Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-04-15 / 9. szám

nyékában, karod védelme alatt van biztos maradásunk. A te mindenható „legyen" szavadra ezer világok állottak elő; mi pedig csak semmik vagyunk, mi magunktól semmit sem tehetünk. A te szavad teremtett minket is, neked köszönjük életünket és mindenünket, velünk s azokkal szabadon rendelkezel. Nem zúgolódunk azért ellened, ha sújtasz is bennünket , nem bántjuk szentséges nevedet, ha azoktól iosztasz is meg, kik kedvesek mi előttünk; hisz te adtad, te is veheted el azokat! Csak arra kérünk, adj tűrő szivet a szenvedések között, megnyugvó lelket a szerencsétlenségekben s bizodalmat a I te vigasztalásodban. Ime ezen gyászos szülők is, kiket egyetlen gyermeküktől fosztott meg a halál, hozzád fordulnak mindenek kútfejéhez nehéz bánatukban. Oh ne késsél megnyugtatni őket; küldd el hozzájuk vigasztaló szent lelkedet, hogy gyógyítsa be a sebet s biztassa őket életük után egy szebb, boldogabb élettel s édes viszontlátással. A kedves halott elszállt, tiszta lelkét pedig öleld fel tenmagadhoz a dicsőség hazájába, hol a téged környező rokon lelkekkel együtt dicséretet zenghet nagy nevednek 5 mely él mindörökké. Ámen. .FÜLÖP JÓZSEF. Is A Sem angyalhoz Bodenstedt Frigyes után. Sem angyalhoz a szép kéklő egekben, Sem rózsákhoz az illatos berekben, Magához az örökfényü naphoz sem, Hasonlítom én Zuleikám, kedvesem. Mert nem ismer az angyalszív szerelmet, Rózsák alatt durva tövis fenyeget, A napfényt meg éjjel homály fedi be, Zuleikához nem hasonlít egyik se. Semmi e nagy földkerekén nem ér fel Zuleikámnak gyönyörű szép szemével, Tövistelen, örökfényü szerelme: Hasonlitni csak magához lehetne. KLEIN ZOLTÁN. Fatimához. Bodenstedt Frigyes után. Üdvöthozó tekinteted, leányka, Nagyobb csodát tesz, mint a nap sugára A nap minket nem tölthet el hevével, Fényét, ha éj és fellegek fedék el. Tüzének úgy kél a szivünkbe lángja, Ha teljes fenségben magát kitárja. Téged, leányka, még látnom se kell, Hogy tűzzel és gyönyörrel teljek el. Olyan ragyogva él szivembe képed, Elég, ha csak eszembe jő emléked. Szeretlek, de kebled hideg marad, S nyugtoddal elrablód nyugalmamat. Erezd a hőt, mely éled általad, S mint boldogitasz, boldogulj magad. ROSENTHAL GÉZA.