Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-02-15 / 6. szám

annyi fáradságot fordítanának annak hitében való megerősítésére: bizonyosan sokkal kevesebb panaszt lehetne hallani a nép közönyössége és vallást alansága ellen. S ezt mindenki örömmel tehetné, mert nem csak kötelesség, — és igy egy lelkiismeretes emberre nézve fontolgatást nem tűrő parancs; hanem egyúttal oly szép és magasztos kötelesség, mely teljesítőjének keblében gyönyört és megnyugvást szül. Vagy van-e magasztosabb hivatás, mint a népnek atyja, tanítója lenni, s vezére minden jó és szép czélhoz vezető uton? Leliet-e nagyobb öröm és boldogitóbb megnyugvás, mintha valaki egy a jóra való szakadatlan és buzgó törekvésben eltöltött élet alatt oly tántorithatlan bizalmat keltett híveiben, hogy ugy áll közöttük, mint egy második Czene Péter. Akinek híveit midőn az üldözések korszakában megidézték s minden áron meggyőzni akarták a kath. vallás igazságairól, — nyugodt lélekkel és tántorithatlan bizalommal felelték biráiknak: nem ugy van az, mert mást mondott Czene Péter, a mi lelkipásztorunk. Az pedig csak igazságot szól. De hogy ily lelkészi kar állhasson elő mely előtt legfőbb dolog kötelességeinek legpontosabb teljesítése és hivatásának szent buzgalommal való betöltése: soknak másként kellene lenni, mint a hogyan most van. Először is minket theologusokat, — a kik a támadó rést vagyunk hivatva betölteni, — kellene egy nagy rostába tenni s mindazt átereszteni, a ki nem igazi benső vonzalomból lépett a papi pályára. Ugy hiszem sok olyan kipotyogna a rostából, aki csak kénytelenségből, vagy azon gondolattal lett theologussá, hogy ezen a pályán legkevesebbet kell tanulni s mégis — ezen kevéssel is — az áldott kápláni sorrend folytán majd csak bejut egy kis csendes parochiába, ahol vászonkorsó mellett ülve szent nyugalommal pipázza át az életet. Pedig meglehet, más pályán igen derék, használható emberek lennének. Mig igy, ha talán nem használhatjuk is az öreg Tóth Ferencz még öregebb művének kissé erős kifejezését, mely azt mondja: hogy az ilyenek gyalázatjára válnak az eklézsiának; de ezt bátran elmondhatjuk, hogy fényt és hasznot nem igen árasztanak reá, A többiekkel szemben pedig, akik a rostában bent maradnak, ne az lenne a tanításnak és nevelésnek fő és csaknem kizárólagos czélja, hogy fejőket minél több ismerettel megtöltsék. Jobb lenne talán kissé több gondot fordítani a szívre, a kedélyre, hogy azt minden izében vallásos hangulat és érzelem hassa át; s a sziv és kedély minden húrja azt susogná a fogékony ifjúi léleknek, hogy legbecsesebb kincs itt e földön a vallás. Még ha csak pietistikus vagy orthodox irány segélyével volna is elérhető, akkor is sokkal többet érne a mostani állapotnál. A „Protestáns Fgyház és Iskolai Lap'egy múlt évi számában olvastam, hogy Angliában a gymnasiumokban is minden reggel rövid istentiszteletre gyűlnek össze a tanulók, mielőtt a tanítás kezdetét venné. Mily szép volna e szokást a mi szeretett főiskolánkban is meghonosítani! Mily szép volna, ha a theologia és gymnasium növendékei minden reggel szívből jövő énekkel és egy szívből jövő imával kezdenék meg a munkát. Megvagyok győződve, hogy ez igen sokat tenne a vallásos érzelem és hangulat emelésére. S ha vannak is némi akadályok e terv megvalósítása előtt, jó akarat mellett könnyen elháríthatok lennének. Különösen a jövő évtől fogva, midőn a gymnasiumban egy uj vallás tanár, a tlieologián pedig a gyakorlati theologiának lesz tanára, akiknek mintegy hivatalához tartoznék ez iskolai istenitisztelet vezetése. S az a rövid negyedóra ami igy az ismeretek gyarapitásától elvétetnék, százszoros kamattal visszafizetné magát a sziv és kedély nemesítésében s a vallásos érzelem felébresztésében. Bárcsak minél előbb meghonosítatnék nálunk is ezen oly szép és oly üdvös szokás. ^XWuo.