Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-06-15 / 12. szám

Ez a rózsa ej be piros! Ez a kis lány ej be csinos! Libeg lobog keszkenője A hajnali hűs szellőbe A merre az utczán halad, Liliom kél lába alatt; Még a vének is megállnak Nézésére a szép lánynak, III, Ez a rózsa. . . (Megdicsértetett.) Eszemadta kis barnája! Csupa öröm nézni rája; Hej, oly soká tekintgettem, Mig utóbb is megszerettem ... Beh szerencsés, hej beh boldog, A ki tőle kaphat csókot, El sem hagyta e világot; Birja már a meny országot. FREYSTADT DEZSŐ. Részlet, „A Vesselényi összeesküvés okai és folyama" czimü jutalmat nyert tört. értekezésből. Első Leopoldnak félszázados uralkodása igen nevezetes részét képezi a magyar történelemnek, mert mig egyrészről a Habsburgház régi szerencséje fényesebb eredményeket sohasem idézett elö, mint épen ö alatta : addig másrészről a magyar nemzetiség talán sohasem volt nagyobb rázkódásnak kitéve, mint épen az ö idejében. Trónralépése kezdete azon fordulat-pontnak, a melytől kezdve nem annyira vallási, mint inkább világi érdek vezérli a harczokat. Az alig 17 éves uralkodó teljesen fondor ministerei és gyóntatói befolyása al itt vezette az ország ügyeit, a kik pedig gyengeségét felhasználva, nem egyszer indították oly lépésekre, a melyek népe szeretetét és bizalmát nagy részben megvonták tőle. Jellemére nézve Leopold szelid jószívű ember volt. Eredetileg papnak volt szánva s a gyermekkorában jezsuita tanítói által beléoltott komor, hideg, vallásos rajongáshoz hosszú uralkodásán keresztül hü maradt. A belécsepegtetett sokoldalú ismeretek, ember és igazságszeretet, szigorú erkölcsösség, szegények iránt tanúsított jószívűsége: inkább zárda életre mint fejedelmi pálcza hordozására tették alkalmassá. A külnagyság emelésére mindent elkövetett; udvara egész a pazarlásig fényes volt, nagyszámú udvari személyzete által engedte az ország jövedelmeit tékozolni. A bécsi kormánytanácsosok mintegy eszközt találtak az uralkodóban arra nézve, hogy régi czéljukat az absolut kormánynak Magyarországba való behozatalát megvalósítsák. Európaban két dynastia volt ezen időben t. i. a Habsburgok és Capetek, melyeknek hatalmas vetélytársként kellett szerepelniök. A Habsburgok családjuk szétágazása és fegyvereik szerencséjében bizva, a Capetek pedig roppant birtokaik és a franczia nép Európa minden egyéb népét túlszárnyaló miveltségénél fogva arra törekedtek, hogy a fejedelmi absolutizmust nem csak államuk belsejében, hanem külhóditásokkal, más államok felett is kivívandó elsőbbséggel érvényre emeljék. XIV. Lajos fellépése igen érzékenyen érinté a Habsburgokat, mert hoditó harczaival a köztük fentlévő súlvegyent megrontani igyekezett. A habsburgok befolyasa nyugaton igen megnyirbáltatott, családi nagyságuk, vagyonuk tetemesen megingattatott. Ezen nyugatról jött nyomás arra kényszerité őket, hogy keletfelé terjeszkedjenek, hogy a mit nyugaton családi nagyságukból elvesztettek, azt keleten szerzett birtokokkal, befolyással állítsák helyre. Innen Leopoldnak családi érdekei kívánták azt, hogy hadat v;seljen a törökök ellen, családi érdekei kívánták, hogy a pártokra szakadt Magyarországot a pártoktól megtisztítsa és családjának órökölhetőleg megszerezze. Az absolutismust azonban daczára a bécsi udvar törekvéseinek, hazánkban meggyökereztetni nem tudták, mert a nemzet közérzületén megtörött az ármány és fegyver hatalma. A nemzet alkotmányos jogaiért folyt harczban bár a legdicsöbbek elvérzettek, de szerencse, hogy mindig támadtak férfiak, a kik erős kézzel emelték fel a jog védő paizsát az önkény mérges nyilai ellen. Jóllehet Leopoldot Ausztria nagynak nevezte, valószínűleg azért, mivel keleti győzelmeivel és a magyar korona örökölhetőkép megszerzésével családja ingadozni kezdő nagyságát helyreállította: de a magyar történelemben szomorú emlékezetű név fog ma-