rosszul spekulál, aki inflációra számít, mert a bankjegyforgalomnak a termelés fokozásával arányban álló emelke­dése nem hoz magával felesleges pénzbőséget Minden törekvésünk az, hogy a termelés cél jait szolgáló jo­gos hiteligényeket a lehetőség szerint kielégítsük. Ezen a té­ren Veszprémmegye más megyékhez viszonyítva. nincs kedvezőtlen helyzetben. Szerelnék valiamit hal­lani a vármegye ipari hely­zeté rj'51 is. Veszprém vármegye'a két világháború között a magyar íadiipar központja volt és a most súlyos probléma a hadi-8 vize m eknek bé ke terme 1 és re | való átalakít ásta, de nem ki-a sebb gond a háborús karok 1 helyreállítása és a borén de zé-| sek korszerűsítése sem. A hároméves ierv felö­leli ezeket a kérdéseket és mindent el kell követ­nünk, hogy a ierv végre­hajtását megkönnyítsük. g Magát Veszprémet iái legsúlyo-| sahban érinti két volt nagy-g üzemének: a Lőszerműveknek | és a Danüviának megbénulása.! mely egyik főoka az itteni | nagy munkanélküliségnek. § A vármegye ipari hely- | zete és a szénbányák | termelésének emelkedése | egyébként megnyugtató % képet mutat. értékes eleme a hirsadaMm nak. hogv minden támogatást megérdemelne. Azt hiszem, ma már a kívülállók is tudják, hogy lle­reskedőnek lenni minden ellenkező látszat dacára nem a legirígylésreniéltóbíi' mesterség. A naponta megje­lenő ós sokszor egymással iá legel lentétesebb rendeletek, az újabb és-- újabb adónemek és áru korlátozások között tövises úton fialtad, aki ezt a foglal­kozást választotta Nem lehet tudomásul vNjni. hogy időn­kin l okkal vagy i>k nélkül nálunk is kereskedőelleneK hangullat van. Ugy érzem, hogy az eset­leges hibákat hi kell kü­szöbölni és a kereskedők és a vevőközönség között mielőbb vissza kelt állí­tani azt a bensőséges, ..• bizalmas légkört, mely ebben a vármegyében a múltban mindig megvolt '. Az új esztendőtől ne gondtalan életet, hanem fá­radságos munkánk megérdemelt jutalmát várjuk ber összefogásával tudjuk pó­tolni a mulasztásokat és újtól lüktető életet teremteni a ro­mok helyén. Igyekezni fogunk az új városrendezési tervben: Arra kérjük ezután Hóna Sándor igazgatót, beszéljen valamit az újjáépítésről. Az újjáépítésről őszintén kell beszélni és meg kell ál­lapítani. hogy itt — különösen összehangolni Veszprémben még sok a , . ,, , . , ( l szépészeti szemponto­t ennivaló. rajdalmas sebeket ' kaptunk, melyeket nem tud- ka t > a mtó éMtel é* uz tunk kii leverni. eggszerü. de tökéletes Nagg szegénységünk nem megoldásokkal. szégyen, hanem fájdalmas Sa jnos, a váiwendezéshe^ is valóság. \ épúg\*, mini a háborúhoz­(!sak minden jószándékú em- y pénz és pénz kell. Az új esztendő tol ne gondtalan életet, hanem fáradásos munkánk megérdemelt jutalmát várjuk. Szemünk ne a világpolitika komor felhőin, haueitó elsősorban nemzetünk és saját problémáinkon legyen* Bízom benne, hogy az a nagyszerű lendület, mely az eddi«íi eredményeket biztosította, megmarad a jövő­ben is és a nemzet dolgozó osztályainak összefogássá további nyugodt békés fejlődést és felemelkedést biztosít fejezte- be értékes nyilatkozatát Róna Sándor. Miért van kereskedő-g ellenes hangulat? | A kisiparról, kereskedelem-g ről beszélgettünk ezután. — A kisipar niagy része tőke-l szegény és ezért a legfőbb | ideje lenne, hogy a már rég-1 óta kilátásba helyezett ailamif kisipari kölcsön a valósággá | váljék: A kisiparosság olyan f Egész életünk tulajdonképen nem más, mint a szeretet megszerzéséért vívott küzdelem. A mai világban legfőbb ba­junk, hogy senki sem kap elég szeretetet. Ép ezért a szere­tet utáni szomjúság egyre gyötröbben ég az emberekben, ; akik mindent megpróbálnak, még jók ÍS lenni a szere­tetért. Ha átvilágítanánk őket egy lelki röntgensugárral, kétségbeesett erőfeszítési találnánk mindenkiben, a 1 ége­tésül y ed tebb emberben is. hogy őt szeressék, hogy őt min­denki szeresse. A legtöbb ember élete elfolyik anélkül, hogy arra az emberre akadna, kire szívének szüksége van.,. Pedig milyen borzasztó, mikor egy élet múlik el simogatás nél­kül. Hány tekintet könyörög némán egg kis simogatásért, amit ö százszorosan vissza tudna adni. Háng nő életében látjuk, hogy nemcsak az anyaságot vállalta, de az apaság küzdelmeit is — csakhogy legyen valaki, akit szerethessen. Mi szegény, esett mai emberek a szeretet koldusai va­gyunk. Kolduljuk á szeretetet először asszonyainktól, ba-. pákánk tól, gyermekeinktől.. • azután ott, ahol lehel. Még áz öngyilkosnak is az ad erőd a halálban: hátha valakit meg fog indítani a halálom . .. valakinek fájni fog, valaki, hó csak egg napra is, szeretni fog. Szeretni annyi, mint a másikat jobban szerelni, mint önmagunkat. Ha valakit szerelünk, odaajándékozzuk szí­vünket. rendelkezésére ddjuJc életünket, a szeretet énünk nagy felajánlása. Az emberek általában nem azt szokták szeretni, akit érdemes szeretni. Rendesen azt tudják leg­makacsabbul szeretni, akiért legtöbbet áldoztunk, akiért mindent odaadtunk. Épen ezért nem szeret az igazán, aki okossággal és mértéktartással szeret. Csak azokat szeretjük igazán, akiket sárosan és szennyesen, gyengeségeikben és hibáikkal együtt szeretünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom