Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1886-10-15 / 2. szám

Második évfolyam. 2. szám. Pápa, 1886. október 15. IFJÚ PÁPAI ' GI LAP, Megjelenik minden hó ío-én^ október és márcziusban Sí-én is. Előfizetési <1 í.j egy ogósz íslcolai évre 1 frt R>0 ltr. TT^T Az „Ifjúsági .képzőtársuliit" pártí<i»ás;i mellett. Szerkesztőség: \ főiskolai uj épületben. Komolyabb munkára. Feljutni a Parnassusra! . . mintha csak ez volna a mai ifjúság jelszava és vágyainak netovábbja. Sütkérezni a Helikon forrásainak tövében a költészet fényes napjának melegénél! Az öntudatra ébredt ifjú lángoló tettvágyg-yal ragad tollat — és munkája ... vers vers és mindig vers. Nem hiába lóra termett nép a magyar! Legjobban bizonyítja ezt az ifjúság, — megfékezni és uralni óhajtván a világ legmakranezosabb paripáját — a Pegázust. Igy van ez általában, igy van önképzőkörünkben is. Es sajnos, hogy igy van. Igaz ugyan, hogy még a jó öreg „Váli bácsink" meg mondta, hogy nagyon ridegember lesz abból öreg korára, a ki tizennyolcz éves korában nem pöeta: de ebből nem következik, hogy tizennyolcz évvel mást se tegyen az ifjú ember, mint verset irjon. Igaz, hogy szép dolog, az, midőn az ifjú kebel lángoló — ha ugyan lángoló — érzelmeit ékes rytlimusokba és rímekre öltözteti: igaz, hogy a költemények szeretete nemes, vagy legalább a szép és jó iránt fogékony kebelre mutat: de necsak a kebel, az érzelem, hanem az értelem, a gondolkodó ész is mutassa fel néha-néha szorgalmának gyümölcseit ! Mert vegyük csak a dolog practicus oldalát. Nem csak a költemények irása, hanem a komoly, a prózai munka is nyújt élvezetet, — és több haszonnal is jár. Századunk a tudományos fejlődés, a magasabbra törekvés százada. A tudománynak minden ága szépen ki van fejlődve. Akad tér elég, a melyen az if'fü tehetségét fejlesztheti, s ha hajlama is van hozzá: biztos kenyeret, biztos megélhetési módot nyer általa. Egy jó szakmunka nevet is szerez Írójának! Hanem ehhez szorgalom, megfeszített igyekezet kell. Búvárkodni, tanulmányozni és bírálgatni kell annak, a kí ezen a téren előhaladni iparkodik. Sokáig kell művelni a földet, hogy egyszer aratást adjon — és bő aratást ! Azután ha valaki a tanulmányai által szerzett ismereteket rendszeresíti — ha nem egészen önállóan is — s azt próbálja leirni: bizony nem válik az szégyenére soha! Ifjúságiink egyik legfőbb baja, hogy fél a munkától, mihelyt abban egy kis nehézséggel találkozik. Le kell azon nehézséget küzdeni! A hulló cseppek kivájják a sziklát is. Legyen e hulló csepp a szorgalom, a kitartás — és ugv a siker nem marad el. Egy vers, egy kis költemény Írásához elég egy pillanatnyi felbuzdulás, de egy értekezés elkészítéséhez mindez nagyon csekély: ahhoz készülni kell. És épen ez riaszt vissza nagyon sokakat attól, mert félnek a kritikától, még ifjú társaik szelíd, jóakaratú kritikájától is. Pedig az sohasem árt, inkább használ. Sokan azt mondják: Én mennyit dolgoztam, mennyit fáradtam e mukán, tanulmányoztam ezt is, azt is, -— és mégis azt mondják rá: itt is hibás, ott is hibás. írok egy verset, egy kis dalt, azt hamarább megdicsérik! Nagyon helytelen az ilyen gondolkodás. írjon ki-ki, mig fiatal, nem a dicséretért hanem azért, hogy művelje tehetségeit. És ha müvére azt mondják: hibás, okuljon és