Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-03-31 / 9. szám

nem kis nehezt,élést vont az apa részéről maga után. Különösen akkor gerjedt fel legjobban az apának fia ellen haragja, midőn az korlátot nem ismerő szenvedélyét követve: az apa előtt csak komédiás-életnek látszó szinészi pályára lépett, a mi az akkori viszonyokból kifolyólag többnyire kóborlással volt öszszekötve. Ezen ellenszegülésért azonban, mely csakis a lángésznek hivatásában való önérzetéből eredt, korántsem lehet őt azzal vádolni, mintha szüleit nem szerette volna; ellenkezőleg nagyon is gyöngéd szeretettel csüngött szülőin s példány képe lehet a szülői szeretetnek. Elénk tanúbizonysága ennek a jó öreg kocsmárosra mondott áldás: „Áldja meg az Isten mind a két keízével" ! azután az „Egy estém otthon"-ban: „Borozgatánk apámmal Ivott a jó öreg S a kedvemért ez egyszer, Az Isten áldja meg !

u majd VA vén zászlótartó"-ban: „Ki az a vén zászlótartó ottan? Olyan tüzes lelki állapotban! Szemem rajta kevélyen mereng el: Az én apám az az öreg ember!" tovább a „ Szülőimhez" czimüben : „Hejh édes szülőimék Gazdagodjam meg csak! Minden teljesülni fog A mit csak kivannak: Megelőzöm vágyait Eds apám s anyámnak!". (Folyt, köv.) FÜLÖP JÓZSEF. TAR€ZA Még ezelőtt • • • Még ezelőtt néhány évvel Együtt jártunk iskolába, S amily szép most memyecskének : Kp olyan volt kis korába. Hogyha eljött a Vasárnap, En voltam a játszótársa. S amily kedves kis menyecske: Ep ohjan volt kis korába'. Mikor rózsát szakasz'ottunk, En tűztem fel a hajába. S ha egy csókot kértem tőle: Kettőt adott kis korába, Csúfolták a többi lányok, Belesző lék a nótába. Szégyenlelte s hej! de sokszor Sirt miattam kis korába. Nagyra nőtt fel, férjhez adták, S van már egy szép kis leánya. Engemet meg elfelejtett, S nem szeret, mint kis korába. MEDGYASZAY VINCZE. Lenyugodott már a nap, Beköszönt az estve, Kis madárkák szállanak Fészküket keresve. — JSéma már a rét, berek, Nincs bogár, méh ébren, Az ifjú a pataknál. Csak a patak lejt. csereg Kövecses medrében. Halkan cserg a kis patak Ezüstszinü habja, Vén füzek ráhajtanak, Édes álmot kapva.