Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1885-11-16 / 2. szám

ébredése és szomorú nyugvása. A nagy természet volt neki eleme; itt volt egyedül csak boldog. Boldog, ha lehet boldognak nevezni a madárt, mely szabaddá lesz, hogy ismét rab lehessen párja mellett. Lelke szüntelen sovárgott, vágyott »valami« után. Ezt a valamit meglelte Gizellában. Mikor ama véletlen találkozás után, ha ugyan lehet találkozásnak nevezni, haza ment: a pusztát üresnek találta, valami hiányzott belőle. Ü szeretett és e szerelmét mélyen keblébe rejtette ; ö imádott egy lényt és ezt végtelen magasságba helyezte, mint történni szokott az első szerelemnél. Csak azzal nem volt tisztában, mit tev5 legyen már most? — Menni készült mindennap, de ez csak készülődés volt, az elindulási idő pedig mindig i holnap.« Menni akart, mégis örömmel ragadott meg minden alkalmat, mi őt útjában akadályozhatá. Anynyira elnapolta a dolgot, hogy az első látogatást menten halaszthatta a gyűlés napjára Midőn ez a terv végleges megállapodásra jutott keblében, hogy elhatározásának mintegy nyomatékot adjon, hozzá tette hangosan: — Ezen már többet nem változtatunk. (Folyt, köv.) u-poz cBéla. Sopholdes „Oedipus Kolonosban" Álljunk a tenger partja mellé, s tekintsük annak örökké változó játékát. A habok lágyan susugnak egymással, köröskörül a legkisebb szellő se lengedez, mély csendhonol a megmérhetlen viz felett. A csónakon tovairamló halászt a félelem oly neme fogja el, mint mikor a gyermek sötét szobában egymaga van; érzi, hogy a tenger felett uralgó mély csend előjele a viharnak. Majd megérkeznek az egi háború előjelei: hirtelen rohamos szél keletkezik, a láthatár szélén látszó fekete por mind feljebb-feljebb vonul a magasba s most megérkezik a vihar, törve, zúzva mindent a mit útjában ér, fáklyákul villámokat, hírnökül menydörgést használva. Jaj azon csónaknak, melyet az ég haragja kiszemelt, hogy a dühöngő hullámok játékszere legyen ! Összetöretik az, s csak romjai érik el partot. Oedipus, thébai király sorsát hiven kifejezi a tenger eme játéka. Az istenek a legnagyobb boldogság részesévé tevék öt, hogy onnan a nyomor oly mély fokára taszítsák, melybe valaha halandó jutott. De, mielőtt jellemének bővebb tárgyalásába bocsátkoznám, megkísérlem néhány szóval ecsetelni e valóban tragikus alak élettörténetét, me.yet a görög nép legremekebb drámaköltője, Sophokles, oly nagyszerűen irt meg ,Oedipus király' és ,Oedipus Kolonosban' czimü tragédiáiban. Laios thébai király nőül vevé Iokastét, de ez nem szült neki gyermeket. Bánatában tanácsot kért Delphiben az Istentől, s ez kinyilatkoztatta, hogy majd születik fia, de ö ennek a keze által fog megöletni. A mint a fiu a világra jön, anyja egy szolgának adja át, azzal a parancscsal. hogy tegye ki az erdőbe. A kegyetlen parancsot teljesitik. A gyermek lábát átdöfik, kötelet húznak rajta keresztül, s a Kithoeron hegység legelhagyatottabb helyén egy fára függesztik fel. Itt egy pásztor megtalálja, s könyörülve rajta, urához, Korinth királyához viszi, ez a fiút sajátjának fogadja, s palotájába hozatja, s Oedipusnak (dagadtlábu) nevezi el. Itt felnő azon hitben, hogy ő a Korinthi király fia, s örököse.— Ekközben Laios király öreg lett s harmincz évvel utóbb, hogy fiát kitétette, elindul Delphibe, jóslatot kérdeni, de útközben egy keresztútnál ismeretlen tettesek által megöletik. Követi öt az urelkadásban Kreon, de ennek uralma alatt az országot nagy csapás érte; ugyanis Théba mellett egy csoczimű tragédiájának jellemzése. daszömy — Sphynx nevezettel — ütötte fel tanyáját, s a város lakóinak rejtélyeket adott fel, s mindannyiszor egy polgár élete volt veszve, ha a megfejtés nem volt helyes. Kreon kétségbeesésében Théba koronáját, s Iokaste nővérének kezét ajánlja fel annak, a ki a Sphynx kérdéseire feleletet tud adni. A fiatal Oedipus, gyámatyja házából eltávozva, Thébába jüt, megfejti a Sphynx rejtéjét, mire az a tengerbe veti magat, megszabadítva a város lakóit rettegésüktől. S igy a szerencsés kalandor királylyá lesz. Iokastet nőül veszi, a ki neki két fiút és két leányt szült Néhány éven át jól folytak Oedipus dolgai; voltak gyermekei, országa, gazdagsaga, tisztelete s mindaz, a mi az életet boldoggá teheti. Szerencsés volt családi viszonyaiban, s alattvalóinak hűsége által. Egy nemzedéken át volt csendes a föld és ég; azt gondolhatná az ember, hogy csak csalfaságból, a végből, hogy Oedipus egész a felhőkig épitSe titkos büneinok pyramisait. Négy törvénytelen gyermeke. — fiuk, a kik fivérei és leányok, a kik nővérei — felnőttek férfiakká, s hajadonokká még mielőtt ama nagy, s a tenger felöl lassan jövő ár mormogását hallják, a mely öt és házánák alapját elmossa. Ég és föld most egyesülten bizonyságot tesznek ellene. Először is az Ég beszél. Ugyanis dögvész látogatta meg Thébát, s a delphi-i jósda kinyilatkoztatta, hogy ártatlanul kiontott vér miatt éri a várost a csapás, mert Laios király ismeretlen kezek által megöletett, s halála még most sincs megboszulva. Oedipus nemes buzgósággal azonnal hozzálát a gyi:kosok nyomozásához, de siker nélkül Théba királya ekkor Tiresias jóshoz fordnlt, a ki, — mint homeri jós — látja a jelent, multat és jövendőt. A vak jós nagylelki harcz után Oedipus szorongatására kimondja a rettenetes titkot: Laios királyt saját fia ölte meg, a ki pedig nem más mint — Oedipus. Oedipus anyja s neje, ezt hallvan felfüggeszti magát, Oedipus pedig lelki kétségbeesésében — mintegy megboszulandó előbbi lelki vakságát, — szemei világát kitolja. Ezzel végződik Sophokles tragédiája »Oedipus király!« Melylyel a legszorosabb összeköttetésben van »Oedipus Kolonosban,« mely utóbbi Tragédia jellemzése képezi ezen értekezés tulajdonképpeni feladatát. (Folyt, köv.) x - y.