Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Negyedik évfolyam - 1888-11-30 / 4. szám

X e g y e d i k év f o 1 y a m. 4. szám. Pápa, 1888. november 80. PAPAI IFJUSÁGI LAP. Megjelen minden hó Jo-én, okt. nov. és már ex-, hónapoknak régén is. - Előfizetési tlIj egy egész iskolai évre 1 frt r>0 Icr\ ZZZZ Az „Ifjúsági képzőtársiilíit" szellemi pártfogás;! mellett. Szerkesztőség: A főiskolai ü.j épületben. Ifjúságiink önmunkássága. Munkakedv az ifjúkor legszebb virága. Olyan virág ez, mely meghozza gyümölcseit az élet későbbi éveire is. Fejlődése lassú, fokozatos, de annyival biztosabb. S ha ápolás, egyengetés járul hozzá, erősebbé, nemesebbé válik, — gyümölcse pedig több, Ízletesebb lesz. Ifjúságunkban is meg van a munkálkodási kedv, úgy hogy még az elfogult Ítélet sem találhatna sok kivánni valót. Ha egyéb nem, már csak a nagy elődök példája is elégösztönül szolgálhat a kitartásra, hogy nyomukban meszsze ne kelljen elmaradni. Igen, a törekvő, lelkesülni tudó ifjúnak saját hasznán kivül ezt is különösen szem előtt kell tartani. Es a munkálkodás! kedv csakugyan meg van Két önképzőkör létezik az ifjúság kebelében, mely az önmunkásság elősegítésére van hivatva: a theologiai önképzőkör és az ifjúsági képzötársnlat: amaz kizárólag theologusoké, emez az egész ifjúságé; amaz szűkebb körű, a mennyiben munkálkodása csak theologiai irányú; emez az egész irodalomra kiterjed. Van az emberiség, az egyes nemzetek, a társadalom életében egy-egy olyan időszak, a mikor valami különös, a rendestől eltérő szokás, vagy divat kap lábra s egyideig hódol neki mindenki, később mosolyogva gondol vissza reá. Egyes ember épúgy alá van vetve e lázas állapotnak. Követ egy ideig olyant, a minek később épen ellenkezőjét, a helyesebbet gyakorolja. Ismertem theologust is, ki — mint a téli nap jégvirágait — ragyogtatta túlzásig menő, új felforgató félszeg nézeteit s később őszintén megvallá, hogy az csak olyan ifjúkori, tudákos hóbort volt; az élet-tapasztalat, a bővebb tanulmány meghazudtolta. Mert vannak olyanok is, kik ebbe a betegségbe esnek. Tehát — az ifjúság képzőköreiben, közelebbről a munkálkodásban is bekövetkezik olykor egy időre olyan időszak, mely kizökken és a rendes kerékvágásból. Ilyen a theologiaiban az imádságirás, az ifjúságiban a verselés. Nem tilthatni meg senkinek a sok imádkozást, annál kevésbé theologusnak, kinek társulata pecsétjén is az van: ora et labora s Idvezitőnk is azt mondá: „imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek :

u de itt társulati munkásságról van szó s hogy csak imádságot tudjon valaki irni, az épen nem áll. Ellenkezőleg, mint tudjuk, jó imádságot irni, mely használva annyiak felbuzdulásának hü tolmácsolója tartozik lenni, kevés embernek van hatalmában. Egyébiránt mutatja ezt az eredmény is, hogy kevés imádság sikerül. Elég nagy mezeje van a theologiának s bizonyára nagyobb sikerrel gyüjthetni bármely részéről is a kalászokat, mint az imádságirással. Hogy többet ne emlitsek, ott van az egyháztörténet irodalma, melynél még mindig találhatni elrejtett kincsekre. Különben legajánlatosabb, legczélravezetőbb volna az, ha mindenik év azon körben munkálkodnék főleg, melyre főbb tárgyai utalják. Az ifjúság képző társulatában pedig be-