Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-06-15 / 12. szám

Óh de mennyire ellenkező véleményt táplál Kemény müvei felöl az, a kit nem a csillogó külső csábit, hanem a mélyebben fekvő tartalom ; a ki nemcsak mulatni és szórakozni akar, hanem tanulni és eszmélni egy hatalmas szellem mély gondolatai fölött; a ki a gyöngéd felszínes érzelmek helyett jobban szereti látni a hatalmasan működő szenvedélyeket, melyek viszik — ragadják magukkal az embert, mint könnyű sajkát a tenger hulláma. A ki lelkének magasabb gyönyöröket akar szerezni: az olvassa Kemény Zsigmond regényeit. A mély és megragadó gondolatok, a lelkiállapotoknak, s az ezeket visszatükröztetö természeti képek és jeleneteknek megragadó lerajzolása minden müvében s csaknem minden lapon feltalálható. Egy nagyszerű lánczolatot képeznek ezek regényeiben, melyeken a felületes olvasó — kinek kedélye és lelke nem alkalmas az elmélyedéshez, — észrevétlenül átsiklik ; mig az elmélyedő, mint búvár fedezi fel az újabb és újabb gyöngyöket, s önfeledt lélekkel gyönyörködik azok benső fényében. Első két regényét : „Gyulai Pált" és a „Férj és nőt" kivéve, a meseszövés mindegyikben oly erőteljes és következetes, hogy minden szó és minden tett újabb eseményeknek képezi alapját. Minden események, mint ok és okozat vannak a legbensőbb összefüggésben. — Regényeinek egyes jelenetei, különösen melyekben személyei a saját lelkükben dúló szenvedélyekkel küzdenek, oly benső hévvel és hatalmas erővel vannak rajzolva, hogy az olvasót szinte megdöbbentik s meggyőzik, hogy azok egy nagy szellem folytonos elragadtatásának gyümölcsei, a ki személyeinek lelkébe egészen elmerül, s életet s erőt önt azokba. Minden alakja él és mozog. És pedig nem valamely szeszélyes képzelödés ingadozó szabályai szerint; hanem oly mély törvények vezetik személyeinek minden lépteit, a mely törvényeka véralkat, élet körülmények és nevelés összehatása folytán előállított jellemből folynak. Minden alakja oly határozottan kidomborított jellem, hogy nemcsak cselekedetei és szavai folynak e sajátúl bírt jellemből, hanem még a külvilág képei és jelenetei is csak oly gondolatokat ébresztenek fol agyában, melyek jellemével összeférnek és azt visszatükrözik. S a mely személye tetteiben nélkülözi a következetes törvényeket, az épen mint az ingatag jellem példányképe van művészi tökélylyel rajzolva. A lélektani jellemzés képezi Kemény regényeinek legfényesebb oldalát s bátran elmondhatjuk, hogy irodalmunkban nincs egyetlen iró, a ki ebben öt utolérje. Pedig a regényírásnak ez képezi legnehezebb, de egyszersmind legfényesebb és legbecsesebb oldalát. Kz által lehet egyedül a személyekbe életet önteni, s illúsiót kelteni az iránt, hogy a történet — melyben szerepelnek — való és az életből vett. Valószínűség és életszerűség, mint a tiszta realismusnak igaz vonásai vonulnak át Kemény Zsigmond regényein s ezek helyezik őt oly magasra a müitészek szemei előtt, kik regényíróink közt legelsőnek tartják. Véleményüj ket csak erösiti azon két kiválóan fényes tulajdon, mely minden regényében föltalálható, nevezetesen : a drámaiasság, melylyel az eseményeket megjeleníti; és a tragikum, mely személyeinek helyzeteiben és sorsában föllelhető. Ily ellentétes nézetek uralkodnak müveinek ér! téke felöl, s láttuk, hogy saját szempontjából mindkét nézet igazolható. Érteni lehet ugyanannak állásj pontját, ki a nehézkes külső forma és szakadozottsBg miatt élvezhetlennek mondja; valan int azt, ki fényes tulajdonai miatt első helyre teszi. De előre is lehet gyanítani, hogy egyik nézet sem bir teljes igazsággal, s a két merev ellentét igaz vonásaiból elöallitható egy olyan hü kép, mely Kemény Zsigmondot fény és árnyoldalaival együtt híven rajzolja, mint regényírót. Vegyük tehát vizsgálat alá regényeit, mint a | melyekből részrehajlatlan ítélet utján e hü kép elöállitható. S ha sikerült hűen rajzóin' a regényírót, igyekezzünk megvilágosítani ezzel összefüggésbe a regényírót mint embert, a ki egyéni tulajdonaival és jellemével alkota olyanná — a milyenek — müveit. V. Keménynek kiváló eredeti sajátságai. Kiváltképen mutatják Keménynek írói nagyságát és mély elméjét azon eredeti sajátságok, melyek még a felületes olvasónak is feltűnnek és öt annyira megkülombóztetik minden más regényírótól, hogy vele párhuzamba állítani, összehasonlítani nem is igen lehet. Vagy ha igen, a magyar irodalom határain belől csak az ellentét alnpján. Ugy hogy egy figyelmes olvasó, ha valamelyik regényét átolvasta, s a többieket czim nélkül adnák kezébe : kitalálná, hogy ezek Kemény müvei, mert igy csak ö ir, ö tud igy írni. Ez eredeti sajátságok között legkiválóbb személyeinek már fentebb említett monológizáló hajlama. | Szeretik az egyedüllétet, s csak ilyenkor nyílik meg leikök teljesen, hogy kitárják érzelmeiket, gondolataikat és szenvedélyeiket. Mert e szenvedélyesség is egyik jellemző oldala alakjainak. E sajátságnak alapját az iró kedélyében, képzelmében és egyéni tulajdonságaiban találjuk meg. Amint Kemény Zsigmondot életirataiból ismerjük, külsőleg hideg, tartozkodó modorú volt, a ki érzelmein erős akarattal uralkodott, s szenvedélyeit nyilvánosan sohasem engedte kitörésre jutni. Csak ha magánosan volt, engedhetett szabad folyást érzéseinek és szenvedélyeinek; mert hogy telve volt keble érzéssel és szenvedélylyel, azt müvei legjobban bizonyítják. Ez bővebb igazolást, életrajzi adatokkal való megerősítést nem is igényel. Mert a mily bizonyos, hogy a vak nem tud beszélna a különféle szinek szépségeiről, s azokat r.em tudja hiven rajzolni : ép oly bizonyos, hogy a megragadó érzelmeket, a hatalmas szenvedélyeket csak az tudja oly élethűen ecsetelni, kitöréseiket oiy erővel rajzolni, ki maga is telve van érzéssel és szenvedélylyel. Dús képzelödé12*