Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Negyedik évfolyam - 1889-05-15 / 11. szám

Negyedik év f oly a m. 11. szám GI Pápa, 1889. május 15. -*« • .1 -- m> J ~ » - " ^ — — * ~ — Az „Ifjúsági képzőtársulat 4' szellemi pártfogása mellett. Szerkesztőség: A főiskolai uj épületben. A szeretet — a megtérés ismertető jele. Egyházi beszéd 1. Kor. 13., 1—3 Ker. Atyámíiai! János apostol a szer eletet teszi a megté­rés vagy újjászületés ismertető jelévé, midőn 1-ső levelében igy szól: „Mi tudjuk, hogy által­mentünk a halálból az életre, mivel szereljük a mi atyánkfiait." Ugyanezt fejezi ki Pál apostol is, a kit pedig nem a szeretet, hanem a hit apostolának szoktunk nevezni, a kezünk alatti szövegben a Korinthusiakhoz küldött 1-ső levél 13 részében, melyet Isten segélyé­vel mai ünnepi elmélkedésünk tárgyává aka­runk tenni. Valami nag} rszerü, elragadó s még a bibliában is párját alig találó irodalmi termék ez az 1-ső korinthusi 13 ik rész! Egy liires amerikai prédikátor (Beecher) azt mondja, hogy ez a rész olyan a szöveg folyamában, mintha két hadsereg öldöklő viaskodásának morajában egyszerre csak csend áll be, s felhangzik az angyaloknak szivünket csodá­latosan megható összhangzatos kardala, mely­nek végeztével tovább folyik a csata, újra kezdődik a viaskodás, mintha semmi sem tör­tént volna. Úgy van valóban, ker. Atyámfiai! A szeretet magasztalását magába foglaló ezen dicsének olyan, mintha nem is embernek, ha­nem angyalnak- nyelvén ejtetett volna ki, mintha az apostol azon, még az angyalok sgólási képességénél is többre becsülendő sze­retetet épen az angyalok nyelvével kivánta volna dicsőiteni. De tekintsük meg ezen páratlan, mes­teri éneknek három első versét, lássuk meg abban, hogy a szeretet miért ismertető jele a va­lódi megtérésnek. „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólnék is, a szeretet pedig nincsen én bennem, olylyá leltem, mint a zengő érez és a pengő cim­balom" •— ezt mondja az apostol. A szeretet magasztalásához úgy kezd az apostol, hogy összehasonlítja azt mindazzal, a mi az embereknek — különösen a vallás dolgában, nagy, kitűnő s csodálatot ébresztő lehet. Ehhez tartozik első sorban — az ékes­szólás. Az ékesszólást minálunk is nagyra becsülik úgy a templomi szószéken, mint a tanácskozási, országgyűlési teremben. De mennyivel többre becsülték még azon nem­zetnél, kinek fiaihoz az apostol ép ezen le­velét intézte, a görögöknél! Itt az ékesszólás volt azon mesterség, mit leginkább óhajtot­ták elsajátitni, s minden egyéb művészetnél feljebb becsültek. Az ékesszólás volt ezen görög államokban az egyedüli út, melyen hírre, hatalomra lehetett eljutni, s egy-egy nagy szónok, mint Perikies, úgy szólván kor­látlan hatalmú fejévé lett az államnak. Ennek folytán a későbbi időkben keletkezett egy egész külön osztálya az embereknek, az ngy­*) Megjegyeztetik, hogy ezen beszéd teljesen önálló, eredeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom