Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1887-11-15 / 3. szám

jesited kívánságomat, úgy Isten áldisa legyen rajtad; de ha nem . . . . . .!« Itt erős fuldoklás vett erőt rajta, küzdött magával, akart is nem is még hozzá valamit tenni. Végre reszkető hangon, teljes erejével befejezte mondatat : J

)— — ha nem : én apád, halálos ágyamon átkozlak el örökre!" .... Szavait irtózatos dörgés követte. A villám a szoba egyik sarkán becsapott. s egy arczképet, az öreg Kompolthy képét megsemmisítette. A beteget megtörte az átok kimondása. Másnap a felügyelő a levelet útnak bocsátotta. Harmadnapon pedig nagy részvét mellett tették Kompolthit örök nyughelyére. Jelen volt a vidékbeli nemesség ; a prot. jobbágyság is, melyből a falu állt, ott volt a végtisztesség tételnél, — csak az nem lehetett ott, a kinek legjobban kellett volna. II. Kompolthy Gusztáv két levelet kapott egyszerre. Az egyikben Kara ff a irt Eperjesről, tudtára adván Gusztávnak, hogy az atyjának tett igéret — és iránta érzett barátságnál fogva óhajtja mielőbb környezetében , seregében látni. — Gusztáv sokat hallott már Karaffának sötét jelleméről durva kegyetlenségéről; azért kedvetlenül hajitá asztalára e levelet, azon megjegyzés kíséretében: »Ha már az apám is akarja: legyen, elmegyek.« Azután vette és felbontotta a másik levelet is. Megrendült az első mondat elolvasása után; majd könnyezni kezdett, mikor az ö szeretetéről szólott atyja. De midőn az átokhoz ért el, kihullott kezéből a levél, kínos zokogás rázta meg egész lényét, — leborult asztalára hosszan-hosszan, — azután egyszerre felemelkedett üléséből, mint a ki rosz álmából ébred s a keserűség hangján kiáltott fel: — „Oh! irtózatos vagy atyám! Ha valaha véteni találnék eme kívánságod ellen — és — mégismégis tehozzád megyek először."' Azonnal utasításokat adott szolgájának az elutazási készületekre, Negyedik nap délutánján érkezett meg Kompoltra. Bús némaság fogadta a máskor is csendes apai házban. Hanem előbb mégis volt, a ki örvendve ment elébe, keblére ölelte, szeretetének minden jeleivel elhalmozta; mig most a mélyen megrendült házi gondviselő nő jött elébe, gyászruhában, bánatos arczczal s hangos zokogással. — És Gusztáv szive els-orult a látottak és hallottak után; azért enyhületet keresendő megindult egyedül, gyalog — mert a hosszú kocsizás miatt úgyis elfáradt —apja sírjához, — illetőleg a családi sírbolthoz. Nehéz gondolatok közt, lecsüggesztett fővel haladt a temető felé s midőn közel vohvi már, hirtelen halk kopogás üté meg füleit. Feltekintett — s egy gyászruhába öltözött alig 16 éves hölgy jött szembe, lefátyolozott arczc/.al, bánatosan, mint egy hervadó liliom. — De a fátyolon is keresztül hatolt fénye annak a két gyémántnak, melyre ha ránézett valaki, elég arra, hogy soha el ne feledje, Egy pillanatnyi találkozás- és Gusztáv meglátta és megnézte a fekete gyémántokat és szivében egy még ismeretlen édes kinos érzés kezdte vívni csatáit. Oda ment atyja sírboltjához, de nem bírt könnyezni, — reszketett egész testében. — Szeme előtt összefutott minden s annak a bánatos leánynak alakjává változott. Majd bebarangolta az egész temetőt, öntudatlanul olvasva az elhunytak neveit. Szemei végre egy virágokkal beültetett sirhalomnak egyszerű síremlékén akadtak meg, melyre egy uj koszorú volt helyezve. Olvasta a feliratot : „Itt nyugszik Bicskey Gábor prédikátor neje ; gyászolja a szerető férj és kedves leánya Margit stb." Megrázkódott Gusztáv, esz.ébe jutott az apai átok s indulatosan kiáltott fel; „Nem, ö nem lehet az !" Vigasz nélkül jött el a temetőből, sőt uj sebet szerzett magának, égetőbbet amannál: a szereleni sebét. Egész uton hazafelé azon töprenkedett , hogy vájjon ki lehet az ismeretlen szép, ki mint mesebeli tündér jele nt meg előtte s tünt el hirtelen. Mar késő este volt, mikorra haza jutott. Senkinek sem szólt, senkitől sem kérdezett a kedves leány felöl. Elköltötte vacsoraját s lepihent: de az álom, e csalfa tündér, kerülte szempilláit, a helyett játékokat űzött vele; elébe hozta és ismét eltüntette az imádott ismeretlent; sőt midőn végre megkönyörült szegény Gusztávon és lecsukta szemeit, akkor is elébe vitte, hogy gyönyörködjék benne, hogy szeresse meg álomképét hévvel, halálosan. Másnap Gusztáv korán reggel készült útra, hogy Eperjesre menjen s jelentse magát Karaftanál. . Menekülni akart szerelmi képe elől. III. 1687-ben vagyunk. A protestánsok e'sö Leopold kegyetlen zsarnoksága alatt nyögnek. Lezajlott már a Tökölyvei folytatott vallásháború; de minden engedményt megsemmisített Leopold zsarnok lelkülete, saját kegyelmétől tette függővé úgyis megtördelt jogaikat. A főurak és a klérus szabadon kegyetlenkedhettek s felhasználhattak minden eszközt a térítésre. Legtöbb kegyetlenséggel működött Karaffa Eperjesen, e szabadkézre eresztett generalisa Leopoldnak. Vértörvényszéket állított fel s hogy legyen alapja kegyetlenkedésének, azon ürügyet használta fel az elfogatásoknál, hogy az illetők a Munkács varát védő Zrínyi Iíonaval, Toköly nejével összeköttetésben állanak. Az elfogottak közt volt Bicskey Gábor kompolti prédikátor is. Margit épen kertjében dolgozott, hol a tavasz: meleg lehellete már uj életet fakasztott. Arcza kipirult, táguló keble mohón szívta a tavasz első virágai-