Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-05-15 / 11. szám

kával az idők folyamába, hogy azt megváltoztassa. Az iskola csengetyüjónek sokszor oly örömmel hallott, s most oly váratlanul jövő hangját hozta a rezgő galyakkal enyelgő lanyha fuvalom. Tizenkét óra! . . . A convictus ! . . Elkéstünk! Kiált a muzsasereg egyszerre, mintha csak valami magnetikus összeköttetésben volnának egymással. Uczczu neki! kezdődik most a gyors trapp. Feledve katal, feledve Gay-Lussac; csak a gulyás! a csusza! . . . Ok ugyan nem sokat adnak a latin közmondásra: „plenus venter non studet libenter"; ha tetszett a latinnak kitalálni, hát tessék is neki megtartani. Pedig de sokszor vigasztalta még is az embert ez a tudat! . . . Hanem azért mégis csak gyöngy élet a deákélet!... Beh nehéz tőle búcsút venni!... (2fC otuo. ——• A gyorsirászat rövid története s fontossága. (Vége.) Aki ismeri a hazánkban uralkodó kétféle gyorsirászati rendszer bármelyikének előnyeit a közönséges irás felett, s átlátja annak didaktikai fontosságát: az bizonyára elismeri, hogy a gyorsirás megérdemelné, miszerint az egész művelt nemzet közkincsévé legyen. De vájjon történhetik-e ez addig, mig egy rendszer nem lesz általánosan elfogadva mint legjobb ? Történhetik-e ez akkor, midőn egyesek a helyett, hogy javitanának a már kipróbált és meglehetős jónak bizonyult, elterjedt rendszer némi nehézségein: egészen uj és bizonytalan rendszerrel lépnek a közönség elé, saját hasznukért feláldozzák a közérdeket, iparkodnak a régiről a magukéra vonni a figyelmet. De nem, én nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy bármelyik gyorsirási rendszer felett is pálczát törjek: de maga a józan ész is azt tanácsolja, hogy inkább válasszuk a két jónak bizonyult ut közül bármelyiket, mint egy egészen ismeretlen, járatlant, A két jónak bizonyult rendszer közül pedig, hogy melyik igazán a jobb, melyik van hivatva arra, hogy a nemzet közkincsévé legyen feleljen meg majd a jövő: vgyőzzön a jobb." Ha csakugyan az a jobb, a hol a többség van, úgy bátran állithatjuk, hogy Markovitsé a jobb, mert hiveinek száma ez időszerint maidnem nyolczszor nagyobb Fenyvessiénél. Nem volt czélom gyorsirás történetünk még legkimagaslóbb alakjairól is hosszasan irni, nem volt czélom részletes történetét adni gyorsirászatunknak; mert hiszen ekkor nem ennyit, de egész köteteket lehetne irni. Azt akartam a gyorsirás dióhéjba szoritott történetéuek megírásával elérni, hogy fölkeltsem egyesekben az érdekeltséget a gyorsirás, mint az irás művészete iránt, rá vonjam a figyelmet — a tudományok egyik ága a gyorsirásra — a melylyel már K. e. 63 óta oly sokan érdemesnek találták foglalkozni. Feleslegesnek tartom a gyorsirás hasznáról és szükségéről hosszasan irni, mert azt hiszem ma már minden művelt ember belátja azt, hogy „az idő pénz"; belátja, hogy mily előnyös az, ha élőszóval, sőt gondolatai menetével versenyt irhát. Valamint az, ki vonaton mehet nem megy gyalog, vagy kocsival még akkor sem ha lovai vannak; ugy az, ki ugyanazt 5, sőt 10-szerte rövidebb idő alatt leírhatja gyorsírással: nem fogja közönséges Írással irni. A gyorsirás elsajátításához kevés szorgalom, de határozott akarat kívántatik. Tekintve azt, hogy a főgymnasiumi tanulók legnagyobb része felsőbb tanintézetekbe (akadémia, egyetem) készül, hol a magyarázatok