Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1886-11-15 / 4. szám

ITJSklIMKMJL, Láttalak én Láttalak én mulatságban Vig lányok közt kedvesem: Mosolyogtál, hamiskodtál Oly szépen, oly kedvesen, Hogy tégedet láttalak csak Annyi sok szép lány között Szivem, lelkem csak te benned, Csak rajtad gyönyörködött. Láttalak én türelmesen Fekve beteg ágyadon: Rózsás arczod halványitá Az emésztő fájdalom; Bámultam én azt a szivet Mely oly békén s csendesen Tudja tűrni fájdalmait Mint te óh szép kedvesem! Láttalak én a templomban jn kérve Intened, A vallásos ihletettség Hatott által tégedet: Oh mint ekkor, olyan szépnek Nem láttalak én soha! Olyan voltál mint a mennynek A legszebbik angyala. Bonoss KÁLMÁN. Bordal. Fel pohárra, fel barátim, Fel barátim mig korán, Mert az élet víg órái Elrepülnek szaporán! Fel pohárra, mig erünkben A vér vígan pezsgve jár . . Addig öntse kebeléből Drága gyöngyét e pohár! Terhes pálya földi létünk Elfárad a gyönge láb; Pihenjük ki fáradalmink Egynehányszor legalább! Úgyis kevés öröm-óra Vár reánk ez uton át; Üssük össze hát vidáman A barátság poharát! Adja Isten, hogy mi tőlünk Bú, gond messze szálljon el, S a boldogság harmatával Legyen telve a kebel A sziveket egyetértés Koszorúja fonja át, S tartós béke szelid fénye Ragyogja be a hazát! Te meg lányka jer ökmbe És tekints rám angyalom Szép szemednek sugaránál Hadd feledjem bánatom. Jer ölembe s ajkaidnak Tiszta mézét, illatát Mámoritó csók tüzében A szivembe öntsed át! Fel barátim gyorsan, vígan Csengjen össze a pohár, Ugy sem iszunk, ha az élet Végső percze majd lejár. Üssük össze kelyheinket És kiáltsuk vidoran: „ Lássuk exjymásl és hazánkat Igen soká boldogan!" NAGY ZOLTÁX.