Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-04-15 / 10. szám

hiányokat is; de ezen rendszerek gyengesé­gei, előnyeihez képest szóba sem jöhetnek, ha tekintjük az azokat megelőző rendszerek kezdetlegességeit. Történtek ugyan kisérle­tek ujabban is egy minden tekintetben kifo­gástalan gyorsirási rendszer megteremtésére, de csakhamar kitűnt, hogy a sokat igérő uj rendszer még annyira sem felel meg a prak­titkai használatnak, mint akár Markovitsé, akár pedig Fenyvessyé. Igy adta ki Arends rendszerét 1873. Dohnányi; azonban rendsze­rének kezdetlegessége miatt, csak épen neve maradt fent a gyorsirás történelme számára. Nagy Sándor ki előbb buzgó követője volt Markovits rendszerének, (tőle több Mar­kovits gyorsírással irott könyv is jelent meg,) 1876-ban elszakadt Markovits iskolájától és ugyancsak gabelsbergeri alapon nyugvó uj rendszerel lépett íel, az úgynevezett „Nép­szerű" és „Iskolai" gyorsirásával, s rendsze­rének terjesztésére egy „Népszerű gyorsíró" czimü folyóiratot is adott ki. Rendszere azon­ban csak kevés ideig szerepelt a nyilvános­ság terén, mert az 1878-ik évi miniszteri ren­delet a Gabelsberg-Markovits és Stolze-Feny­vessy féle rendszereken kivül minden egyéb gyorsirási rendszerek tanítását megtiltotta a középiskolákban és igy az övét is. A mult évben Nagy-Kanizsán Dr. Kele Antal lépett fel magyar szellemben irott, ere­deti magyar gyorsirási rendszerével; de még erről nem szól a krónika, még ez a tüzpró­pán nem esett keresztül. (Vége következik.) eBozoss 3íáUnán. t & m ® i Az — És lőn mikor az Istenember A földön járt, hogy itt tanítna: Tanítványokkal és sereggel Útját vevé város — Nainba. S imé egy gyászsereg közelget, Midőn a városhoz jutának, Koporsóban holtat emeltek! Egyetlenét özvegy anyának. Az özvegy sírt, végig zokogta Az utczákat mély fájdalomtól, — Oh e sírásba", sóhajokba' A sziv végetlen kinja tombol; Hisz' az, ki volt egyetlen egyje, Édes fia letört virága: A halálnak van eljegyezve Mint vőlegény fehér ruhába 1! özvegy és fia. Ne sirj : Lukács 7. r. 13. v. És árczain a nagy seregnek Ott ült a gyász, a tiszta részvét; Szemükből hő könnyek peregtek, A gyászoló anyát ha nézték. — Ö sírt tovább; de ime szót hall: „/Ve sirj"! — se szó mint égi zengzet, Úgy illeté . . . sirása elhal; Gyógy balzsama termett a sebnek. A nép megáll s az istenember Megilleti a gyászkoporsót: „Tenéked mondom ifjú kelj fel ! LÍ S ezen szavára kél a megholt, Körültekint a sokaságra Édes mosolylyal s szólni kezde, S az üdvözítő őt megáldva: Átadta a szülői kézbe. A nép MStelfogva télelemtől, Dicséneket zeng Istenéhez, Rebegve: 0 az eljövendő A próféta bizonnyal ő lesz! Oh, jó bizony az Ur: az Isten; Tekintete rajt függ a népén! — És száll a hír és tudja minden És zeng a hymnus őt dicsérvén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom