Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-03-15 / 8. szám

mint ez egyszerű tények. Petőfi jós lelke helyesen érezé, hogy : »eredményei olyanok lesznek, melyek e napot örökre emlékezetessé teszik a magyar törté­netben. Márczius 15-ike szakítás a múlttal. Egy új kor- ! nak rózsaszínben úszó hajnala. Márczius ] 5-ikének ese­ményei csak nagyszerű kezdetét képezik ez új kor folytonosan magasabbra emelkedő tetteinek. E nappal lelépett a nemzet a régi térről, az alkotmány védel- j mére folytatott szónoki harczok küzdteréröl. A beszé- j det cselekvés váltotta fel, a kérést követelés, s ami­éi;t évtizedeken át hiába küzdöttek a nemzet legna- I gyobb férfiai, az ifjúság egy nap alatt kivívta azt. S hogy mily értékű volt e vívmány, legjobban j mutatják Petőfi szavai : , Szabad a sajtó ! . . Ha tud- j nam, hogy a hazának lesz rám szüksége, szivembe ! mártanám kardomat, s ugy írnám ki haldokolva, pi- j ros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak e piros j betűk, mint a szabadság hajnalsugarai. Ma született a : magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs.« Valóban, e nappal kezdődik a magyar szabadság. Ez a forradalom első napja ! Ennek eseményei ébresz­ték büszke öntudatra a magyar nép lelkét, hogy a | kérés és alázatos könyörgés ideje már lejárt. Tenni és j és követelni kell azt, mihez elévülhetetlen szent joga van. E nap eseményei adtak meg a lökést mindazon ; későbbi nagyszerű tettekhez, melyekre még századok j múlva is büszke és lelkesült kebellel gondol vissza a j hálás utód. Méltán ünnepeljük e napot ! Méltán övezzük át j babér helyett szivünk legmelegebb hálájával és szere- 1 tetével e nagy nap dicső munkásait! De hát kik voltak ezek, hogy ily nagy dolgokat tudtak véghezvinni? Micsoda titkos hatalommal vagy büverövel bírtak, hogy egy egész nemzet tetteinek j adhattak új irányt ? Mindannyian ifju emberek voltak, s egyetlen fegy­verök a tiszta lelkesedés ! Tudományt szerezni mentek fol Pestre, s szerez­tek e mellett örök dicsőséget, s egy egész nemzet há­láját és szeretetét ! Ezelőtt észre sem vették őket, mert nem birtak pénzzel, ranggal, hatalommal; és mégis jobban tudtak hatni, mint a leghatalmasabb! Csak a jó és igaz utánni lelkesedés vezette eket, ezzel vívtak ki mindent. Mert lelkesedésük önzetlen, minden ér­dektől ment és határtalan volt. Ez pedig gyújt és új életet teremt ! S mi ifjak, — akik itt összegyültünk, — gondol­hatunk reájok a legnagyobb örömmel és büszkeséggel. Mert b ár hasonlíthatlanul nagyobbak, de mégis a mi elődeink voltak. A legfényesebb példát nyújtották ne­künk, s minden idősebb férfiaknak, hogy sokszor az ifjúság is vihet véghez nagy tetteket. És hogy sok­szor többet ér, nagyobbat tehet az ifjúi tűz és lelke­sedés, mint a fontolgatva haladás. És mi büszkeségtől dobogó szivvel mondhatjuk hogy az ö utódjaik vagyunk ! De hogy méltó utódaik-e ? tetteink fogják meg­mutatni ! Ne fogjon el senkit kishitűség, hogy mivel mi sokkal gyengébbek vagyunk, lehetetlen őket utá­nozni, lehetetlen nyomdokaikba lépni ! Lehet, csak akarni kell ! S ki lenne köztünk oly méltatlan, oly gyönge lelkű, akiből még az akarat is hiányoznék ? Én nem hiszem, hogy találkoznék közöttünk csak egy is, aki ne igyekeznék kivívni azt, hogy lelkiismerete biztosí­taná és környezete elismerné, ho<?y ez méltán tartja magát azon ifjúság utódjának, mely 38 évvel ezelőtt halhatatlanná tette nevét. É<-. ehhez nem kell sok, nem kell valami különös égi adomány; csak egy szükséges föltétlenül: »köte­lességeinknek pontos teljesítése /« Minden kornak megvannak a maga kívánalmai és kötelességei, s aki ezeket teljesiti, nem kell neki senki előtt szégyenkeznie. Azok, kiknek emlékét ünnepel­jük most, megtették azt, amit a forrongó korszak kö­telességként rajuk szabott. A mi korunknak más kö­telességei vannak s ha ezeket pontosan betöltjük, bát­ran tekinthetünk bárki szemébe. Nemcsak elődeinknek, de nekünk is hangzik e felhívás: »Talpra magyar, hi a haza.« Minket is hív a hon. hogy védjük, oltalmazzuk jólétét és szabadsá­gát. És a mi korunk kívánalmaihoz képest ezt szor­galommal és tudománnyal eszközölhetjük. Minél tobb tudománnyal bír közülünk valaki, annál erősebb fegy­vere van hazájának^ védelmére. S ha talán szebb hi­vatása volt is a 38 év előtti magyar ifjúságnak, de a a mienk sem sokkal könnyebb. S ha a tudomány és szorgalom mellett nem en­gedjük kialudni lelkeinkből azon tiszta lángot, mely az 6 lelkeiket a hazáért, minden szép, jó és igazért hevítette, — nem félhetünk, hogy a mi utódaink meg­vetéssel gondolnak ránk és bennünk megcáfolva látják a költő ezen mondását: »Nem szül gyáva nyulat Nu­bia párducza.« Ezek a mi kötelességeink. Erre kell tanítani ben­nünket a mult fényes példáinak ! S ha e kötelességet hiven teljesítjük, ha a mult példái nem esnek kopár talajba, elmondhatjuk, hogy^ méltó utódok vagyunk. Akkor e hir.es mondás: ^Magyarország nem volt, hanem lesz,« e kategorikus mondattá változik: »Ma­gyarország van.« S a jövő költője Petőfi ezen fájdal­mas szavai helyett: »Lement a nap, de csillagok nem jottenek,» egy magasan szárnyaló himnuszt zenghet melyben elmondhatja, hogy: »Feljött a nap, hold és minden jó csillagok a magyar nemzet egére.« Adja Isten, ugy legyen ! —•'fctkHi—

Next

/
Oldalképek
Tartalom