Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1887-11-30 / 4. szám

erőt önt fáradt tagjaiba, édes gyönyörrel tölti be szivét. Egyetlen egyszer bánja meg tettét, egyetlen egyszer vegyül keserű csepp a vad kéj tengerébe, midőn a haldokló Simon utolsó szavait hallja. De ez csak pillanatig tart s midőn Káldor — a főbünös családja elpusz. titksában—szemére veti, hogy milyen telhetetlen a vérben: a lohadásnak indult tűz újra fellobban benne s háttérbe szorítja a nemesebb érzést: megöli ellenfelét. Elérte hát annyira óhajtott czélját s hogy boszuja, illetve az arra vonatkozó fogadása teljes legyen, már csupán az volna hátra, hogy Enikőt rabnőjévé tegye. De midőn az ellenséges várba belépve Enikő nyakába borul: Föllázadt Tihamér minden csepp vére . . . zaj vala lelkén . . . 8 a vas alatt hangos dohogással nyugtalanul vert, Mintha erős kehelét fölakarná törnie, a sziv . . . S állt elszörnyedve magától Mint villámtól vert, zivatartól megszakatott fa . . . A jelen és a mult harczoltak eszében, azoknak Lett vad honjává s szörnyű eszmélete kin volt, Kin, melynek végét he nem éré képzeletével." S midőn Enikő meglátja arczát s a rémület és csalódás által megtörve, Összeroskad: ,,Ot a veszni menő ifjú kétségbeeséssel Nézte soká s képes nem volt mozdulni helyéből." A haldokló lány suttogó szava: „Meglátjuk Tihamér egymást!.. Éjfélben s éjfélek után" folyton cseng fülében s a felizgatott képzelet által felidézett képe minduntalan szemei előtt lebeg; meghasonlik önmagával s ezzel elvette a büntetést, melyet túlságba vitt boszuja hozott reá. Sorsa ennélfogva tragicus ugyan, de megérdemlett. Kát dúrban a költő egy családját szerető atyát s büszke lovagot rajzol. -Őseitől örökölve a Sámson család elleni engesztelhetlen gyűlöletet, még az alávaló árulástól sem riad vissza, csak hogy e családot, melynek léte szálka szemében, megsemmisítse. E tette a lovag-jellem arczul csapása s ebből kifolyólag mi volna természetesebb annál, hogv lakolnia kell? lakolnia élete elvesztésével! Mindenesetre nagy büntetés, de menynyivel nagyobb még az. mely őt mint atyát éri, elfordithatlan enyészetet hozva hibájával az egész Káldor családra, gyermekeire. Szereti gyermekeit, szereti odaadó, feláldozó szeretettel, szive teljességgévei. Elvesztésük egyegy tőrszurás, mérges tövis atyai szivének s a fájdalom megtöri a büszke, mindennel daczolni kész lovagot. így a halál, mely őt éri már nem is büntetés reá nézve, hanem föloldás azon fájdalom alól, melyet kedveseinek elvesztése miatt érez. Az a megdöbbenés, melyet e^sö látása bennünk keltett, szánalomnak enged helyet, midőn igv megtörve, megsemmisítve áll előttünk. Petur és Ipoly e két, jellemére nézve tökéletesen egyenlő testvér legfőbb vonása az ifjú kor könnyelműsége és a harczkedv. De álljanak itt jellemzésükre a költő szavai: ,„ ifjú tűzőkben Délczegek, a harcznak, bármilyen volna, örülök S több véres hadi munkákban rögzöttek eléggé, Mindkettő apjára ütött; de szivökben ölő gond Nem fészkelte magát s lobogott az erő vad lángja szemökben." Könnyelműségükben nem sokat mérlegelik tetteik helyes vagy nem helyes voltát, követik atyjukat a gyalázatos harczba s mint a kik jólvégezték dolgukat, teljesen nyugodtan vannak, legkisebb szemrehányást sem tesznek maguknak cselekedetük galádsága miatt. Arra, hogy Tihamérral minél előbb megküzdjenek, nem a gyűlölet; hanem az ifjúság tüze, a könnyelműséggel párosult harczvágy vezérli őket. Könnyelműségük büntetése nem maradhat el: egymás keze által múlnak ki. Simon a legifjabb fin egészen elüt két bátyjától. Míg ezek harczvágyók s a mellett könnyelműek, addig az ő gyengéd majdnem nőies vonásai mellé a megfontoltság járul. Mint engedelmes fiu nem tesz semmit atyjának akarata ellen; részt vesz azon éji harczban, mely a Sámsonok megsemmisítését vonta maga után. Ez alkalommal lát először vért folyni s szelid lelke megborzad a harcz ,,fortéiméitól: soha őtet azóta Nem készté mosolyodni öröm, nem kardot emelni, Es pengő idegen nyilakat szállatni szilaj kéj; Hallgata és atyját titkon vádolta magában." (Vége köv.) SÁNDOB BENŐ. Felelős szerkesztő: Fülöp József .— Szerkesztő társak: Medgyaszay Vincze, Jakab Áron. Pápán, az ev re/ j ólán ml a betűivel mj Debreczcny K. (Helyiség o-kollegnun.)