Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-02-15 / 7. szám

Szél lengeti . . . Szél lengeti a jegenye levelét; Beh szerelmes vagyok kis lány te beléd Hogyha látlak, szegény szivem ugy remeg, Mint a levél, ha a galyat Sivító szél haragosan rázza meg. Kis madár ül odafenn a jegenyén; Hallod rózsám, azt dalolja: légy enyém! Szép koszorút fonok fürtös fejedre: Ugy megyünk el a templomba S te az enyém én a tied . . . örökre. Szomorúan, busán áll a jegenye, Lehullott az ékessége: levele. Az én szivem is olyan bus, szomorú Sir hant fedi kedves rózsám' . . . Szélylyeltépve a — menyasszony-koszorú. SÁNDOR BENŐ. Hogyha volnál . . . Hogyha volnál hüs berekben Illatozó ibolya, Szeretnék én lenni ottan Rózsa bokor bimbaja. Bokrom védne nap hevétől Zivatartól téged ott, Reggelenként hullatnék rád Szirmaimról harmatot' Illatunkat kölcsönöznénk Én teneked, te nekem, Oh, mi boldog lenne akkor, Te melletted életem! BORSOS ISTVÁN. 8. oszt. t. A titkos megmentő. — Elbeszélés. — B . . , vármegye egyik fenyvesekkel koszorúzott vidékén, ott a hol a Garam ezüst tüköré, mint fényszalag húzódik tova, fekszik Solymos falva. Nagy múlttal nem dicsekedhetik e helység, történeti emlékek nem fűződnek hozzá, lakosai egyszerű, békés emberek; de ha vissza megyünk egy pár évtizeddel, egészen más dolgokat találunk. * * * Az 1847-ik év közepén vagyunk. A Lmt emiitett falu csendjét nem zavarja semmi egyéb, csak ha néha-néha a felső és alsófalviak összekoczczannak valami csekélység lelett. Hej! van akkor vész és háború. Kirukkol a falu két ellenlábas részének apraja, nagyja, a csatatérre; de ekkor sem csinálnak vérfürdőt, mert ezen kedélyes mulatság egypár atyafi fejének atyafiságos megigazitasa után ismét elmúlik; de csak azért, hogy nagyhamar újra kezdődjék. Mert a felső falusi atyafi nem is képzelhet valami nagyobb boszantást és mérget, mintha az alsó falusi hetyke legények fütyölve mennek el háza előtt; viszont az alsó falusiak is a legnagyobb jogsértésnek veszik, ha a felső falusiak az ö tertiájukba merészelnek tolakodni: ilyenkor azután ugyancsak van dolga az anyjukomnak, mert ha az nem csillapítaná dühös élettársát, bizony még emberhalál is lenne. De hát honnan ez a nagy ellenszenv? Talán más nemzetségbeliek, vagy tán olyan nagy károkat okoztak valamikor egymásnak, amit a történelem krónikásai is érdemesnek tartanának a feljegyzésre, ha véletlenül megtudnak? Korántsem. A falu hajdan egy domínium volt, de később kétfelé szakadván, egyik részét egy német tőkepénzes vette meg, más része meg egy magyar nemes ur birtokába jutott. Ebből kifolyólag a jobbágyok is két részre szakadtak, s a hajdan rokonok, barátok olyan ellenségekké lettek, mint a czigány és az őszi szél, Történetünk idejében a felső-falvi rész Solymosy Gábor birtoka, mig az alsó rész Schnerer Leopold tulajdonai képezi. A két öreg ur sohasem beszélt még egymással; mégis halálos ellenségek, dulnak-fulnak egymás ellen. Nemzetes Solymosy uram sehogysem tudja magának megmagyarazni, miért visel a német szomszéd nappal fekete ckuláriumot és miért borotvalja le a bajuszát r Ha pedig Leopold ur meglátja az ablakból szomszédja ránczos, sarkantyús csizmáját, hegyesre kifent »valamijét«, — becsapja ablakát és fut legbelső szobájába, hol neje és angyallelkü szép leánya Aranka rémülve kérdezik ijedelme okát. Aranka egyetlen leánya volt Leopold urnák, még alig repült el felette több 16 tavasznál. Dús szőke haja fürtokben omlik le karcsú termetére, melynek tökélyét emeli a szendén hordozott rózsa arcz: egész lénye, megjelenése az ártatlanság mintaképe. Itt a csendes falu magányában nem zavarta meg'