Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1885-10-31 / 1. szám

M, M. n tkbo E m m a. (Románcz.) Hova Emma,, ily korán ma? Mondsza hova ily sietve? — Szép virágok kellenének, Azért megyek le a kertbe. Harmatárban úszik minden Baja lesz majd szép ruhádnak; — Több becse van én előttem Mostan a sok szép virágnak. Minek az a virág Emma, Melyet kertedben szedtél le ? — Koszorúnak fonom meg majd Kedvesemnek sírkövére. Holnapután lesz a napja, Hogy letették öt pihenni; Minek hát a koszorúval Kedves Emma úgy sietni? Holnapután lesz a napja .... — Szól ö erre alig hallik, De hiszen a munka is sok . . . Eltart, tudom egész addig! Elkészült a szép koszorú Még előbb, mint harmadnapra; De ekkorra meghalt a lány S — rátették a sziiz homlokra. c*>"üfö p E Kevés anya olyan rátartos czeghytié nagyságos asszony. De nemhiába. —- Mert ritkítják párjukat; azután meg, mint Serczeghyné szokta ugy könnyedén beszédközben odavetni: »ha nem is csurranik, de legalább valami csak csöppenik utánuk.« — Az egyes szavakat miudig oly erősen és szaggatottan hangsúlyozta, mintha minden egyes mássalhangzó legalább is háromnak egybeolvasztása volna. A legidősebb az isteni Gizella, igazi Junói alak ; szoborszerű testtel, antikszabásu mellel, villogó fekete szemekkel ... Jaj! volt a férfinak, a ki egyszer azokba nézett, többé nem tudott tőlük szabadulni; még alvás közben is azoknak ragyogása vezette az álmok birodalma tágas téréin. — Büszke is volt Gi" zella ö nagysága bájainak teljes tudatában s kevés fiatal embert részeltetett abban a szerencsében, hogy egy futólagos mosolya által látni engedte az ajkon s arezokon azokat a kis gödröcskékét, melyekben a husz évnek fejlettsége s látszólagos naivsaga oly csábosán vegyülve tükrözik vissza. — Aranyszőke haja, s szénfekete szemóldei és szempillái elés ellentétet képeznek, hanem ez ellentét szép öszhangban olvad fel. Igaz ugyan, hogy a nagysád gyermekkori ismerősei nem győznek eléggé csudálkozni azon, miként változhatott erős barnába átmenő gesztenye szinü haja tiszta szőkévé. — Hanem az is igaz, mindenkinek vannak rossz akarói, irigyei. — Hát az ilyen lányoknak, mint az enyémek, mondá ilyenkor a »kis mamácska«, — hogyne vol// y k i s f é Ivéért é s. (Vig beszély.) I. A Serczegliy lányoli. ányaira, mint Ser- nának irigyeik. Vannak bizony! minden ujjukra esik tiz, hanem azért , . . Itt azután szánt szándékkal félbeszakította szavait : hisz jól tudhatta mindenki, hogy a tiz ellenében meg esik minden ujjukra olyan száz, a ki boldognak tartja magát, ha az ö >.kicsikéivel« egypár szót válthat. Gizella az ilyen lári fán feltevésekre csak egy arczíintoritással s egy fel sem vevő kézmudalattal válaszolt. Megkapó volt ilyenkor látni, mikor női büszkeségében, — szépségében érezte magát sértve. Egy szellemdus fiatal udvarlója, ki épen ily pillanatban volt szerencsés az isteni Gizella piczi bársony kacsóit, keztyü nélkül, csókkal illethetni, ki mellesleg mondva a vidék leggazdagabb fiatal emberei közé tartozott, elbűvölten igy kiálltott fel: — Nagysád! kegyed égy seraph kit csak bámulni és imádni lehet! Kegyeddel szemben törpének érzi magát az ember, s kegved mégis oly jó, hogy leszál arról a magaslatról, hogy elbűvöljön, hogy éltet adjon. — Hallgasson bohó! Újra ő volt a csábos, igéző, isteni Gizella. — Hallgasson ! Nem szeretem az ilyen beszédeket. — És csendesen, inkább czirogatáshoz hasonlóan arczul legyintette a fiatal embert, ki ugy latszik hajlandónak mutatkozott még a másik felét is odatartani két test ez ujabb divatú érintkezési expedi ment urnának végrehajtására. Fodrásznéja mikor meghallotta, hogy Dalich Feri udvarol ö nagyságának, abbeli nézetének adott kifejezést, hogy nem is tanácsos valami gyenge lábon álló hivatalnoknak, (már t, i. fizetés dolgában) bele