Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1886-09-30 / 1. szám

PÁPAI IPJfTSÚKI J, V P. Kaján az ekkor még csak 20 — 23 éves, de furfangos if,u a várkatonaság élén jelentékeny tisztséget viselt s már előre tervezgette, hogy a várnak 6 lesz birtokosa; ezért a kiskorú leányt a hizelgésnek minden nemeivel elhalmozta, hogy a gyermekkori ragaszkodás későbbre is kihatván : tervét minél könyebben tudja végrehajtani. Azonban a kis Margit az ellenszenvnek, sőt a gyülölségnek bizonyos nemét érezte iránta elejétől fogva és iparkodott a hizelgésnek apró nyilatkozatai elöl kitérni, mintha valami visszatartotta volna. Ekközben eltelt pár év, a várparancsnok jobb hazába költözött és Margit, kinek arczán már a tizenötödik tavasznak rózsái feslettek, egész eiélylyel határozottan vette kezébe a parancsnokságot. Férfi sem lehetett volna szilárdabb akaratú és pontosabb, mint ö. Parancsa előtt meghajolt minden; nemes alakján királynői méltóság fénye sugárzott. Minden parancs szavát a legnagyobb készséggel teljesítették, mert ezeket a szeretetnek és bizalomnak egy neme hatotta át. Alattvalói tisztelték nemességet rt, szerették jc'ságaért, imádták szépségeért. De ekkor már Kaján is határozottabban lepett fel, mert nem egy kis leánykát látott maga előtt, lenek rokonszenvét megnyerni játék, félrevezetni tréfa dolog, hanem egy fennkölt szellemű, angyaltisztaságu, legb.ijosabb, legszebb teremtést, kit meghódítani diadal, magáénak mondhatni a legnagyobb kincscsel ér fel. Még előbb közönyös, tekintettel nézett reá, számításból hize'gett neki, most ezenfelül kezdte bámulni imádni és szerelmes lett telé. Rendkívüli fortélyos észszel bírván, először szép szerével fogott a hódításhoz, de minden szava kiáltó szó lett, elenyészett a pusztában ; majd erélyesebben lépett fel, de golyói visszapattantak. Végre túlzásig ment s látott egy királynői visszautasító megvető tekintetet' mely öt távozni kényszerítette. Budára ment a királyi udvarhoz, hol alkalmazást nyert és rövid idő múlva behízelgő modora és a király személye iránt tanúsított látszólagos rokonszenve oda juttatta, hogy a lehető leggyorsabban emelkedett polczról polezra ; végre a királynak egyik legbizalmasabb embere lett. Várta a pillanatot, midőn boszujának teljes elégtételt adhat, főzte a terveket a kielegités minőségét illetőleg. A vidrszat alkalmával történt esemény termék szetes. hogy még inkább fokozta dühét és igy teljesen érthetőnek találjuk akkori felháborodását és kiejtett szavait. De ekkor érlelt terve iránt is tisztába lehetünk, azonban erről még korán lenne szólnunk, — hagyjuk őt elkeseredettségében dühöngeni. (Vége kov.) FÜLÖP JÓZSEF. —-jWpSHPT Tanév kezdetén mondandó ima. Örök Isten, végetlen jóságú Atyánk! nagy neved imádásával kezdjük meg ez iskolai évet, mert tudjuk azt, hogy ..nálad nélkül bármi szorgalom hiábavaló: nálad nélkül nincs előmenetel." Mogasztalásra nyitjuk ajkainkat: de nyelvünk nem talál alkalmas szavakat, meIvek hiven kifejezhetnék nagyságodat: elménk gyarló: nem képes átlátni bölcs czéljaidat. Miképen háláljuk meg óh Atyánk! születésünktől fogva velünk közlött számtalan jótéteményeidet? Miképen háláljuk meg, hogy nekünk forrón szerető szülőket adtál, s neveltetésünkre fáradhatatlan buzgalmú tanítókat rendeltél ? Tudjuk óh Atyánk ! hogy nem telik le csak egy nap is, hogy ne vétkeznénk ellened. Tudjuk uram, hogy méltatlanok vagyunk arra, hogy saját képedre teremtettél és öntudatos lélekkel ajándékoztál meg bennünket: de tudjuk azt is, hogy a te irgaln ad kifogyhatatlan: ugyanazért teljes alázattal és bizalommal járulunk e tanév kezdetén is szent felséged elé, hogy ne vond meg tőlünk ez évben se áldásaidat, leheld belénk a világosságnak lelkét, hogy megismervén: dicsőítsünk tégedet; adj erőt a jóra s ne engedd hogy a te parancsolatidtól eltántorodjunk. Virágoztasd fel a tudományok e helyen épült szent csarnokát, hisz eí a hely az, hol megismerkedvén magasztos, alkotásaiddal, csodálva sejtjük azokból nagyságodat; ez a hely az, liol a kutató emberi elme a tökéletesség csarnokába vágyván: megszégyenülve érzi gyarlóságát a te mindenható erőddel szemben. Áldd meg óh kérünk! tanárainkat ez évben is béketűrő lélekkel; tartsd fenn sziveikben továbbra is irántunk tanusitott—atyailag gondoskodó -— szeretetüknek égi lángját. Szent vallásod világánál hirdetvén a te tudományodat és ismeretedet: nagy munkájuk csekély jutalmául engedd nekik azt az örömöt, hogy napról napra szemlélhessék