Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-03-15 / 8. szám

Epigrammok. Nem philosoplms, de bölcs. Bár philosophus nem, de azért bölcs vagy te [igen, mertNem philosophia, csak Zsófia kell teneked. Gyors javulás. Megbetegült egy hölgy s mindjárt ment or[vosa hozzá. Még porokat sem adott, szivdobogása szünék. Egy verseidnek. Verseidet néztük: szépek. Birálatot adtunk : ..Még aranyat nyerhetsz, oly ügyesen pla[gizálsz." A keresett csizmadia mester. Pál keresett mester, mi dicső! Keresik nagyon [őtet. Hajdúk adó végett, kölcsönadók kamatért. A kesergő (érj. Meghalt nőd, sírtál, szemeid törléd temetésén; Ámde nem őt, vele tűnt ékszereit siratád. A menny és pokol képviselői. Egy helyen angyallal hogy fér meg az ör[dög? Igen jól: Eördögh Bandi kacsint, Angyal Ilonka felé. Oktalan kesergés Földrebukott a nő s minden foga sorra kihullott: Szidja a fogmiivészt s pénze után kesereg. I gondos pénztárnok. Teli, hogy a rája bízott összeghez senki se' [férjen. Annak biztos helye zsebjeiben keresett. wmmbm — Márczius 15-ikének emléket szokott lelkesültséggel ünnepelte meg ez évben is a »pápai főiskolai ifjúsági képzötársuliit.« Tizennegyedikén délután 3 órakor szokatlan élénkségnek volt színhelye a főiskola nagyterme. Az eszme, mely ezelőtt 38 évvel mintegy lázas roham rezgette e hon levegőjét, rezgette e hon minden fia szivének húrjait: újra élt; nem! —megifjudott. — Szent ihlet szállt meg mindenkit, midőn a főiskolai énekkar rázendítette Kölcsey »Hymnus«-át. Alig hangzottak el azonban az ének utolsó accordjai: Fodor Gyula IV. éves papnövendék érczes hangján dördült meg a »Talpra magyar.« — Erezte mindenki^ amit a nagy költő érzett cs éreztek mindazok, a kik ama napon a lángoló szavakra letépték a szellem bilincseit, s feltörték Stancsics börtönének zárait. — Utanna Borsos István IV. éves papnövendék, s társulati alelnök tartott felolvasást a márczius 15-iki vívmányokról, s buzdította az ifjúságot, hogy ne maradjon el ama nagv ősöktől, hanem megértvén a kor intő szózatát.. tegye meg, a mit kiván tőle a hon, mint megtette 1848. márczius 15-én a pesti ifjúság. Felolvasás közben a jelen volt vendégek tetszésüknek több izben hangosan adtak kifejezést. — Gyalókay László IV. éves papnövendék Kunsági »Fiamhoz« cimü müvének előadásával emlékeztetett ama férfiúra, kinek emléke, mig magyar él, — élni fog. — Medgyaszai Vincze VIII. osztályú tanuló alkalmi költeményét Paál János III. éves papnövendék szavalta. Mind szerzőt, mind szavalót az ifjúság tapssal tüntette ki. — Az ünnepélyt az énekkar zárta be Vörösmarty »Szózat«-ával. Az ifjúság pedig a Kossuth nóták éneklése közben lávozott az ünnepély színteréről. — A »theologiai képzőtársálat« szinte megemlékezett szombati szónoklati ülésén márczius 15-ről alkalmi költemények elszavalásával, Vörösmarty »Szózat«-a és a Kussuth nóták eléneklésével. — Gyászhír. Horváth Ödön VII. osztálybeli tanulót f. hó 9-én d. u. 4 órakor kisérte a főiskolai ifjúság örök nyugalomra. — A háznál nt. Kis Gábor lelkész ur imádkozott, a simái pedig Nagy János VII. o. t. mondott a felejthetetlen pályatársnak egy.utolsó »Istenhoz7ád«-ot. — Szép reményekre jogositó fiatal erő lett semmivé s adatott át a sirnak. Áldás lengjen porai felett. — Folyó hó 13-ikán végre földerült a várvavárt nap, mely után buzgó fohászok epedeztek legalább is 100 ember ajakán. Ez volt a stipendiumok és alapítványok kiosztásának napja. Sokaknak még álmait is megzavarta a véletlen akadalyok miatti halasztás. — Mig végre szombaton csakugyan megtörtént a pénzek kiosztása. Annál nagyobb lett azután az öröm, minél hosszabb és terhesebb volt a várakozás; és most meg épen ezen nagy öröm vont el sokakat Morpheus ölelő karjai közül. — Az »ifjúsági képzőtársulaU<. példáját követte a »theologiai önképzőkör is, amennyiben könyvtárát ujolag rendezteti betűrendes sorozatban. Jóllehet nem valami nagyon gazdag könyvekben, — mégis nehéz volt benne a keresett müvet megtalálni, — mivel a könyvek csak számozva voltak. Felelösszerkesztő: Borsos István. Szerkesztő-társak: Neupor Béla. Fülöp József.