Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-01-15 / 6. szám

„Kelj fel Uram! mit aluszol? Es álmodból már serkenj fel Támadj fel és hatalmadból Ments ki minket a nagy Ínségből." — Csupán egyben tér el Batizi az eredetitől. Látva ugyanis a magyar népnek szánandó szolgai helyzetét, hallva annak szabadulásért kiálltó sóhaját a török járom alól, zsoltára végszavaiban a fogságban szenvedők ezen sóhajának Isten előtt meghallgatását kéri. Azonban ez a partikuláris kérés megbocsátható költőnél; hiszen tudjuk, hogy a költő szive nem a maga, hanem hazája s nemzete jóllétéért él és dobog. Egyéb énekei vagy mint ő nevezi szentegyházbeli dicséretek -— alig egypár kivétellel — mind használhatók vallásos buzgóság kifejezésére napjainkban is: aminthogy a „Krisztus Jézusnak isteni és emberi természetéről és tisztéről" irt ama dicséretét : „Jer dicsérjük az Istennek fiát A szent szűznek szentséges magzatját" a 172-ik dicséretben és „Pünköst ünnepeire" irt következő énekét: „Jövel szent Lélek ur Isten! Lelkünknek vigassága" — a 43-ik énekben tényleg máig is használjuk, énekeljük. Húsvéti énekei és egy szentegyházbeli dicsérete térnek el csak a mi megfelelő énekeinktől: de ezek is inkább alaki tekintetben. Tartalmilag ugyanazon érzelemnek tolmácsolói, melyet egyik vagy másik húsvéti, vagy közönséges énekeinkben is feltalálhatunk. „Örülj és örvendezz keresztyéneknek gyülekezete" igy kezdi húsvéti énekét; s „örvendezzetek egek; Ti is földi seregek" énekeljük mi a 22-ik énekben. Ugyanazon öröm, ugyanazon hála és magasztalás, ugyanazon büntöredelem és kérés mindenikben. Érdekes a „Christus surrexit" nótája szerint menő „Krisztus feltámada" kezdetű éneke, mely mintegy koronájaként Krisztus feltámadására vonatkozó hite, reményei ós érzelmeinek: magában foglalja majd összes húsvéti énekeink gondolatát, hittételeit, sokszor ugyanazon szavakkal. Kezdődik a 25-ik ének 2-ik versével: „A Krisztus feltámada, Nékünk idvességünkre" s végződik ugyanazon ének 5-ik versével: „Közbenjáró Krisztusunk, Atya Istennek fia." Közben kifejezést ad a 23-ik éneknek ily formán: „Krisztus meghalt bűneinkért, Feltámadott életűnkért" s a 17-nek imigy: „Ez az Isten báránya Váltságunknak aranya" stb. Szentegyházbeli dicséretében Istennek azon kegyelmes akaratját dicsőiti, hogy aláküldé a mennyországból szent fiát a bűnbe merült emberiség megváltására; — s leírja benne a megváltó születését, életét, szenvedését, halálát, feltámadását. Különösen figyelemre méltó benne a következő versszak: „Tekints reánk mi nemes teremtőnk: kegyes [szemeiddel, Mert minket niegváltál ördögnek markából [drága szent véreddel." Ha az egészen átvonuló tartalom és gondolatmenetet figyelmen kivül hagyjuk, bátran állithatjuk mellé kifejezését illetőleg a 200-ik dicséret következő szavait: „Tekints reánk Ur Isten! Nagy kegyelmességedből, És könyörülj rajtunk atyai voltodból A magas mennyországból." — Van egy halotti éneke is, mely czime szerint az „embert a halálra emlékezni" tanítja. Szépen fejezi kí halotti énekünkkel ő is: „Emlékezzél halálodra óh ember!" és a ClII-ik zsoltár S-ik versével: „Ember élete a fűhöz hasonló." Batizitól tehát mindössze hét éneket bírunk, ami templomi használatra Íratott. Versei legnagyobbrészt 2-es, 3-as és 4-es ütemüek, 7, 8, 9. 10, 13 szótaguak s rendesen 4 sorosak. Énekeinek tárgya, szelleme, tartalma és hangja a bibliából van merítve. Képeit, hasonlatait hasonlóképen a biblia -— ritkán a természet — szolgáltatja neki. Verselése bár