Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-02-28 / 7. szám

azon állításában, hogy a lelkészek nagy részénél — mert vannak kivételek — nagyon örvendetes és dicséretet érdemlő volna, ha a tudományok valamelyik ágában, közelebbről a vallási tudományos irodalomban többet és figyelemgerjesztőleg búvárkodnának, mert hi­szen annyi e téren a. tenni való : már én is egyetértek Verussal. — De hogy ez által az egyszerű néptől elismerést, rokonszenvet lehetne remélni, azt épen nem hiszem, — ha egyébként nem birja megnyerni szeretetét. T o m p á n a k vagy ehhez hasonlónak s igy jóformán mindenkitől elismert tekintélynek kellene lennie. — Mert a teljesen magába zárkózott — s igy föltehetjük, hogy folyton tudományokban búvárkodó — lelkész irányá­ban az egyszerű nép többnyire tartózkodó és bizalmatlan fog lenni. Még tovább menvén: azt sem tagadom, hogy vannak hitfelekezetünkben mint egye­bütt is olyanok, kik a „divatos eszmék után kapkodnak" s az miitárismiisr ól ked­vezően nyilatkoznak; de hogy lelkészeink kö­zött oly nagy mértékben volnának, hogy nagy számukról oly merészen Ítéljünk, képtelennek tartom. — Ha esetleg egytől hallhatott is olyasmit a mi megrovandó, az még nem ád szabadságot nagy szám felett pálczát tör­hetni. Azt sem tartom lehetőnek, mert mivelt emberhez nem illő meggondolatlanság volna, ha mégis lenne divatos eszméket pártoló lel­kész, hogy saját rovására az egyszerű nép között azokat terjesztené. — Mert hiszen az által csak maga alatt vágná le a fát s a közbecsülést vetné el magától. Egy szóval én azt hiszem, hogy V e­r u s n a k csak egyes apró tünetek — de hol van szabály kivétel nélkül! — szolgáltattak tárgyat megjelent czikkére s csak a hév ra­gadta el, hogy úgyszólván csaknem általá­nosan beszélt. Ugyanezt mondom a theologusokra vo natkozó állításáról is, hiszen van benne igaz­ság, mert csakugyan lehetnek, sőt vannak esetek, hogy a személyes érdekek szemmel láthatólag nyilatkoznak, de nem igy van-e akármi pályán is?! A mi pedig a gymnasiumban sőt főis­kolában a mindennapi isteni tiszteletet illeti helytelen volna ellene szólnom. Ezeket akartam megjegyezni, lehet hogy helyesek, lehet hogy helytelenek megjegyzé­seim: az olvasóra bizom; de ez egyéni meg­győződésem. cl ficj u i*. Eötvös „Falu Eötvös József regényírói munkásságát különösen jellemzi, hogy ő mindig többet nyújtott, mint puszta regényt; mindig poli­tikai és társadalmi eszméit rakta le azokba, a nemzet közvéleményére törekedett hatni­Mivel pedig azon regényeket, melyekben bizo­nyos erkölcsi igazság fontossága mutattatik be, vagy valamely kor férdeségei komolyan majd negédesen sőt csipősen tárgyal tatnak, irány regényeknek nevezzük: e szerint Eöt­vös regényeit is ilyeneknek kell tartanunk. És valóban azok is közelebbről, a mennyiben themájuk ugyanaz, melynek előliozásám egész nemzet működött, és a mennyiben egy va­júdó kor eszméit tüntetik fel, s a múltban a jegyzőjéről." jövőt, a jelenben pedig a szégyenletes hát­ramaradást vázolják. -—- Regényei mögött egy nemzet törekvése áll forrongó életben, történeti válság küszöbén. — E tulajdonság kiválóan feltalálható a „Falu jegyzőjében," s e szerint ez is irány regény. E regényben, mint látjuk, Eötvös az esz­mék embere, gúnyosan ostromolja akkori tár­sadalmunk kinövéseit; de inkább meggyőzni akarván mégis mint sújtani. — Ismétlődnek e munkájában mindazon eszmék, a melyeket a politikai téren nyilvánított és megkezdett. A börtönrendszer érdekében irt művé­nek eredményeül felhozza Taksony megye börtöneit, melyekben a rabok testileg, lelki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom