Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Harmadik évfolyam - 1887-10-15 / 1. szám
Dévay ') szellemének nagyságáról nem szól az ismert irodalom oly kimerítően, mint Lutheréről. Öt megismerni csak fenmaradt műveiből lehet. Reánk maradt művei latin és magyar nyelvűek, s csaknem teljesen vitázó, reformátori jellegűek. — És ha figyelemmel megvizsgáljuk s érdemleges birálat alá vesszük azokat, szükségkép el kell ismernünk, hogy mint hold, bár fényét kölcsönzé: a reá ható sugarak közül igen sokat a maga teljességében tükröz vissza. — Ugy tetszik, mintha szellemének nagyságát méltányolni akarta volna az isteni végzés az által, hogy első magyar reformátor legyen. —• Ugy tetszik, mintha az isteni végzés különös intézkedése volna, hogy „magyar Luther" Dévay B. Mátyás legyen. Mivel azonban a további fejtegetés menetén, a tiszta és alapos megértéshez szükséges Dévay müveinek tárgyát és tárgyalási módját ismerni, — állapodjunk meg e pontnál egy kevés időre. Dévay latin nyelvű műveinek elején álló, saját maga által készített ajánló levele szerint, első, azaz „confutatio apologiae cujusdam Gregorii seghediensis, ordinis s. Francisci, super quadam sententia Mathiae Dévay, aeditae per eundem Devay Hungarum." czimü munkáját, mint e czimiratból is látható, védekezési szempontból irta. Szól pedig e műve a következő négy tételről: Hol vannak a Krisztusban aluvó szentek testei s lelkei? És vájjon tudnak-e valamit mi rólunk? És vájjon imádkozhatnak-e mi érettünk ? Es vájjon közbenjárók gyanánt segítségül hivandók-e? 2) Dévay egész lelkiismeretességgel állítja föl az ellenfele által felhozott igazságokat s mig azokat egyfelől megczáfolja, addig másrészről felállítja saját nézeteit, illetve tételeit s ezeket bebizonyítja. Második latin művének czime „Apologia quarundam propositionum, summám doctrinae christianae continentium, contra indoctas censuras, indocti franciscani, Gregorii Zegediensis. Per Mathiam Devay Hungarum." Czélját mutatja e czim. — Pendszere pedig az, hogy Dévay eredeti tételeit (propositio) pontonként nyomban követi a Szegedi bírálata (censura), ezt viszont a birálat elvetése, czáfolata (condemnatio censurae). E műhöz van csatolva egy, a praedestinatióról szóló, barátai és hitfelei kedvéért irt toldalék. : í) Harmadik művében előadatnak: „azon czikkek, a melyekre nézve Dévay Mátyás magyar, Bécsben, tisztelendő Constanzi Faber János atya által elitéltetett; feljegyezve nem épen azon rendben, a melylyel a vizsgálat folyt, hanem a mit emlékezete segélyével megtarthatott." 4) Itt felsorolja Fáber ellenvetéseit, rész szerint 27 pontban s mindegyikre megadj a a feleletet, mely egyszersmind 'apologia is. Negyedik müve, forrás művem megdönthetlen erejű előadása szerint a legelső magyar nyelvtani mü „Orthografia hungarica" czimmel, mely magyar nyelven Íratott s 1549. második kiadást ért. 3) Mivel azonban ez nem tartozik szorosan ide, hanem a nyelvtörténethez , megemlítésére csak annyiban van szükség, mivel bizonyságot tesz a felől, hogy Dévay ebben is sürgeti, miszerint a szentírást olvassa, s az erre való képesítést tartja müve íőczéljának; az egyedül Isten irgalmából való idvezülést hirdeti; Luther kátéját világosan használja s követi. Ötödik műve magyar nyelvű hittani kó J) Dévay B. Mátyás ismertetésénél kútfőül b. e. Eévész Imre „D. B. M. első magyar reformátor életrajza és irodalmi müvei. Pest 18(53." cz. nagybecsű dolgozatát használtam. —• Ebben vannak egész terjedelműkben magyar nyelven ismertetve Dévaynak reánk maradt müvei. Dévayról tehát az emiitett munkából alkottam magamnak képet, tekintetbe vévén egyszersmind Fraknói Vilmosnak a Tört. tár. 1880. évi folyamában Dévayra vonatkozólag közzétett közleményét. 2) R. I, „Dévay B. M.« pl. 75. 3) U. o. pl. 80. *) U. o. pl. 98. 5) U. o. 99 — 116.
