Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1887-04-30 / 10. szám
Isten veletek hát Csak egyszer, még egyszer Ölelkezem össze Sírkeresztetekkel!" Testvére iránti meleg vonzalmáról bár csak pár helyen emlékezik meg; azonban már e sorok is: Pistinek meg majd veszek Drága paripákat, S rajtok jó Istók öcsém Vásárokra járhat!" fényes tanúi a legtisztább, leggyöngédebb szeretetnek. Hogy mennyire szerette fiát is, kit bekövetkezett halála miatt alig láthatott idősebbnek egy évesnél, hiven mutatja a „Fiam születésére" czimü verse: Üdvözöllek lelkem szép kis ága! Üdvözöllek édes magzatom ! Kis parányom, milyen nagy örömmel Állok itt és nézem képedet !" Petőfi tehát szerette szüleit, testvérét, gyermekét, mint talán senki sem jobban ? szerette szüleit minden egyszerüségök mellett is. — Nem szégyenlette őket még akkor sem — mint sokan — midőn dicsőségének magasán állott; sőt szégyenkezés nélkül vallja meg atyjának egyszerű foglalkozását is. Ezen tulajdona egyéni jellemének legfényesebb oldalát képezi. II. Az ifjúság virága: szerelem. Petőfi is szeretett, mint minden ifjú ember; őt is gyönyörködtették ifjú lányok kék. ábrándos vagy fekete, tüzes szemei, mert hiszen akkor nem irta volna ezt: „A virágnak megtiltani nem lehet, Hog}' ne nyíljék, ha jön a szép kikelet," nem irta volna azokat a szép szerelmi dalokat, melyek költészetének gyöngyeit képezik; de a mezekből több azt is tanúsítja, hogy szive könnyen gyulladt szerelemre s hamar hevült egy-egy szép nőért. — Álljon itt ennek bizonyságául : „Ússzatok szivem taván át Szép leányok, asszonyok ! Mindnyájan kiket szerettem, A mióta szeretek! És előjött valamennyi S Istenemre szép sereg! Okét mind egyenlőn Mind egy hévvel szeretém! Ezen itt ott emlegetett szerelmek azonban csak az ifjú szívnek fel-fellobanásai voltak; mert szeretett ő igazán is, egyet, állandóan, őrületes szerelemmel. A ki a ,,Cziprm lombok"-at elolvassa, — mely rész költeményeiben az „Elmondom mit eddig 1"''-tői a „Messze vándoroltam" czimüig terjed, — mondom a ki ezeket elolvassa, meggyőződhetik, hogy minő kinos szenvedéseket okozott Petőfinek első, igazi szerelme tárgyának Egressy (mások szerint Csapó) Ételkének halála. Mindegyik költemény megreszketteti az olvasó szivét, mert mindegyik a fájó szívnek egy-egy sóhaja, a veszteség miatt támadt óriási fájdalomnak kinos feljajdulása, — szóval a legtisztább, legforróbb szerelemnek bizonysága. Mert kell-e ezeknél hathatósabb bizonyíték ? „Védangyala kedvesemnek Odafönn a mennyben! Szánj és vedd el eszemet, vagy Vigasztalj meg engem!" azután : „Te voltál vérem forrósága Meghűltél: óh majd megfagyok! vagy: „Érintsen lehellete Közelgő szellemednek, A menybe föl, vagy sírba le: Mindenhová követlek!" vagy ez: „Én vagyok itt emésztő gyönyöröm, „Én sirhalmodnak hü zarándoka!" vagy pedig: „Nem látom, — mindenütt Hiába keresem, És haza térek — és Sirok keservesen!"